(EMK) tanfolyamot, nemcsak egy kommunikációs formával, hanem egy szemléletmóddal is megismerkedtem. Ez arról szól, hogyan tudom egyformán figyelembe venni a saját magam és a másik fél jóllétét. Pedagógusként, különösen hasznosnak éreztem, hogy ismereteimet bővíthettem. Hiszen a megszokott módja az egymáshoz való viszonyulásunknak: vagy úgy csinálod, ahogyan én akarom, vagy én hunyászkodom meg, és a béke kedvéért, esetleg abból a tévhitből, hogy nincs választásom, megteszek dolgokat.

Az Erőszakmentes kommunikáció használatával létezik más hozzáállás is. Nagyon egyszerűnek tűnik: minden helyzetben, a másik kritizálása nélkül, őszintén elmondom, hogy vagyok én most, és mit szeretnék, mi történjen. Ezt sokkal egyszerűbb célként kitűzni, mint megvalósítani.

Először is számomra nagyon sok gyakorlást igényelt, hogy egészen pontosan beazonosítsam, hogy most hogy is vagyok. Az a kitétel, hogy a másik kritizálása nélkül legyek őszinte, számomra csak tovább bonyolítja a dolgot, de semmi sem lehetetlen. Ha bármit hallok, és ez lehet a legdurvább kritika is, igyekszem egyből lefordítom a szív nyelvére. Folyamatosan igyekszem meghallani, mit érezhet a másik fél és mire lehet szüksége.

Nekem az Erőszakmentes kommunikáció elsajátításának gyakorlása a következőket jelenti:

• Az EMK tanulásának folyamatában gyakorlom, hogy tudjak felelősséget vállalni az érzéseimért, szándékaimért, szavaimért és cselekedeteimért.
• Amit sikerül általában felvállalnom, hogy mindig, minden helyzetben, mindenkinek van döntési lehetősége. Igyekszem a saját felelősségemet is elfogadni, hogy én döntöttem így, valamint azt is, hogy a másik fél is szabadon dönt.
• Hiszem, hogy én senkit nem tudok sem boldoggá, sem boldogtalanná tenni.

Meggyőződésem, hogy amikor NEM szívből jövő meggyőződésből fakad a cselekedetem, akkor erőszakot követek el magamon. Ezt úgy értem, hogy ha kötelességtudatból naponta hívnám fel az anyukámat, ha kötelességből mesélnék a gyerekeknek, ha csak kötelességből mennék be a munkahelyemre, ha csak kötelességből mosolyognék, akkor én erőszakos vagyok! Erőszakot követek el egy emberi lénnyel szemben, aki történetesen ÉN MAGAM vagyok.

 Hiszem, hogy amikor megszülettünk, mindannyian ajándékba kaptunk egy életet. Semmi másra nincs olyan nagy hatásunk, mint a saját életünkre.

1.     Megállhatok egy pillanatra és megkérdezhetem magamtól: mit tennék most, ha szeretetből cselekednék? Mi tűnik előbbre vivőnek? A hozzáállásom megváltoztatása, a helyzet megváltoztatása vagy a helyzetből való kilépés?

2.     Amikor időd engedi, próbálj meg legalább 10 különböző megoldást, ami kivezető út lehetne a fent említett helyzetből! Nincs semmi más megoldás? Csak az az egy, amit már évek óta teszel és nagyon nem szereted?

3.     Ha az összes kreativitásod összeszedted és számtalan, de minimum 10 különféle megoldást összegyűjtöttél, javaslom, keresd meg a leginkább megfelelőnek tűnő pillanatot és beszéld meg valakivel ezt a dolgot.