 |
Menü |
|
|
| | |
|
naptár |
|
| | |
|
gyerekszáj |
|
"Ne add rám ezt a ruhát, mert ettől én butaütést kapok!"
"Nem akarok inni, nem csuklok, csak csiklandozza a hasamat valami!"
"Tudod anya én kibe vagyok szerelmes? - Kibe? -Tégedbe."
| | |
|
értékek |
|
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit,
annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.
| | |
|
|
|
mesék kicsiknek |
|
Csáktornyai Katalin: A kirándulás |
|
|
Cézár Cica lustán sétálgatott. Megszagolta a tavaszi virágokat, prüszkölt egyet-kettőt, aztán a halastóhoz ballagott. Ott aztán hátára feküdve nézegette a felhőket és közben nagyokat sóhajtott.
|
Jógamese |
|
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas Hegy. (Tádászana/Hegypóz) Olyan magas volt, hogy a teteje is mindig napsütésben fürdőzhetett. (Nyújtózás) Egy gondja volt csak, egyedül nagyon unatkozott. (Bámész póz: láblengetés hasonfekve, tenyérbe támasztott fejjel.)
|
Fésűs Éva: A pajkos napsugár |
|
|
|
– Süss fel nap, fényes nap!… – ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak. Először csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag fellegek között, hogy lekandikáljon a földre, de amikor sikerült a próbálkozása, egyre többen tódultak utána.
|
Tordon Ákos: A mézeskalács huszár |
|
|
|
Volt egyszer egy huszár. Mézeskalács huszár. Mézeskalácsból volt a csákója, csizmája, kardja, paripája. Mézeskalácsból volt a szíve is, mégis megdobbant, amikor Napsugár kisasszonyt megpillantotta. Nyomban megszerette, feleségül kérte.
|
Fésűs Éva: Békakirály papucsa |
|
|
|
Valamikor nagyon régen, tarka-barka meseréten, csillámlott, hullámzott, enyhe szélben fodrozódott egy kis kerek tó. Partját körös-körül nefelejcs koszorúzta. Ott lakott a Nefelejcs tündérke. Kék szemét minden reggel friss harmatban mosta, délben napsugárba törölte, és belemosolygott a víz tükrébe. A tóban tanyázó, zöld pocakos békakirály ilyenkor egész udvartartásának áhítatos csendet parancsolt odalent, a langyos iszap-palotában, ő maga pedig meg se moccant, csak pislogott és nézte a kék szemű tündér vízbe nevető, szépséges arcát, úgy, hogy a szeme is kidülledt belé.
|
| | |
|
|
|
BlogPlusz |
|
|
| | |
|
gondolatok |
|
A Dalai Láma, mikor arról kérdezték, hogy mi az, ami a leginkább meglepi az emberrel kapcsolatban, ezt válaszolta: „Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent: az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben. Úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”
| | |
|
nyelvtörők |
|
Láttam szőrös hörcsögöt, éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök.
Potyogó orsó, kotyogó korsó, rotyogó borsó, motyogó kutya, lötyögő gatya.
Két pék két szép kék képet kér.
Csóri csiga csalán csúcsán cselleng. Csalán csúcsát csipegetve leng fent.
| | |
|
Térfonás |
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum