három szén-cinke, tetes teteje nagy piros kucsma! Micsoda ház ez? Biza nem kocsma! Télapó lakik magában ottan - Nézzünk be loppal, Micsinál mostan? Abban a házban, a nagy szobában Télapó ül egy sámlin magában, kicsi a sámli, de nagy a gondja, mert kinn a zord szél a havat hordja, és Télapónak indulni kéne - Ki mondaná meg, ugyan mivégre? Hát Télapónak azért kell menni, mert ma estére várja mindenki. Dugig a zsákja, hátára kapja, fejébe nyomva már a kalapja, kezében névsor, sok-sok gyerekkel, kiket aTélapó igencsak kedvel. Udvarán csöpp szán, csöpp szánon játék, mennyi, de mennyi tenger ajándék, szán elé fogva tüzes lovacska, Télapó hoppsza! felszáll a bakra. Hiába zord szél, hó keringelhet, indulni gyorsan Télapó csenget.

Száll a pici szánja Által az erdőn, fut alovacska úton, tekrgőn, Télapó nógat, suhog az ostor, ha oda vág is, sohase rosszkor, havas fák sorban elmaradoznak, látni már fényét csöpp ablakoknak. Szembe a szánnal szalad a város, jő egy ház, kettő, tíz, ötven, számos, széles az utca, akár a tenger, Télapó szánját nézi sok ember, lovacska kop-kop, fut csuda trappban, fehér hó szállong, hull szakadatlan. Télapó végül szánról leszállva piciny lovának "Hőha!" -kiáltja, hátána nagy zsákja, lábán nagy csizma! (Ebben a házban lesz öröm itt ma!) Kapun bedobban, egy ajtó koppan, nagy kesztyűjében kilincs elroppan. Lép egy szobába, de nem gyújt villanyt, hogy körülnézzen gyufát sem villant, mert a kucsmáján akkora csillag, és az a csillag csudásan villog, s gondol csak egyet és a subából szoba-középre fenyőt varázsol. A fenyőfára fuvint egy cseppet, fenyőfa ága ím belereszket; még egy fuvintás, s még egy (ez három): szaloncukor függ mindegyik ágon, aranydió is, szép, ringatózó, s gyújtásra váró sok csillagszóró.

Áll a fenyőfa, mint amesében, Télapó nézi, szoba-középen, zsákjából gyorsan előhalászgat piros labdákat, hajasbabákat, kisautót, könyvet, hintalovacskát, és egy ugráló picinyke macskát. Az a csöpp macska nyávog vidáman, s nagy hajcihő lesz ím a szobában: három gyerek fut lélekszakadva, becsalta őket az a csöpp macska. No, ha futottak, hamar megállnak, amit csak látnak, körbecsudálnak. Télapó menne tovább a háztól, de a gyerek mind körötte táncol: "Maradj kicsit még, Télapó nálunk, ülj le, míg mindent meg nem csodálunk! Mert temiattad szép a karácsony: valóra váltva annyi sok álom!" Mert maradásra úgy kérincsélik, s víg nevetésük ér aszívéig, Télapó székre huppan egy percre, a már ének röppen magosba zengve: gyerekhang szárnyal, brummog utána: gyúl csillagszóró, szikrákat hányva. Aztán a szánhoz! Indulj, lovacska! Téplapó fölszáll megint a bakra. Mert még ma este várja sok gyermek, a függöny résén elébe lesnek. Fut a lovacska, csengő csilingel, vastag pelyhekben a hó keringel.