A játék a tanulás leghatékonyabb formája, mely a testi, szellemi lehetőségeket segíti kibontani a tapasztalás által. Fogalmát két részre lehet bontani, külső és belső feltételekre. Külső feltétel alatt a játékteret értjük, melyről a játékban részt vevők állapodnak meg, belső feltétel alatt, pedig azokat az érzéseket, melyeket elkerülhetetlenek ahhoz, hogy a játékot érezzük. A két minőség a játék alapja, mint két láncszem kapcsolódik egymáshoz, s egységük nélkül a játék nem létezhet. A játszóközösség szinte együtt lélegzik, egy húron pendülnek, s e közös hullámhossz gyakran továbbrezeg mindennapjaink megszokott világában. Játszani, pedig nem mindig könnyű, hiszen a szabályok testi-lelki próba elé állítanak minket, s nem minden pillanatban vagyunk képesek egy ilyen feszültség elviselésére, átalakítására. Ha valaki nem képes a szabályok nyomását elviselni, vagy egyszerűen megunja, elege lesz a játékból, könnyen a játékrontó szerepébe eshet, lerombolva az illúzió varázsát, felborítva egy valós világ rendjét. A játékrontóra ezért többnyire negatívan tekintenek, kiközösítik, hiszen tette után már nem folyhat a játék ugyanabban a mederben, cselekedete hatással van a többiekre is. A játék, mint a jelhasználat egy meghatározott módja képtelen anyagi javak létrehozására. A játékok kialakítanak bizonyos készségeket, irányultságokat és szempontokat.

Ahol játék folyik, ott lennie kell játéktérnek is. Ezt általában fizikai határok jelzik, a játszók kijelölnek egy területet, ezen belül érvényesek a játék szabályai. Az emberi cselekvésnek igen széles tartományát alkotja a játéktevékenység. A köznapi nyelvhasználat számos olyan, játékkal kapcsolatos előítéletet, előfeltevést őriz, amelyek a tudományos elemzésekben is éreztetik hatásukat. Ez a tény két, egymással élesen szemben álló tendenciában nyilvánul meg. Egyrészt csak azokban az esetekben beszélünk játékról, amikor a gyermekek valamiféle játékszerrel foglalatoskodnak (pl. a leányok „babáznak”, a fiúk „autóznak”), vagy valamiféle szabályokat rögzítve csoportos játékot (pl. társasjátékok, zálogosdi, körjátékok) játszanak. Másrészt a játék fogalma szinte a végtelenségig kitágul, s idetartoznak a gyermekjátékok mellett a felnőttek olyan időtöltései is, mint a különböző sportok, a kártyázás, a sakkozás. Én e kettősségre építve olyan játékokat gyűjtögetek évek óta, melyek a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt élvezetet nyújtanak. Tréningjeimen tapasztaltam, hogy magas beosztásban dolgozó felnőttek is szeretnek játszani.