Alapvető Emberi Értékek
Alapvető Emberi Értékek: Igazság, Erkölcs, Béke, Szeretet és az Erőszakmentesség a személyiség megnyilvánulásából fakadnak. Mindegyik alapérték a hozzátartozó személyiség-megnyilvánulás legmagasabb szintjét képviseli.
Az alapértékek adja a nevelés lényegét, és világítják meg számunkra az élet igazi értelmét. Az oktatásnak minden téren az alap-értékek fejlesztésére kell törekednie, egymással teljes összhangban. Sajnálatos módon, jelenleg az oktatási rendszer a fizikai és értelmi sík fejlesztésével foglalkozik leginkább; elhanyagolva a többi területet.
IGAZSÁG
Az Igazság, a mindannyiunkat mozgató alapvető élet-elv. Ez az alapvető élet-elv nem más, mint az emberi Lélek, a minden élőlényben lakozó Isteni szikra. Ez az Igazság a forrása mindennek; ez az erő készteti dobogásra a szívet, lélegzésre a tüdőt és működésre a szervezetet. Az emberi értelem feladata ennek az igazságnak a felismerése.
Érdekes módon, ha az ember felismeri és megtapasztalja az Igazságot, rájön, hogy a világon mindent és mindenkit ugyanez az Igazság éltet. Tehát lényegében mindannyian Egyek vagyunk.
ERKÖLCS
Az Igazság a mindennapi gyakorlatban az erkölcsös életvitelben nyilvánul meg. A cselekedet fizikai síkon történik; minden tett valamilyen gondolatból indul ki. Ha ez a gondolat nem az emberi vágyakból fakad, hanem az ember jóakaratából, akkor a cselekedet erkölcsös. Az erkölcsös viselkedésnek az élet minden területén meg kell nyilvánulnia. Nem csak az egyén, de a társadalom jólétét is szolgálnia kell. Az univerzum minden teremtménye a teremtés egy-egy láncszeme, s ahogy minden láncszemnek tökéletesnek kell lennie, hogy a lánc ne bomoljon szét, minden teremtménynek is tökéletességre kell törekednie, hogy az Univerzum kifogástalanul működjön.
BÉKE
Minden emberi törekvés célja a lelki béke elérése. Akár jót, akár rosszat gondol vagy tesz az ember, a célja az, hogy az élete békés és boldog legyen. A lelki békét sokkal könnyebb elérni, ha az ember tisztában van azzal, hogy milyen lelki tulajdonságokat kell ápolnia. Csak akkor vagyunk képesek lelki békére szert tenni, ha érzelmi világunk kiegyensúlyozott. Ez nem tétlen, negatív állapot, hanem annak dinamikus felismerése, hogy az érzelmi konfliktusok és viharok sohasem állják ki az Igazság és Erkölcs próbáját. A lelki béke az "Erővel töltött nyugalom" állapota; az embernek fel kell ismernie, hogy csak önmagában találhatja meg a boldogságot.
A lelki béke sokszor elérhetetlennek tűnik, mégis valósággá válhat számunkra, ha a bennünk lakozó Erőben bízva jót cselekszünk, mindenkiben meglátjuk a jót és magunk is jóságra törekszünk.
Addig nem beszélhetünk világbékéről, amíg minden ember meg nem valósítja saját lelki békéjét! Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy minél korábban, a megfelelő életkorban megkezdjük a munkát, ha harmóniát szeretnénk otthonunkban és a társadalomban, a nemzeten belül, és végül a világban. Csakis ekkor tud az ember a kozmosszal, a világgal harmóniába kerülni.
SZERETET
Az emberi jellem lelki megnyilvánulása a szeretet forrása. A Szeretet az univerzumban található legnagyobb Erő, és az emberi természetet mozgató rugója. A Szeretet nem érzelem, hanem az energia egy formája, amelyben minden pillanatban mindenki egyformán részesül. Az élet minden formájára hat, és olyan különös tulajdonsággal bír, hogy ha megosztják, növekszik. Az élet sokkal egyszerűbbé és boldogabbá válik, amikor az önzetlen szeretetet megtapasztaljuk, és az "adni és megbocsátani" elvét gyakoroljuk.
AZ ERŐSZAK-NÉLKÜLISÉG
Az erőszak kerülése az ember lelki teljesítményének legmagasabb foka. Ezt nevezzük egyetemes Szeretetnek, amely túllép az embertársak iránt érzett szereteten, mert magába fogad minden élőlényt és élettelen dolgot. Ez az emberi lét egyetemes síkja. Itt képes az ember megtapasztalni a minden teremtménnyel való alapvető Egységét. Ez az Egység abból a felismerésből fakad, hogy az ember felelősséggel tartozik az univerzum minden megnyilvánulásáért és alkotóeleméért. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy minden élőlényre kiterjesztjük szeretetünket. Az erőszak kerülése a többi ember iránt barátságot; harmóniát és megértést jelent; a növény és állatvilággal kapcsolatban azt jelenti, hogy ne ártsunk, vagyis - ahol csak lehetséges - kerüljünk el minden olyan cselekedetet, ami az élővilág ártalmára van; a természettel kapcsolatban az erőszak kerülése azt jelenti, hogy tartsuk szem előtt a természeti törvényeket és a természet egyensúlyát.
|