Kicsi �t, keskeny �t, n�zz�k csak meg, hova fut? Benn az erd� k�zep�ben volt egy kedves h�zik�, �s a feh�r h�zik�ban lakott ap� meg any�. Any� haja, mint a sz�n, ap� haja, mint a s�. Dolgoztak �k szorgalmasan, az ap� kap�lni j�rt, s m�g t�vol volt, addig any� megf�zte a vacsor�t. Volt egy kis l�nyuk is, nagyon okos kis le�ny, � seg�tett az any�nak vacsor�t f�zni. �gy �m. Az erd�r�l gallyat hozott, forr�sr�l meg friss vizet, nagyon vid�m kisle�ny volt, mindig t�ncolt, �nekelt. Szerette a mos�medve, a kakukk is j�l ismerte, megsimogatt�k a f�k sz�pen megf�s�lt haj�t.

Lement m�r a nap az �gr�l, kigy�ltak a csillagok, v�ll�ra tette a kap�t ap� s haza ballagott. Mellette Bundi kuty�ja futott el�re meg h�tra, szagolgatott, meg-meg�llt, �rezte a vacsor�t. J� is volt a vacsora. Amikor mindent megettek, any� leszedte az asztalt, besz�lgettek �s nevettek. M�g a Bundi is nevetett, olyat mes�lt az ap�. Csillogott a kacag�suk, �s gurult, mint egy goly�. 

�tgurult a hegyeken, �tgurult a tengeren, tengeren t�l a var�zsl� v�r�ba egyenesen. A gonosz, �reg var�zsl� ott lakott a hegy m�g�tt. Nem szeretett senkit sem, csak �lland�an d�rm�g�tt. Pinc�je tele volt p�nzzel: k�dakban �llt az arany, –gyertya pislog� f�ny�n�l azt sz�molta untalan. Fekete volt a sz�ve, fekete volt a szeme, v�ll�n volt a var�zsk�peny, abban volt az ereje. Besz�lni tudott a k�peny, m�zes szavakkal besz�lt s annak, aki meghallgatta, elvette az erej�t. A var�zsl� ablakait, ajtaj�t becsukta. �s m�gis a bez�rt ajt�n �t, ablakon �t, vasfalon �t, begurult a nevet�s. Meghallotta, a var�zsl� s ki�ltotta: "Ki nevet? Elpuszt�tom, ak�rhol van, el nem b�jhat, nem rejt�zhet, le�t�m, mint a legyet!" El�h�vta vad szolg�j�t, el�h�vta a szelet. 

"Indulj szolg�m, hegyeken �t, siet�s legyen utad. Csavard ki az erd�j�ket, taposd sz�t a h�zukat, fojtsd bel�j�k a nevet�st. Teljes�tsd parancsomat!" Z�gva indult el a sz�l, hogy a parancsot tegye. A kis h�zban ap�, any� nem gondoltak semmire. J�tt a sz�l a tengeren, verte a hull�mokat, f�ty�lve j�tt, hidegen �s �lesen, mint a kard. M�r ott is volt a kis h�zn�l, megfogta a fedelet. Ap�, any�, kisl�ny, Bundi, jaj mi lesz most veletek? H�zatokat sz�ttapossa, meg�l a sz�l, megesz a sz�l. Minek is nevettetek? Nem ijedt meg ap�, any�, nem volt ijed�s csal�d. El�vettek egy nagy zs�kot �s nagy b�tran kinyitott�k a kis kunyh� ajtaj�t. Beugrott rajta a sz�l, �gy ord�tott, mint a vad. Zs�kba ugrott, bek�t�tt�k – zsupsz – egy pillant�s alatt. "Nesze sz�l, nesze sz�l –" Nevetett a kis csal�d, b�ntani mi�rt akart�l, tele lett veled a zs�k. 

Nevetett a Bundi kutya, kisl�ny, any� �s ap� �s gy�zelmes kacag�suk �gy gurult, mint egy goly�. �tgurult a hegyeken, �tgurult a tengeren, tengerent�l a var�zsl� v�r�ba egyenesen. Meghallotta a var�zsl�, dobbantott egy d�h�set, s ord�tott, hogy elpuszt�t � mindenkit, aki nevet, s el�h�vta vad szolg�j�t, a piros tork� t�zet. 

"Indulj szolg�m hegyen �t, puszt�t� legyen utad. �gesd el az erd�j�ket, p�rk�ld fel a h�zukat, fojtsd bel�j�k a nevet�st. Teljes�tsd parancsomat!" Pattogva indult a t�z, sz�rke f�st volt a haja, par�zsb�l volt a szeme, lobog ott a taraja. Futott az erd�k�n �t, hogy a parancsot tegye. Szeg�ny ap�, szeg�ny any� nem gondoltak semmire. Fatet�r�l a kakukk l�tta, hogyan j�n a l�ng. Sz�rnyra kapott, gyorsan rep�lt, kopogtatta a kis kunyh� ajtaj�t. "Ap�, any� j�l vigy�zz, nagyon vigy�zz, kis csal�d, mert j�n a t�z, lobog, pattog, el�gnek t�le a f�k." Ezt mondta a kakukkmad�r �s sebesen messze sz�llt. 

Nem ijedt meg ap�, any�, nem volt ijed�s csal�d. Ki�lltak a h�zuk el�, a kez�kben vaslap�t. J�tt a t�z �s f�jtatott, par�zs szeme villogott, ap�, any� a lap�ttal fej�re csaptak nagyot. L�ngtaraja lelohadt, v�r�s szeme kialudt, s nem hagyott m�st maga ut�n: kis parazsat, sok hamut. Pattogott m�g egyet s v�ge, ami bel�le megmaradt, bedugt�k a kemenc�be. Nevetett a kis csal�d. "B�ntani akart�l? V�ged! Meleg�ts a kemenc�ben, �gy v�gezd k�teless�ged." Nevetett a Bundi kutya, kisl�ny, ap�, �s any� �s gy�zelmes kacag�suk �gy gurult, mint egy goly�. �tgurult a hegyeken, �tgurult a tengeren, tengeren t�l a var�zsl� v�r�ba egyenesen. Meghallotta a var�zsl�, vastag vasfalak megett s olyat dobbantott a f�ldre, hogy a v�ra remegett s el�h�vta a legvadabb szolg�t, h�vta a vizet. 

"Indulj szolg�m f�ldeken �t, rombol� legyen utad. �raszd el az erd�j�ket, �ntsd el kicsi h�zukat, fojtsd bel�j�k a nevet�st. Teljes�tsd parancsomat!" Indult a v�z h�mp�ly�gve, sz�lesen a f�ldeken. Elindult, hogy ap��kb�l ne maradjon senki sem. Nagy tork�val mindent elnyelt, ami el�je akadt, szikl�t, f�vet, hegyet, erdei vir�gokat. Z�ld a szeme, t�g a torka, h�t�r�l szakadt a hab, recsegett a foga, mikor a k�vekbe belemart. Indult a v�z h�mp�ly�gve, hogy a parancsot tegye. De az ap�, de az any� m�r v�rtak valamire. Mert a mos�medve j�tt �s mondta – "K�zeleg a v�z" – s hogy a var�zsl� nem nyugszik, sejtett�k m�r maguk is. J� el�re felk�sz�ltek, megv�deni h�zukat, a f�ldbe �rkokat �stak s eg�sz m�lyre egy kutat. Nem ijedt meg ap�, any�, nem volt ijed�s csal�d. "J�jj�n csak a v�z, majd ell�tjuk mi annak is a baj�t!" J�tt a v�z! De �rkok v�rt�k, az �rkokban sz�tfutott, s ami megmaradt bel�le megt�lt�tte a kutat. T�gas torka becsuk�dott, megszel�d�lt a szeme, b�mb�l�se csobog�s lett, elveszett az ereje. Sz�jjelfutott az �rkokban, mint egy k�k patak csevegve, benne mosta a ruh�j�t tiszt�ra a mos�medve. Nevetett a kis csal�d. "B�ntani akart�l? V�ged! �nt�zgesd a f�ldjeinket, �gy v�gezd k�teless�ged."

Nevetett a Bundi kutya, kisl�ny, ap� �s any� �s gy�zelmes kacag�suk �gy gurult, mint egy goly�. �tgurult a hegyeken, �tgurult a tengeren, tengeren t�l a var�zsl� v�r�ba egyenesen. Meghallotta a var�zsl� nevet�s�k dallam�t. Megtudta ebb�l, hogy �l �s hogy vid�m a kis csal�d. K�romkodott d�h�sen, sz�rta a b�v�s ig�ket, 

"Most m�r �n magam megyek!" �s a v�r�b�l kil�pett. V�ll�n volt a k�penye, abban volt az ereje, ez a k�peny rep�tette, ap��k h�za fele. Hopp, a tiszt�son lesz�llt, a h�zhoz lopakodott, s �vatosan kocogtatta meg az apr� ablakot. Nem ijedt meg ap�, any�, nem volt ijed�s csal�d, hi�ba besz�lt a k�peny, nem hallgatt�k meg szav�t. A var�zsl� nekik t�madt, de nem b�rhatott vel�k, nem hallgattak gonosz sz�ra, nem veszett el erej�k.

Menek�lt a v�n var�zsl�, gonosz sz�ve vacogott, majdnem a nyelv�re l�pett, hegyeken �t �gy futott. �tfutott a hegyeken, �tfutott a tengeren, tengerent�li, fekete v�r�ba egyenesen. Bez�rta az ablakot, reteszelte a kaput, de hi�ba. J�tt ut�na ap�, any�, kisle�nyka, Bundi kutya, Mos�medve �s a kakukk. Sikoltozott odabenn? -" Ne b�ntsatok, emberek, nem �n k�ldtem h�zatokhoz, szelet, t�zet �s vizet." Reszketett a var�zsl�, gonosz sz�ve vacogott, pislogott fekete szeme, s�t�t v�ra ropogott. Fekete v�r �sszed�lt s a var�zsl�t �sszenyomta, arany�ba belenyomta.B�kess�g lett minden�tt. 

 Messze, Hetedh�t orsz�gban, annak is a hat�r�ban, ott, ahol felj�n a Nap, kerek erd� k�zep�ben �lnek b�k�n, �lnek sz�pen ap�, any�, kisle�nyka, Bundi kutya, mos�medve, kakukkmad�r �s mindannyiuk kacag.