A nyugalom ára
Egy bölcs öregúr nyugalomba vonult, és szerény kis házat vásárolt magának egy iskola közelében. Nyugdíjas korának első néhány hete csendben és békében telt el...azután megkezdődött a tanév. Azon a szent délutánon három siheder, a tanítás utáni szabadságtól megittasodva, végigballagott az utcán, és lelkesen megrugdosott minden szemetes kukát, ami az útjába akadt. A fülsiketítő csörömpölés nap nap után ismétlődött, mígnem végül az öreg úgy döntött, hogy ideje a tettek mezejére lépnie.
Másnap délután kisétált, hogy találkozzék az ifjakkal, amint püfölik a kukákat. - Ej, de jó móka ez srácok!- állította meg őket. Öröm nézni a jókedveteket. Én is ugyanezt csináltam a ti korotokban. Tennétek nekem egy szívességet? Mindenkinek adok egy-egy dollárt, ha megigéritek, hogy minden nap erre jöttök, és jót ricsajoztok. A srácok nem tudtak hova lenni örömükben, és folytatták dobhártyarepesztő műsorukat.
Néhány nap múlva az öreg harcos szomorkás mosollyal üdvözölte az ifjúságot. - Nehéz idők járnak, megcsappant a jövedelmem. Mostantól sajnos csak ötven centet adhatok fejenként a dobolásért. A lármafelelősök lógó orral vették tudomásul a kedvezőtlen változást, de azért nem utasították vissza a felajánlott összeget, és továbbra is derekasan zajongtak.
Újabb pár nap múlva a ravasz vén róka ismét előbújt, amikor a doboskülönítmény közelgett. -Idefigyeljetek, még nem jött meg a nyugdíjam, úgyhogy nem adhatok többet huszonöt centnél. Rendben? -Rongyos negyed dollárt?- fortyant fel a főcsendháborító. Ha azt képzeli, hogy itt vesztegetjük az időnket, csapkodjuk magának a kukákat negyed dollárért, akkor nincs ki a négy kereke. Abból nem eszik!
És az öregember ettől fogva derűs csöndességben éldegélt, amíg meg nem halt. Erőleves a Léleknek c. könyv alapján.
|