A magyar nyelv számtalan szólással, kifejezéssel adja tudtunkra a test és lélek kapcsolatának mibenlétét, összefüggéseit. Például: nem bírom megemészteni, kiütést kapok tőle, fáj a fogam valamire stb. Ezt az ősi bölcsességet nem szabad kidobni az ablakon, bárki egy csöppnyi utánagondolással a betegségei nagy részének lelki okait felderítheti. A pszichoszomatikában számon tartanak hét betegséget, melyekről először bizonyosodott be a természettudomány számára kutatások segítségével, hogy kialakulásukban és fenntartásukban a lelki tényezők komoly szerepet játszanak. Ezeket nevezik a hét szent betegségnek: az asztma, a magas vérnyomás, gyomorfekély, pajzsmirigy túlműködés és krónikus sokízületi gyulladás, neurodermitis, vastagbélgyulladás.

Az egészség a test és lélek közötti kényes egyensúly fennmaradása. A különböző ingerek, melyek minket érnek, alkalmazkodásra késztetik az egész embert. A legtöbb esetben ez sikeres, de bizonyos helyzetekben nem sikerül az egyensúlyt megtartani, egyensúlytalanság lép fel. Bár a szituáció a homályba veszhet, a test és a lélek emlékszik az átélt traumára, és érzékenyebbé válik minden hasonló helyzetre. Ez az érzékenység hasznos reakció, hiszen a szervezet "érezve" az egyensúlytalanságot, törekszik azt meg szüntetni. Ha érzékenyebbek vagyunk az adott helyzetre, akkor könnyebben észrevesszük, és talán változtatunk valamit. Sajnos a legtöbb esetben nem teszünk semmit a helyzet megoldása érdekében, és minden újabb stresszes szituáció egy újabb "érzelemcsomagot" tesz az eddigiek mellé. Mivel az információkat nem időrendben tároljuk, ha nem asszociációsan, vagyis összefüggéseiben, ezért az új helyzet az emlékek közül minden hasonló eseményt megidéz a hozzájuk tartozó pozitív és negatív érzésekkel együtt. Emiatt fordulhat elő, hogy valaki egy összetört tányér miatt dührohamot kap, vagy ha rálépnek a lábára, leüti a "vétkes" ártatlant. A mindennapi szóhasználatban: ez az utolsó csepp a pohárban. A modern civilizált életforma folyamatosan termeli ezeket a helyzeteket, melyekben a testi és lelki egyensúly csak igen nehezen tartható fenn. Lényeges egyéni különbségek vannak az emberek között a különböző helyzetekre adott válaszok tekintetében. Ha egy stressz-helyzetet túléltünk (szó szerint és átvitt értelemben is) egyfajta viselkedésformával, akkor ehhez ragaszkodni fogunk, még ha a későbbi helyzetekben nem is válik előnyünkre. Mintha visszacsúsznánk a múltba, a gyermekkorba. Ezt hívják regressziónak. Ha a múltbeli tapasztalataink fel nem oldott problémáink, rossz válaszreakcióink, káros szokásaink befolyással bírnak a jelen helyzetben, akkor és ott elveszítjük választásunk, "csökken a szabadságunk", tulajdonképpen mi magunk válunk magunk akadályává. A választás visszaadásával újra egységben lehetünk a világgal és önmagunkkal. Érdemes felismernünk, hogy minden helyzetben van választásunk. Az elfogadás elég lényeges eleme mindenféle döntésünknek és reakciónknak. Amennyiben elfogadjuk a helyzetet, nyitottá válunk, és a megoldási lehetőségek belénk tudnak áramlani. Forrás: www.napfenyes.hu