A kiscsib�knek nagyon hi�nyzott a napsug�r.

-Hov� t�nhetett a napocska? – k�rdezt�k. – Keress�k meg, h�vjuk vissza az �gre!– Igen �m, de hol tal�lj�tok meg? – kotkod�csolt a kotl�s. – T�n bizony tudj�tok, hol lakik?– Nem tudjuk – csipogt�k a kiscsib�k –, de majd mindenkit megk�rdez�nk, akivel �sszetal�lkozunk.– Koty-koty-koty, j�l van, menjetek – mondta a kotl�s, �s ahogy illik, �traval�t k�sz�tett a csib�knek. Adott nekik kicsi zs�kot, kicsi zacsk�t, a zs�kocsk�ban magocsk�t, a zacsk�ban meg m�zeskal�csot. A kiscsib�k �tra keltek. Mentek, mendeg�ltek, egyszer csak a k�poszt�skertbe �rtek. L�tj�k, hogy az egyik k�posztalev�len �l valaki, ny�jtogatja a szarv�t, h�t�n hordja a h�z�t. Egy csigabiga! A kiscsib�k meg�lltak, megk�rdezt�k t�le:– Csigabiga, nem tudod, hol lakik a napocska?– �n nem tudom, de ott �l a ker�t�sen a szarka, � bizonyosan tudja. A szarka meghallotta, hogy emlegetik, h�t mindj�rt k�zelebb r�ppent, �s csirregni kezdett:– Csibe, csibe, kiscsib�k, hov� mentek, kiscsib�k?– Elb�jt a napocska, megy�nk, megkeress�k.– �n is megyek, �n is megyek! – �rvendezett a szarka, �s m�g k�zelebb r�ppent.– De tudod-e, hol lakik? – k�rdezt�k t�le.– Azt biz’ �n nem tudom, de ny�l koma tal�n tudja, itt lakik a szomsz�dban, a r�paf�ld cs�csk�ben. A kiscsib�k meg a szarka elmentek a r�paf�ldre. Mikor l�tta a ny�lt, hogy vend�gek k�zelednek, fej�be h�zta a sapk�j�t, a bajusz�t megp�d�rte, �s a h�za kapuj�t m�g jobban kit�rta.– Nyulam-bulam – csipogt�k a csib�k, csirregte a szarka –, a napocsk�t keress�k, nem tudod, hol lakik?– Azt biz’ �n sem tudom, de a szomsz�dom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a n�dasban, a patak k�zel�ben. No, elmentek a n�dasba, a ny�l is vel�k ment. A patak partj�n megtal�lt�k a kacsa h�z�t meg egy sz�p piros ladikot, a h�z mell� volt kik�tve.– H�, szomsz�dasszony, itthon van-e kelmed? – ki�ltotta a ny�l.– Itthon, itthon! – h�pogott a kacsa. – A tollamat sz�r�tom, h�rom napja nedves, nem s�t a napocska.– �ppen �t keress�k! – csipogt�k a kiscsib�k, csirregte a szarka, a ny�l meg buzg�n b�lingatott hozz�. – Nem tudod, hol lakik?– Azt biz’ �n sem tudom, de a patak t�ls� partj�n, az odvas b�kkfa alatt lakik a s�n, az bizony�ra tudja. Be�ltek mindannyian a cs�nakba, �teveztek a patakon, hogy megkeress�k a s�nt. Meg is tal�lt�k, ott szuny�k�lt s�n koma a b�kkfa t�v�ben.– S�n, s�n, s�n koma! – csipogt�k a kiscsib�k, csirregte a szarka, h�pogta a kacsa, a ny�l meg �rvendezve ugr�ndozott. – Nem tudod, a napocska merre-hol lakik? H�rom napja nincs az �gen. T�n csak nem betegedett meg? A s�n el�bb gondolkozott kicsit, azut�n �gy sz�lt:

– M�r mi�rt ne tudn�m! Tudom �n, hol lakik, meg is mondom nektek. A b�kkfa m�g�tt van egy nagy hegy, a hegy f�l�tt egy nagy felh�, a felh� f�l�tt az ez�st hold, onn�t a napocska csak egy bolhaugr�s! �gy sz�lt a s�n, azzal fogta a botj�t, f�l�re h�zta a sapk�j�t, �s indult, hogy mutassa az utat. No, �tnak eredtek. Mentek, mendeg�ltek, egyszer csak meg�rkeztek a nagy hegy cs�cs�ra. S mit l�ttak? A hegy cs�cs�nak a cs�csk�be beleakadt egy rettent� nagy felh�, nagyobb, mint h�rom leped�. A kiscsib�k, a szarka, a ny�l, a kacsa meg a s�n mindj�rt felm�sztak a felh�re, j� er�sen megfog�ztak benne, azut�n – huss! – rep�ltek a felh� h�t�n, meg sem �lltak a holdig. Mikor a hold �szrevette �ket, egyszeribe ragyogni kezdett ez�st�s t�ny�rja.– Hold, hold, ez�st hold – csipogt�k a kiscsib�k, csirregte a szarka, h�pogta a kacsa, s a ny�l meg a s�n is sz�pen k�rlelte –, mutasd meg n�k�nk, hol lakik a napocska! H�rom napja nincs az �gen, h�rom napja vacogunk! �gy l�tszik – gondolt�k –, elaludt a napocska, nem akar fel�bredni.

S akkor egyszerre r�zend�tettek: a kiscsib�k csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa h�pogott, nyulam-bulam makogott, a s�n pedig az ablakon kopogott a botj�val.– Napocska-korongocska, kelj fel! S�ss ki, napocska! A napocska fel�bredt, nagyot �s�tott.– Ki az, ki kiab�l? Ki zavarja �lmomat?– Mi vagyunk itt, a kiscsib�k, a szarka meg a ny�l, a kacsa meg a s�n.

Elj�tt�nk, hogy felk�lts�nk, �ppen reggel van!– Jaj, jaj, keln�k �n, de h�t hogyan keljek? – szomorkodott a napocska. – H�rom napig eltakart egy fekete felh�. Hi�ba s�t�k, m�gsem ragyogok, �gy bepiszkol�dtam. Amint a ny�l ezt meghallotta, mindj�rt ker�tett egy v�dr�t, s elkezdte hordani a vizet. A kacs�nak sem kellett t�bb – egyszeriben mosni kezdte a napot. A szarka a t�r�lk�z�vel t�r�lgette, a s�n a t�sk�ivel kef�lgette. A kiscsib�k meg a porszemeket f�jogatt�k le az �lmos napocsk�r�l. Ez azt�n igazi nagytakar�t�s volt! Egykett�re �gy megtiszt�tott�k a napot, hogy menten kib�jt a h�z�b�l, kiballagott az �gre, �s vid�man ragyogott. Gondolhatj�tok, micsoda �r�m volt odahaza! A kotl�s kifutott az �lb�l, maga k�r� h�vta a kiscsib�ket, �s az�ta is ott futkosnak az udvaron, magot keresg�lnek, s ha j�llaktak, a napon melegszenek.

M�sz�ly Mikl�s feldolgoz�sa