Egyszer odament egy sz�p fiatal leg�ny m�sodmag�val h�zt�zn�zni. Mindj�rt k�n�lt�k �ket ty�kkal, kal�ccsal. Bor�rt is lek�ldte az ember a le�ny�t a pinc�be. Lement a le�ny, elkezdte vigy�zni, hogy melyik a legnagyobb hord�, hogy abb�l vigyen, mert azt mondta az apja; amint ott vizsg�l�dik, szem�be �tlik egy nagy k�poszt�skõ a pince egyik oldal�hoz t�masztva. Elgondolkozott a le�ny, hogy ��rte most itt vannak a h�zt�zn�z�k, õ most f�rjhez megy, lesz majd neki egy kisfia, annak õ vesz egy kis k�dm�nt a v�s�rban, a kisfi� egyszer le tal�l sz�kni a pinc�be, csak ott ugr�l, csak ott ugr�l a k�poszt�skõ k�r�l, a k�poszt�skõ eld�l, a kisfi�t agyon�ti, kire marad akkor a kis k�dm�n? Ezen a le�ny �gyannyira elkeseredett, hogy le�lt az �szokra, ott s�rt. M�r odaf�nt nem gy�zt�k v�rni; lek�ldte h�t az ember a feles�g�t is:

- Ugyan, anyjuk, eredj le m�r, n�zd meg, mit csin�l az a le�ny ennyi ideig abban a pinc�ben. T�n a bort folyatta el, az�rt nem mer felj�nni. Lement az asszony, l�tja, hogy ott s�r a le�nya az �szokon.

- H�t t�ged mi lelt, hogy oly keservesen s�rdog�lsz?

- Hogyne s�rn�k, �desany�m, mikor �gy meg �gy elgondoltam j�vend�beli �llapotomat. - Azzal elbesz�lte, hogy mit gondolt h�t el. Az asszony, amint ezt meghallotta, le�lt a l�nya mell�, � is r�kezdte a s�r�st.
Nagyon megharagudott m�r odaf�nt a gazda, nem �llhatta meg k�romkod�s n�lk�l.

- Ejnye szedte-vette, m�r bizonyosan a bort folyatt�k el! Elmegyek, megn�zem, hov� vesztek.
Lement az ember is, m�g akkor is ott zokogtak azok egym�s mellett, az ember sehogy se tudta elgondolni, hogy mi bajok akadt.

- H�t ti mit s�rtok-r�tok? Mi bajotok esett ilyen hirtelen?!

- Jaj, kedves apjukom, hogyne s�rn�nk-r�n�nk - felelt r� az asszony -, mikor milyen szomor� dolog jutott az esz�nkbe! Itt elbesz�ltek neki mindent, �gyannyira elkeser�tett�k, hogy az is k�zib�k �lt, seg�tett nekik a s�r�sban. A k�r� se gy�zte �ket tov�bb v�rni, kapta mag�t, lement ut�nok a pinc�be. Sose tudta mire v�lni, mikor megl�tta �ket hogy mit s�rhatnak olyan keservesen. k�rdezi azt�n t�l�k azok elbesz�lt�k neki. A k�r� csak kicsibe m�lt, hogy hanyatt nem v�gta mag�t, olyan j��z�t nevetett.

- No - azt mondja -, m�g ilyen bolond embereket nem l�ttam. Hanem most elindulok, addig megyek, m�g h�rom ilyen bolondra nem akadok, mint kendtek h�rman, ha azt�n akadn�k, akkor visszaj�v�k, elveszem a kendtek le�ny�t, ha az Isten is �gy akarja. Elindult a leg�ny, azokat otthagyta a pinc�ben, hogy s�rjanak, am�g nekik tetszik. Ment azt�n, mendeg�lt hetedh�t orsz�g ellen, tal�lt egy embert, aki egy nagy rak�s di�t vasvill�val akart a padl�sra felh�nyni, k�zelebb megy hozz�, megsz�l�tja:

- H�t kend, atyafi, mit csin�l azzal a di�val?

- �n bizony nagy munk�ban vagyok. M�r f�l esztendõ �ta mindig h�nyom ezt a di�t, de sehogy se tudom f�lh�nyni, szeg�ny ember vagyok, de adn�k annak az embernek sz�z forintot, aki valami m�don felsz�ll�tan�.

- No h�t majd felsz�ll�tom �n - mondja a k�rõ. Azzal el�vett egy v�k�t, f�l�ra alatt mind felhordta a di�t. Mindj�rt megkapta a sz�z forintot, tov�bbment vele.
"No - gondolta mag�ban -, akadtam m�r egy bolondra." Megint ment, mendeg�lt, tal�lt egy embert. Csak n�zte, csak n�zte, hogy mit csin�l. De sehogy se tudta eltal�lni. A kez�ben volt egy teknõ, azzal hol kiszaladt, hol be egy olyan h�zba, amelyiknek nem volt ablaka, csak egy kis lyukforma ajt�ja; odamegy hozz�, megsz�l�tja:

- J� napot adjon Isten, f�ldi! H�t miben f�radozik kend?

- Fogadj Isten, atyafi! H�t biz �n a tavasszal lesz egy esztendeje, hogy ezt a h�zat csin�ltattam. Nem tudom, mif�le istencsud�ja, hogy olyan s�t�t, csak eln�zem, hogy a m�s� milyen vil�gos, pedig semmit se csin�l neki. �n meg, mi�ta k�szen van, mindig azt csin�lom, hogy hordom bele a vil�goss�got tekn�vel. L�tja kend, most is abban munk�lkodom; de adn�k is sz�z forintot annak az embernek, aki vil�goss� tudn� tenni.

- No, majd vil�goss� teszem �n - mondja r� a leg�ny. El�vett egy fejsz�t, v�gott a h�zon k�t ablakot, az ajt�t is nagyobbra vette, mindj�rt vil�gos lett a h�z. A leg�ny megkapta itt is a sz�z forintot, azzal ezt is otthagyta. "No - gondolta mag�ban -, akadtam m�r m�sodik bolondra is." Megint mendeg�lt, tal�lt egy asszonyt, aki a kiscsirk�it er�vel dugdosta volna egy kotl� al�. Megsz�l�tja a leg�ny:

- H�t kend, n�n�masszony, mit csin�l?

- Biz �n, �cs�m, ezeket a csirk�ket dugdosn�m a kotl� al�, mert att�l f�lek, hogyha szertesz�jjel szaladg�lnak, elkapja valamelyiket a h�ja, de sehogy se tudom al�dugni, mert ha egyik fel�l bedugom, a m�sik fel�l kib�vik. Adn�k is sz�z forintot annak az embernek, aki j� tan�csot tudna adni, hogy mit�v� legyek vel�k.

- �n megmondom, n�n�masszony, sose dugdossa kend azokat a csirk�ket a kotl� al�, majd ha a kotl� h�j�t l�t, dugdos�s n�lk�l is maga al� veszi �ket. Az asszony nagyon meg�r�lt a j� tan�csnak, mindj�rt odaadta a leg�nynek a sz�z forintot. Az is meg�r�lt neki, mindj�rt visszaindult. "No, h�la Istennek - gondolta mag�ban -, megtal�ltam mind a h�rom bolondot." Mihelyt haza�rt, mindj�rt elkend�zte a le�nyt, k�t h�t m�lva a lakodalmat is megtartott�k. T�bbet azt�n nem is hallottam fel�l�k, csak annyit, hogy lett nekik egy kisfi�k, vettek is neki k�dm�nt, hanem az�rt a k�poszt�skõ nem �t�tte agyon. M�g most is �lnek, ha meg nem haltak.

Arany L�szl�