Két fia kérve kéri:
"Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs."
Málnát szednek, ha találnak,
kis húguknak, Márikának.
Szép az erdő mindenütt:

szőke nyírfa, sima bükk.
"Itt a bokor, itt a málna,
jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medve-haj."
Tele kosár, tele bendő,
két kis bocsnak elegendő.
Elnyúlnak a fa alatt,
"Hé! Lopják a kosarat!"
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra...
"Jaj! Hova lett a kosár?"
Pamut-fülük égnek áll.
El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
"Nézzünk körül ott a nyúlnál!"
"Répán élek - mondja Nyúl Pál -
meg káposztalevélen,
Olykor meg is reszelem."
Róka-asszony mondja: "Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Miért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!"
Sün Sámuel fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
"Nincs ennél jobb eledel!" -
mondja bölcsen Sámuel.
"Mókus, mókus! Hol a málna?
Nem te vitted föl az ágra?"
"Málna?! Dió, mogyoró
meg fenyőmag, az a jó!"
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsönad egy kosarat.
"Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?
Senki más, mint Tolvaj Ferke!"
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal.
"Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos."
Tele kosár, tele bendő,
három bocsnak elegendő,
nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Márika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat -
így őrzi a bocsokat.