Csuks Istvn: Sn Balzs
Erdszlen, erdszli tlgy tvben volt egy hz.
Abban lakott ht sntestvr:
Sn Aladr,
Sn Piroska,
Sn Adorjn,
Sn Dorottya,
Sn Demeter,
Sn Tihamr
s a legkisebb:
Sn Balzs.
Hogyha jl bevacsorztak, szk lett nkik az a hz,
S elfordult ilyenkor, hogy kvl rekedt Sn Balzs.
Furakodott, nyomakodott. Morgott, perelt dhngve
Semmit se rt, mit tehetett, lefekdt a kszbre.
Telt az id, mlt az id, jre j s napra nap
Egyre tbbszr fordult el, hogy a hzbl a legkisebb kimaradt.
“Ebbl elg! Torkig vagyok!” kiltott fel Sn Balzs.
“Sokan vagyunk, s kicsi nknk ez a hz”
“ppen ezrt n elmegyek. Szerbusz nktek hat testvr.
Sn Aladr,
Sn Piroska,
Sn Adorjn,
Sn Dorottya,
Demeter s Tihamr!”
Miutn gy elbcszott, fogta magt, elindult.
Lba nyomn, porzott a vn gyalogt.
gy baktatott, gy poroszklt, szomszd tlgyig meg sem llt.
Ottan aztn srgtt, forgott, rkot sott, falat emelt,
Tett csolt, ajtt szegelt, s mire a nap leszllt,
ptett egy kalyibt.
“gy ni! – mondta – most mr vgre knyelmesen alhatok!
Nem tolnak ki a kszbre a nagyok!”
Falevlbl gyat vetett. Knyelmeset.
Bel fekdt s hortyogott, hogy csrgtek
s remegtek az ablakok
jfltjban vihar tmadt. Hajltgatta a vn fkat
Fjt a szl nagy zajjal m
S arra bredt, hogy zrgnek a kalyiba ajtajn.
“Ki az? – szlt ki fogvacogva -
Ki kopogtat jnek idejn?”
“Mi vagyunk az – szltak kintrl
Mi vagyunk a hat testvr
Sn Aladr,
Sn Piroska,
Sn Adorjn,
Sn Dorottya,
Demeter s Tihamr!”
“Elvitte a szl a hzunk, engedjl be,
zunk-fzunk idekinn, csurom vz a kabt rajtunk s az ing”
“Jl van, jl van.- szlt Sn Balzs – Jvk mr”
S fordult a kulcs, nylt a zr.
Betdultak mind a hatan. Tele lett a kalyiba
Krdezte is Sn Tihamr:
“Mondd csak testvr, nincs csak ez az egy szoba?”
Lefekdtek, elaludtak. S arra bredt Sn Balzs:
jra kicsi lett a hz!
Mert az jjel ide-oda lkdve, kiszorult a kszbre.
“Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnk? Megnvk!
S akkor taln nem lesz gyam, nem lesz prnm a kszb!”
|