Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak, szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor, hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott. Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett, lefeküdt a küszöbre.
Telt az idő, múlt az idő, éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt.
“Ebből elég! Torkig vagyok!” kiáltott fel Sün Balázs.
“Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház”
“Éppen ezért én elmegyek. Szerbusz néktek hat testvér.
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott, fogta magát, elindult.
Lába nyomán, porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált, szomszéd tölgyig meg sem állt.
Ottan aztán sürgött, forgott, árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt, és mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
“Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett. Kényelmeset.
Belé feküdt s hortyogott, hogy csörögtek
s remegtek az ablakok
Éjféltájban vihar támadt. Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek a kalyiba ajtaján.
“Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
“Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
“Elvitte a szél a házunk, engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn, csurom víz a kabát rajtunk és az ing”
“Jól van, jól van.- szólt Sün Balázs – Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan. Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
“Mondd csak testvér, nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak. S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve, kiszorult a küszöbre.
“Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam, nem lesz párnám a küszöb!”
|