tapasztalások érzelmeket váltanak ki a gyerekekből és ezeket támogatva, erősítve nevelhetjük őket az állatok szeretetére, védelmére. Minden megfigyeltetés, érdeklődésfelkeltés hasznos ismeretek mellett érzelmileg is gazdagítja, építi a kicsik pozitív tulajdonságait. Nem véletlen az sem, hogy a legkisebb kortól ajánlott leporellók, kis mesekönyvek, mondókás,- versgyűjtemények, kifestők-színezők, mesealakjai is elsősorban állatokhoz kapcsolódnak, állatokról szólnak. Ki ne emlékezne azokra az első mondókákra, versikékre, amelyeket édesanyja vagy a nagypapa mondogatott neki kicsi korában a kis nyusziról, az őzikéről, a mókusról.

Az óvodában a gyerekek körében gyakran kerül elő az állatok. Szívesen beszélgetnek élményeikről, tapaszatalataikról. ismerete.  Számos könyvet, képet, filmet nézünk meg együtt, amelyikről tudnak, ők maguk otthonról is hoznak filmeket, kivágott képeket- albumot készítünk /esetleg csoportosítjuk fajtáik szerint/; amit mindig nézegethetnek, ha kedvük van hozzá. Sokszor énekelünk, verset ismerünk meg különféle állatokról, a mesékben is megjelenik a „ nagyhatalmú sündisznócska” az „okos nyúl”, a „ravasz róka”, a „papucsot varró béka”, a „házkatt építő kismalacok”, „Mirci cica , a cipész” a „kevély kiskakas” figurája és folytathatnám napestig.

 Az a legfontosabb, hogy megismerjék, megszeressék és védjék a gyerekek az állatokat, alakuljon ki bennük majd a felelősségérzet irántuk, képesekké váljanak vigyázni rájuk csakúgy, mint a természet alkotta minden teremtményre, amelyek velünk együtt élnek ezen a földön!