Az erdő fohásza
VÁNDOR, ha elhaladsz mellettem
ne emelj rám kezet!
ÉN VAGYOK tűzhelyed melege
hideg, téli éjszakákon
ÉN VAGYOK tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző Naptól
és gyümölcsöm oltja szomadat.
ÉN VAGYOK a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyen fekszel
a deszka, amelyből csónakod építed.
ÉN VAGYOK házad ajtaja, bölcsőd fája,
a koporsód fedele.
NE BÁNTS!
|