a kir�lya. Kerestette mindenhol, de nem tal�lta. Szomor�an fek�dt le aludni. �lm�ban megl�tta a kir�lyt, egy hatalmas v�zi sz�rnyeteg �rk�d�tt mellette egy tengeri szigeten. Nagyon s�rt a kir�lyn� m�snap. Odamentek hozz� a fiai.

- �desany�nk, mi�rt s�rsz? – faggatt�k.- Jaj, fiaim, rossz �lmot l�ttam, ap�tokat a messzi k�k tengeren �rzi egy v�zi sz�rnyeteg – s�rt a kir�lyn�.- Elmegy�nk, Any�nk, kiszabad�tjuk! – mondt�k k�rusban a fi�k.- Egyszerre csak egy menjen! – k�rte a kir�lyn�, �s a nagyobb kir�lyfira mutatott.A nagy kir�lyfi elindult. Ment-mendeg�lt az �ton, egyszer csak v�konyka hangot hallott.- Seg�ts nekem, fi�! – sz�lt a hang. – Kisz�radtam, �nt�zz meg.

K�r�ln�zett �s megl�tta, hogy egy fa besz�l hozz�.- Nincs nekem id�m seg�teni, majd meg�nt�z m�s. – mondta a fi� �s tov�bbment.

Ment m�g egy j� ideig, mire a tenger partj�ra �rt. Kimer�lt, f�radt volt �s �hes. Le�lt a partra. Egyszer csak nagy hull�mokat kezdett vetni a v�z, egyre jobban fodroz�dott, majd egy hatalmas sz�rny emelkedett ki a habokb�l. A kir�lyfi megijedt, hanyatt-homlok futott volna, de nem sokra jutott, a sz�rny hossz� karjaival elkapta �s leh�zta a tenger fenek�re.

Otthon a kir�lyn� �s a kisebbik kir�lyfi csak v�rt �s v�rt. Egyszer a kisebbik fi� elunta a v�rakoz�st. � is elindult a tenger fel�, hogy hazahozza a kir�lyt. Ahogyan ment-mendeg�lt az �ton, egyszer csak v�konyka hangot hallott.- Seg�ts nekem, fi� – sz�lt a hang. – Kisz�radtam, �nt�zz meg!

K�r�ln�zett, �s � is l�tta, hogy egy kis, k�kadt f�cska besz�l hozz�. A fi� seg�teni is akart, meg sietett is volna. V�g�l megsajn�lta a f�t, �s a k�zeli t�b�l elkezdett r� vizet hordani a kalapj�ban. A szomjas f�cska gy�kerei csak �gy itt�k a vizet.- M�g, m�g! – mondta egyre. – Hozz m�g, fi�!

A fi�, mire a fa v�gre j�l eltelt v�zzel, nagyon elf�radt. Leheveredett h�t ott a r�ten, a fa al�, �s m�ly �lomba mer�lt. M�r reggel volt �s a has�ra s�t�tt a Nap, amikor fel�bredt. Amikor feln�zett a f�ra, igencsak el�mult. Tele volt szebbn�l-szebb piros alm�kkal.- Fi�, vegy�l az alm�mb�l! – mondta a f�cska. – Vidd magaddal, megl�tod, j� szolg�latot fog m�g tenni neked a gy�m�lcs.

A fi� szedett az alm�b�l a zseb�be, megk�sz�nte a f�nak, majd elindult a tenger fel�. Ment m�g egy j� ideig, mire megl�tta a tenger. Kif�radt �s nagyon �hes lett. Le�lt a partra, �s elkezdte falatozni az alm�kat. Finomak voltak, l�d�sak, �desek. Hirtelen neki is elkezdett fodroz�dni a v�z, a sz�ne zavaross� v�lt, hull�mokat vetett a tenger �s el�tte is megjelent a hatalmas v�zi sz�rnyeteg. Megragadta a fi�t karjaival, de � egyszerre hatalmas er�t �rzett mag�ban a var�zsalm�kt�l. Kiszabad�tott mag�t, majd elkapta a hatalmas sz�rny derek�t, �s ann�l fogva kihaj�totta a sz�razf�ldre. A sz�rny nyekkent egyet, azt�n nem mozdult t�bbet.
A tenger hirtelen elcsendesedett, �jra sz�p k�k lett. A fi� meg is l�tta a tengeren a szigetet, ami felett kis�t�tt a Nap, �s �szva megindult a kis f�lddarab a part fel�. Rajta volt a kir�ly is �s a nagyobb kir�lyfi is. Mikor partra �rt a sziget, lesz�lltak r�la, a kis kir�lyfi pedig hazavitte �ket. Ma is �lnek, ha meg nem haltak.