�zgid�cska, sete-suta,
r�t�vedt az orsz�g�tra,
megbotlott egy kid�lt f�ba,
elt�r�tt a gida l�ba.

Panaszosan s�r szeg�nyke,
arra ballag �reg n�ne.
�lbe veszi, megsajn�lja,
hazaviszi kis h�z�ba.

�polgatja, d�delgeti,
friss sz�n�val megeteti,
forr�sv�zzel megitatja,
mintha volna �desanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mell� b�vik a zugolyba,
tanultak �k embers�get,
nem b�ntj�k a kis vend�get.

Gyorsan gy�gyul gida l�ba,
elmehetne az �zb�lba,
vid�m t�ncot ellejthetne,
de nincs hozz� val� kedve.

Barna szeme b�s-szomor�n
cs�ng a t�vol hegykoszor�n.
Reggel b�bor napsugarak
j�tszanak a felh� alatt.

Esti szell� k�d�t kerget,
dombok, lank�k �zengetnek:
"V�r a sarj�, gyenge hajt�s,
gyere haza, gida pajt�s!"

K�nnybe l�bad az �z szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja �gy ne v�rn�,
csak a n�n�t ne sajn�ln�!

�jjel-nappal visszav�gyik,
hol selyem f�, puha p�zsit,
tarka mez� sz�z vir�ga
�ztestv�rk�t hazav�rja.

Ahol m�kus ugrabugr�l,
kop�csol a tarka hark�ly,
v�gan sz�l a kakukk hangja,
b�bot cipel szorgos hangya.

V�rja patak, v�rja szell�,
k�k �g alj�n fut� felh�,
harmatgy�ngy�s harangvir�g,
vad�rv�csk�k, k�kek, lil�k.

�reg n�ne megsiratja,
vissza - dehogy - m�gse tartja,
ki-ki lakj�k haz�j�ban,
�z erd�ben, ember h�zban.

Kapuig is elk�s�ri,
visszatipeg �reg n�ni,
�s integet, am�g l�tja:
"�lj boldogul, �zgid�cska!"

Lassan l�pdel, csendben ballag,
kattan ajt�, z�rren ablak,
onnan lesi �reg n�ne,
kisgid�ja visszan�z-e.

Haszontalan �llatk�ja,
egyre jobban szapor�zza,
s olyan gyorsan, mint a vill�m,
fenn terem a mohos szikl�n.

De a tet�n, hegygerincen
megfordul, hogy b�cs�t intsen:
"�g �ldjon, r�t, kicsi csalit" -
s mint a sz�l, eliramodik.

Ny�r elr�ppen, lev�l s�rgul,
lepereg a v�n b�kkf�rul,
h� borul m�r h�zra, r�tre,
egyed�l �l �reg n�ne.

�jra kihajt f�, fa, vir�g,
nem felejti a kisgid�t,
fordul a f�ld egyszer-k�tszer,
z�rgetnek a ker�t�sen.

Kitekint az ablakr�sen:
ki kopogtat vajon �jjel?
Hold ragyogja be a falut,
kit�rja a kicsi kaput.

�lel�sre lend�l karja:
kis gid�cska meg az anyja
�lldog�l ott; beereszti,
sz�ve dobban, megismeri:

�zmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Elt�r�tt a mells� l�ba,
elhozta h�t a k�rh�zba,

hogy szem�vel k�rve k�rje:
gy�gy�tsa meg �reg n�ne,
puha gyolcsba bugyol�lja,
ne szepegjen fiacsk�ja.

S k�d el�tte, k�d ut�na,
belev�sz az �jszak�ba.
Gida l�b�t k�t kez�be
veszi l�gyan �reg n�ne.

Meg is gy�gyul egykett�re,
felbiceg a dombtet�re,
s mire t�lgyr�l lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

M�traalji falu sz�le,
kapuban �l �reg n�ne,
nincs egyed�l, m�rt is volna?
Ha f�, ha fagy, sok a dolga.

K�r�l�tte gid�k, �zek,
l�togatni el-elj�nek,
t�len-ny�ron, �vr�l �vre,
fej�k hajtj�k az �l�be.

Falu n�pe is szereti,
kedves sz�val bec�zgeti
�reg n�n�t, �s az�ta
�gy nevezik: �zany�ka.

Piros pipacs, szegf�, zs�lya
vir�t h�za ablak�ba,
nagy k�cs�gben, kis csuporban
sziv�rv�nysz�n sz�z csokor van.

Vadvir�gnak dal a p�rja,
�neksz�t�l zeng a h�za,
oly vid�m a gyerekn�ta,
nevet, s�r is �zany�ka.

M�traalj�n, falu sz�l�n
lakik az �reg n�n�m,
melegsz�v�, dolgos, der�k
mese �rzi aranysz�v�t.

Gid�ra v�r s�s keny�rke,
kal�cscip� apr�n�pre;
egyszer te is l�gy vend�ge,
itt a v�ge, fuss el v�le!