A v�r ura, a kir�lyfi,
egy nap sz�rny� h�rt kapott,
a kir�lyi vadaskertben,
egy �ri�s sas puszt�tott.

Nem k�m�lt az semmi �l�t,
semmi kedves �llatot,
fegyvert fogott a kir�lyfi,
s az erd�be v�gtatott.

N�ma gy�sz borult a t�jra,
mint nagy, fekete pal�st,
t�pett tollak, sz�tsz�rt csontok
jelezt�k a puszt�t�st.

Elhagyott k�t perem�re,
kir�lyfint b�san le�lt,
egy �zike k�nnyes szemmel
l�baihoz menek�lt.

V�delmet k�rt a szeg�nyke,
mert az �gen odafenn,
�j zs�km�ny ut�n kutatva
a sas, ism�t megjelent.

Rettenetes vijjog�ssal
a felh�kb�l lecsapott,
a kir�nyfi sem volt rest,
gyorsan nyilat ragadott.

Pend�l az �jj, suhan a ny�l,
a hegyes vas j�l tal�lt,
s a hatalmas rabl�mad�r
sebes�lten f�ldre sz�llt.

De amint a f�ldet �rte,
ki l�tott m�r ily csod�t?
V�n boszork�ny �llt a hely�n,
ledobva a tollruh�t.

- �tkozott l�gy! - rik�csolta,
hallgatni is borzalom.
- V�llj b�k�v�! Lakj e k�tban!
Addig, am�g akarom!

Ez az �tok addig tartson,
m�g egyszer egy sz�p napon,
kir�lyi �gy�ba fektet,
egy kir�lyi hajadon! -

A boszork�ny f�stt� v�lt,
�s eloszlott a leveg�ben.
H�t a kir�lyfi? Hova lett?
Bizony, b�ka lett bel�le.

Feh�rv�rban egyre v�rt�k,
kerest�k a kiskir�lyt,
h�re sem volt, hamva sem volt,
elrendelt�k h�t a gy�szt.

Szomsz�d v�rnak, R�zsav�rnak
�reg volt a kir�lya,
sok kincse k�zt a legdr�g�bb,
aranyhaj� le�nya.

R�zsabimb� volt a neve,
sz�ps�g�nek h�re j�rt.
Okoss�gban, �gyess�gben,
messzef�ld�n nem lelt p�rt.

Sz�pen t�ncolt, j�l �nekelt,
csudam�dra h�mezett,
de mindk�z�l a legjobban
labd�zgatni szeretett.

Sz�llt a labda, aranylabda,
a l�ny ut�nafutott,
odalent j�rt m�r a v�lgyben,
a v�n k�thoz �gy jutott.

Sz�llt a labda, aranylabda,
egyenest a k�t fel�,
kis �zike hajolt b�san
a k�t pereme f�l�.

A labda meg egyet perd�lt
�s a k�tny�l�sba hullt.
A kir�lyl�ny megszeppenve,
labda ut�n s�rva ny�lt.

K�t m�ly�b�l hang hallatszik:
Uramfia! Ki lehet?
- Visszaadom a labd�dat,
ha k�r�semet megteszed.

- Dr�ga, kedves aranylabd�m,
olyan nagyon szeretem.
K�v�ns�god, b�rmi legyen,
isten�gyse! Megteszem! -

K�t m�ly�b�l, a s�t�tb�l,
el�ugrott a b�ka,
s a csillog� aranylabd�t
R�zsabimb�nak dobta.

Elkapta a l�ny a labd�t,
szaladt, ahogy b�rta l�ba,
futott s�rva hazafel�,
a b�ka meg a nyom�ban!

Sz�j�t t�tva �mul-b�mul,
l�pcs�n�l a kardos str�zsa,
fegyver�hez kap, de k�s�!
Benn a b�ka a szob�ban.

Vacsor�zik �pp a kir�ly,
mellette a le�nya.
- J�est�t! - k�sz�n a b�ka.
- Megj�ttem vacsor�ra. -

R�zsabimb� elmes�lte,
mily kalandja volt a k�tn�l,
meg�g�rte, meg is tartja:
megvend�gli asztal�n�l.

V�ge lett a vacsor�nak,
lesz�llott a csendes este,
k�zenfogta a cs�f b�k�t
R�zsabimb�, s elvezette.

De alig �rtek a szob�ba,
a gyertyal�nt egyet lobbant,
s b�ka helyett a l�ny el�
deli kir�lyfi� toppant.

- Ne ijedj meg, R�zsabimb�!
Elm�lt v�gre a var�zslat!
K�sz�n�m, hogy seg�tett�l
levetni b�karuh�mat.

Gyere, menj�nk aty�d el�!
Hadd mondjam el k�v�ns�gom:
adjon hozz�m feles�g�l,
ti�d eg�sz kir�lys�gom! -

A kir�lyfi k�v�ns�g�t
az �sz kir�ly meghallgatta,
jobb szeme s�rt, bal nevetett,
mikor l�ny�t nekiadta.

- Magam leszek v�ns�gemre,
ha elviszed a le�nyom... -
K�zbesz�lt erre a bolond:
- Hallgass meg, j� kir�lyom!

Csak gond n�ked a korona,
hozom�nyul add orsz�god!
Egyszerre lesz fiad, l�nyod,
�gy cselekedj, meg nem b�nod! -

- Igazad van, okos bolond!
K�sz�n�m a j�tan�csot!
Csapjunk h�t v�g lakodalmat!
H�st, bort ide, meg kal�csot! -

Zene zend�lt, n�ta csend�lt,
t�ndolt a sz�p, ifj� p�r,
ma is ropj�k, ha nem �nj�k,
t�n m�g most is �ll a b�l.