- Ak�rmit csin�lok, reszketek �s f�zom,
Hi�ba takargat aranyos pal�stom!
Aki seg�t rajtam: koron�m, kenyerem
T�le nem sajn�lom, v�le megfelezem!
Sz�zegy kengyelfut� sz�zk�t fel� szaladt,
T�ksz�rdud�t fujtak minden ablak alatt:
Ki tud orvoss�got a kir�ly baj�r�l,
Hol az a b�lcs ember, aki j�t tan�csol?
Adott is ezer b�lcs ezeregy tan�csot,
De egy�tt se �rt az egy falat kal�csot.
Diderg� kir�lynak csak nem lett melege,
Majd megvette szeg�nyt az Isten hidege.
K�rm�t f�vogatta, keser�n k�hintett,
B�lcs doktorainak bossz�san legyintett:
- B�lcsekkel az id�t ne lopjuk, azt mondom,
H�vj�tok el� az udvari bolondom!
Bukfenc-vetegetve j�n el� a bolond,
Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,
M�k�zna a j�mbor, serd�l, perd�l, fordul,
De a kir�ly r�ja haragosan mordul:
- Hallod-e, te bolond, szedd �ssze az eszed,
Adj nekem tan�csot, ak�rhonnan veszed.
- Teli van �nn�lam �sszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyujtass be csak, kom�m - nevetett a bolond,
S nevetett k�nt�s�n a sok aranykolomp.
Kergeti a kir�ly ki a sok l�h�t�t:
Hozz�k f�l�n fogva az udvari f�t�t!
- Hamar c�drusf�val a kandall�t tele,
Urunk-kir�lyunknak att�l lesz melege!
Nagy volt a kandall�, ak�r egy kasz�rnya,
El is �gett benne vagy sz�z c�drusm�glya,
Sergett is a kir�ly el�tte, megette,
Utolj�ra m�gis csak azt dideregte:
- F�tsetek, mert megvesz az Isten hidege,
M�r a szak�llam is csak �gy reszket bele!

Ny�sz�r�g a f�t�: - Fels�ges kir�lyom,
�letem-hal�lom kezedbe aj�nlom,
Most dobtam bele az utols� forg�csot,
J� lenne hivatni az udvari �csot!
Nekib�sul erre a diderg� kir�ly.
Szigor� paranccsal a kapuba ki�ll:
- V�gj�tok ki kertem minden �kess�g�t,
A sz�l� sz�l�nek arany venyig�j�t,
A mosolyg� alm�t, a cseng� barackot,
H�nyjatok a t�zre minden kis harasztot!
Sz�les ez orsz�gban amig erd�t l�ttok,
Kandall�m kih�lni addig ne hagyj�tok.
Jaj, mert mindj�rt megvesz az Isten hidege,
Csak �gy k�kellik m�r az ajkam is bele!
Csattognak a fejsz�k, s�rnak erd�k, berkek,
Recsegnek, ropognak a gy�m�lcs�s kertek.
Sok lak�juk fej�t bujdos�snak adta,
F�szkit ezer mad�r jajgatva siratta.
A rengeteg f�kb�l egy sz�l se maradt ott,
Aranyos kandall�n mind elparazsallott.
Diderg� kir�lynak de minden hi�ba,
Ny�gve gub�dzik be farkasb�r-bund�ba:
- F�tsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van m�r, az is vacog bele!
Nekeresdorsz�gban van is nagy kopog�s,
Ripeg�s-ropog�s, siralom, zokog�s.
Dolgozik a cs�k�ny, f�r�sz, balta, horog -
A kir�ly ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy l�nyka, icike-picike,
Gy�ngyharmat t�nd�klik lenvir�gszemibe.
Az ajaka kl�ris, a foga rizsk�sa,
Csacsog, mint az erd�k zeng� muzsik�sa:
- Ejnye de rossz b�csi vagy te, kir�ly b�csi!
Megfordul a kir�ly: - �csi, kisl�ny, �csi!
Azt se tudom, ki vagy, sohase l�ttalak.
M�rt haragszol re�m? sohse b�ntottalak! -
Kerekre nyitotta a cs�pps�g a szem�t:
- Minek szedetted le a h�zunk tetej�t?
H� is hullong�zik, es� is szemezik,
A mi padl�sunkra az most mind beesik:
El�zik a b�bum kimosott ruh�ja,
Vas�rnap d�lut�n mit adok re�ja?

Mint amikor nap s�t a jeges ereszre,
A kir�ly j�gszive harmatot ereszte.
Szem�ben buggyan ki sziv�nek harmatja,
Sz�ghaj�t a l�nynak v�gigsimogatja:
- Ne f�lj, a bab�dat ruh�tlan nem hagyom,
Bibork�nt�s�met feldaraboltatom.
B�rsonyrokoly�ja, selyemf�k�t�je,
Lesz ez�stk�t�je, aranycipell�je! -
Most meg m�r a kis l�ny mondta azt, hogy: �csi,
M�gis csak j� b�csi vagy te, kir�ly b�csi!
�r�m�ben ugr�lt, tapsikolt, nevetett -
S diderg� kir�lynak nyomban melege lett!
A t�k�rablakot sarokra nyitotta,
V�rosa lak�it �sszekurjantotta:
- Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok bel�le, aki f�zik, annak!
T�dult is be nyomban a sok szeg�ny ember,
A m�rv�nyt�gl�kon ny�zsg�tt, mint a tenger.
Ki is szorult t�l�k kir�ly a konyh�ra,
R�juk is parancsolt mindj�rt a kukt�kra:
- Asztalt terigetni, �kr�t s�t�getni.
Fussatok a hord�t csapra �t�getni!
Ily kedves vend�g m�g nem j�rt soha n�lam,
Mint a saj�t n�pem - nagy meseorsz�gban...