Jzsef Attila: Reggeli
A kakas forg szavakat szl,
a nni a tyknak magot szr
s a kenyerek ersen, bzva,
kelnek,
harangsz mlik a Tiszba,
frissen, nyujtzva kel a lrma,
derkig mosdok s a vizet
repacskolom a fejemre.
Oly hsen, tisztn smul hozzm
gy ring a tlban, gy zenl,
mint a danol lnyok melle.
Kitrt ajtmon szell jn be,
szaglsz, vigyorog diadallal
s mint rozsvetsben kisgyerek,
desen rgkapl hajamban.
lmomban kazalrl gurultunk,
rzsmmal bukfencet vetettem,
ttgast llnk most is n,
de mr munkba kell sietnem.
Frgn, vigan viszem magam,
most gyis n vagyok a legszebb
s szpet, tisztt kell mr egyszer
flmutatni az embereknek.
Szeretnek majd, ha eljvk,
szeretnek, mert kzttk voltam,
egytt jrtuk a szles utct,
zpor eltt velk loholtam.
Az apkkal s az anykkal,
akik rncaim tervt hordjk,
fikkal - s lnyokkal, kik munka
utn a mellket kibontjk.
1925. mrc. / 1928
|