M�g a term�szetnek l�ngsz�n� b�rsonyja,
     Amellyel elnyugv� napunkat bevonja,
Mutatta mennyei pomp�val terjedve,
     Milyen nagy m�lt�s�g l�gyen vele fedve;
M�g kev�s csillagok tudtak er�lk�dni,
     A napnak s�g�ra al�l kiverg�dni;
M�g az apr�bbakat, b�r mag�t elvonta,
     Hosszan ut�na ny�lt f�nny�vel b�vonta:
Mid�n gyep�gyamr�l n�ztem f�l-k�ny�ken
     E sz�p v�ltoz�st a szunnyad� k�rny�ken.
Mint a szivem, csendes v�lt a leveg� is,
     A nap ut�n b�mult t�n m�g a szell� is.
A diszh�rm�ni�s b�k�k pi�n�ja,
     A taktusra z�g� malom zubog�ja,
V�zibika, buggyok, f�tty�k, h�pog�sok,
     A pittyet cifr�z� f�rj-palattyol�sok,
Egy panassz�t ny�jt� kis f�lem�l�nek
     Hangsz�lai k�z�tt amint �gyelg�nek,
Az elf�radt er�t nyugv�sra rengett�k
     �s a higgadt elm�t andalg�v� tett�k.
�lm�lkodva n�ztem e nagy j�t�ksz�nbe,
     Hogy a b�lcs term�szet mennyif�le sz�nbe
Hordja fel j�t�k�t a n�z� el�be,
     S h�nyf�le hangokkal zengedez f�l�be.
Nemem m�lt�s�g�t eg�szen �rzettem,
     L�tv�n, hogy e mind � �rte van, s �rettem,
�rz�m, mely nagy lelkem �llatt�rsim felett,
     Kikbe ily b�lcset a f� b�lcs nem lehellett.
Mi tudunk az �gitestek k�z� menni,
     A l�thatatlanb�l megl�that�t tenni,
�tj�t, messzes�g�t, nagys�g�t vizsg�ljuk,
     S a nagy term�szetet kereszt�l bujk�ljuk.
Ez �rz�s fels�ges v�lt�val megtelv�n,
     S gyep�gyamr�l mint egy kis isten felkelv�n
Mennyezete al� mentem f�s kertemnek,
     �s ott szabad foly�st engedtem eszemnek,
Mely a nyughatatlan vizsg�l�s sz�rnyain
     T�lsz�llt a haland� l�t�s hat�rain,
S a nagy mindens�gnek m�r csaknem felette,
     Lengv�n, kis lakhelly�t el is felejtette,
M�r �r�k v�gz�s szent kabinetj�ba
     Csaknem belen�zett az egek titk�ba.
Ily kis istens�gn�l f�bb m�lt�s�gomba
     Az elb�jt �meli ugrik a nyakamba,
Cs�kot �g�r, csak ne duzzogjak j�t�k�n,
     S vir�gokat sz�r b� ingem has�t�k�n,
Azzal friss forg�ssal a f�k k�zt elt�nik,
     S onnan is vir�got sz�rni r�m nem sz�nik,
Most sehol se l�tom, majd el�mbe lebben,
     Senkivel se j�tszott m�g a zef�r szebben,
Egyszer amint lopva h�tam meg� ker�l,
     Gyorsan megfordulok, s kezem k�z� ker�l,
M�r kikapni mag�t gyeng�n igyekezi,
     Orc�j�t �s mejj�t rosszul v�delmezi,
Sz�m �s kezem veri, de nem nagy er�vel,
     �s azt is t�bbnyire csak a keszken�vel.
Igy hanc�zv�n, mikor �lmomba se v�lem,
     Megbotlok, eld�l�k s � is eld�l v�llem,
S a z�ld gyepen amint �szveb�nyol�dtunk,
     L�tta az esthajnal, mik�nt cs�kol�dtunk,
De a "L�ra! L�ra" zajra felugrottam,
     Mi a patvar! h�t �n ezt mind csak �lmodtam?