Zelk Zoltn: n tged tudlak
Nem rejtzhetsz el mr ellem,
nem meneklhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bnatomban
mr csak rabsgod vigasztalhat.
S hogy mg gonosznak sem kell lennem:
ha futni vgysz, n futni hagylak.
S milyen knny szvvel! hisz tudom mr:
emlkeimtl visszakaplak.
Egy mozdulat, egy sz, tekintet...
bennem, krttem rezg rszek.
De ha gy akarom, bellk.
felpthetem az Egszet.
Tged. S krd a szobt, hzat,
az utct is a bna fkkal.
S a napszakot... gy kaplak vissza
tested kr varzsolt tjjal.
Mit rejthetnl el mr ellem? -
Megtanulta szemem az vet,
amit karod hast a lgben,
ha magadra hzod az inget.
S a gurul vz-gyngyk tjt
has s comb kzt, a test rkban,
amikor nyjtzkodva, lassan
felllsz frds utn, a kdban.
Kifosztottalak, lsd be vgre,
elloptam, me, minden titkod.
Tudom fl, lgy harapsod
s brd alatt az eret, izmot.
S mikor szeretsz: leheletednek
gzt. Sr, kis lihegsed.
Megtanultalak n rkre,
nem rlad tudok mr, de tged.
n tged tudlak s gy tudlak,
mint az isten, aki teremtett.
Rezgsbl, rnybl s sznekbl
ujbl s ujbl megteremtlek.
|