A gyakorlójáték elsősorban a bölcsődés korra jellemző, de nagyon gyakori az óvodai kiscsoportban is. Középső vagy nagycsoportban is előfordul a konstrukciós vagy szerepjáték részmozzanataként, valamint a mozgásos játék néhány formájában. (pl.: labdázás, szökdelés ugráló kötéllel) E játék a legegyszerűbb funkciók gyakorlásától az anyagokkal, eszközökkel, és tárgyakkal végzett gyakorlójátékokon át elvezet a konstrukciós és szerepjátékokig, de ebben fontos szerepet kap az óvónő, aki ennek fejlődését koordinálja.

Az ismétlés később ritmikussá válik, vagy valamilyen előre meg nem határozott, spontán kialakuló szabály szerint megy végbe.

A gyakorló játék addig nyújt örömet, ameddig valamilyen nehézséget rejt magában. Amikor a játszó gyermek már valamit jól tud, többnyire maga keresi a játék bonyolultabb formáját, amely által aztán készségei és ismeretei is továbbfejlődnek. Nagyban befolyásolja a gyermek (főként a kisgyermek) játékát a felnőtt, mint modell. Nagyon sok játék, utánzásból fejlődik ki, hiszen a gyermek így tanulja meg a cselekvések új módjait. A kutatók szerint az agresszív cselekedetek utánzása megy a legkönnyebben a gyerekeknek! Ezen a tényen érdemes lenne elgondolkodni.

Mi pedagógusok, gyakran szembe találjuk magunkat olyan helyzetekkel, amikor a gyermek játéka megreked ezen a játékfejlettségi szinten, indokolatlanul csak gyakorlójátékot játszik, nem fejlődik tovább a játéka. Ez figyelmeztető jelzés! Ilyenkor az okokat fel kell deríteni, és azok ismeretében kell a gyermek játékát fejleszteni, abban az irányba kell hatni a gyermekre, melyben a tevékenysége fejlődésnek indul.

Előfordulhat olyan helyzet is, amikor a gyermek játéka már egy magasabb játékfejlettségi szintről esik vissza a gyakorlójáték szintjére.

Gyakran a sajátos nevelési igényű gyermekek megmaradnak a gyakorlójáték szintjén.

Hogy hogyan hat a gyermek fejlődésére a gyakorlójáték? A gyakorlójáték fejlődésével szoros összhangban bontakozik ki a gyermek érzelmi élete, s hatására nagymértékben fejlődik a gyermek kézügyessége, finommotoros koordinációja. Jelentős a tájékozódó vagy orientációs tevékenység fejlődésében, és fontos nevelőértéke a tárgyak, eszközök tulajdonságainak megismerése.

A gyakorlójáték hatására a beszéd fejlődésével párhuzamosan a gyermek intellektusa is nagy változáson megy át, fejlődik önállósága, kitartása és az akarati tulajdonságai

Megkülönböztetünk hang és a beszéd játékos utánzását, mozgásos, eszközzel és anyagokkal történő gyakorló játékokat. Biztosan sokan hallottuk már, mikor a gyerek értelmetlen szavakat ismételget, halandzsázik. A szavak ismétlését sokszor valamilyen szerep mozdulataihoz köti, de csak a szavakkal való játék fontos számára, nem a szerep. Így válik a hangokkal és szavakkal folytatott gyakorlójáték a beszédkészség fejlődésének egyik kezdeti eszközévé. A szavakkal, a hangokkal folyó gyakorlójáték motivációja az a feszültség, ami arra készteti a gyermeket, hogy olyan hangcsoportokat, szavakat gyakoroljon, amiket még nem tud, de környezetében hallja, és ezért ő is szeretné mondani. Minél többet hall a gyermek beszélni maga körül, annál hamarabb és többet játszik majd hangokkal, szavakkal, és annál könnyebben fejlődik beszédkészsége, gyakorolja be a nyelvben előforduló hangok, hangcsoportok tiszta ejtését, helyes hangsúlyát, dallamának szépségét, ritmusát.

A mozgást gyakorló játék során a különféle mozgások gyakorlása jut kifejezésre. Ez a játéktípus leginkább a kétéves gyermekekre jellemző, de még a 3-4 évesek is gyakorolják, sőt az sem kizárt, hogy kisiskolás korban is megjelenik. Az óvodáskorú gyermek fokozott mozgásigénye ugyancsak olyan feszültséget okoz, amely sok esetben játékos gyakorlásra készteti őt. A játékos mozgást mindig ugyanolyan formában ismétli a játszó gyermek, többnyire valamiféle maga alkotta szabály szerint. A nagyon mozgékony gyermekek kedvelik elsősorban a mozgásos játékokat. A játék addig szerez örömet, ameddig az valamilyen nehézséget okoz a gyermek számára.

Mozgásgátlásos, visszahúzódó gyermekek esetében egy-egy jó ötlet, bíztatás sokszor kedvet kelthet a mozgásos játékban való részvételhez. Elfojtott mozgásigényük, gátoltságuk ezáltal oldódhat, és hozzájárulhat koordinált, biztonságos mozgásuk fejlesztéséhez. Szerencsés arra szoktatni a gyermeket, hogy még a mozgásos játékokban se zavarják egymást, ügyeljenek arra, hogy mások építményeit ne döntsék fel. Fontos feladat az is, hogy a gyerekek egymást figyelve megtanulják a konfliktusokat megelőzni.

Az eszközzel való játéknál az eszközök rakosgatása az öröm forrása. A legszínesebb, a legsokoldalúbb, a legváltozatosabb gyakorlójáték. Színességét, változatosságát az eszközök, és a velük végezhető műveletek sokfélesége biztosítja. A gyermekek a tárgyakat tapogatják, nyomogatják, forgatják, rakosgatják egymásra, sorba, egymásba. Manipulálással egy sor műveletet tanul meg a gyermek a kezével végezni: fogni, emelni, letenni, összeilleszteni, dobni, gurítani, nyomni, csúsztatni, lökni stb. Mindettől kezdve keze, ujjai ügyesednek, ugyanakkor megismeri az anyagok, a tárgyak tulajdonságait.

Az anyagokkal való játék legismertebb formája a homokozás, de ide sorolható a vízzel, a hóval, a kaviccsal, a papírral, vagy a gyurmával való játék is. E gyakorlójáték nemcsak a gyermekek kedvelt játéka, hanem még a felnőttek kedvelt szabadidős elfoglaltságai között is előfordul (például a tóban, a folyóban, tengerben történő játékok, víz fröcskölése, kavicsok gyűjtögetése-dobálása, víz öntögetése, fröcskölése, gyurma nyomkodása).