– Menjen arr�bb! – sz�lt r� Pavlik, �s le�lt a pad sz�l�re.
Az �reg arr�bb h�z�dott, majd a kipirult, m�rges k�p� fi�ra n�zett.
– B�ntott valaki? – k�rdezte.
– Azt�n mi�rt �rdekli? – sand�tott az �regre Pavlik.
– Engem ugyan nem �rdekel! Csak az el�bb hallottam, hogy kiab�lt�l, s�rt�l �s veszekedt�l valakivel…
– M�r hogyne veszekedtem volna! – d�rm�gte m�rgesen a fi�. – A v�ge �gyis az lesz, hogy vil�gg� megyek.
– Elm�sz?
– El �n! M�r csak Lonyka miatt is. – Pavlik �k�lbe szor�totta kez�t. – Csepp h�ja volt most is, hogy nem kapta meg a mag��t. Egyetlen fest�ket sem akart adni! Pedig mennyi van neki!
– Nem ad? No, az�rt m�g nem kell vil�gg� menned.
– Nem csak az�rt. A minap nagyanya egy sz�l s�rgar�pa miatt kizavart a konyh�b�l… K�pzelje, konyharuh�val hajtott ki! Konyharuh�val! Pavlik s�rt�d�tten szipogott.
– Semmis�g! – mondta az �reg. – Az egyik ember megszid, a m�sik megsajn�l.
– Engem senki sem sajn�l! – ki�ltotta Pavlik. – A b�ty�m cs�nak�zni megy, �s nem visz mag�val. Pedig mondtam neki: "Jobb, ha magaddal viszel, mert �gyse maradok el t�led. Ha nem viszel, ellopom az evez�ket, �s egyed�l megyek cs�nak�zni."
Pavlik �kl�vel a padra �t�tt, �s hirtelen elhallgatott.
– Azt�n mi�rt nem visz mag�val a b�ty�d?
– De mi�rt k�rdez�sk�dik annyit?
Az �reg v�gigsim�totta hossz� szak�ll�t. – Seg�teni akarok neked. Van egy olyan var�zsige…
Pavlik a sz�j�t is elt�totta, �gy figyelt.
– El�rulom neked ezt a sz�t. De jegyezd meg j�l: halkan, kedvesen kell kimondani, �s a szem�be kell n�zni annak, akivel besz�lsz. El ne felejtsd, halkan, a szem�be n�zve…
– Melyik az a sz�?
Az �reg k�zel hajolt a kisfi� f�l�hez. Selymes szak�lla meg�rintette Pavlik arc�t. Valamit s�gott neki, �s m�g hangosan hozz�tette:
– Ez a var�zsige. De el ne felejtsd, hogyan kell mondani!
– Megpr�b�lom – nevetett Pavlik –, mindj�rt ki is pr�b�lom.
Felpattant, �s hazaszaladt.
L�na az asztaln�l rajzolgatott. El�tte sorakoztak a z�ld, k�k, piros sz�n� fest�kek. Mikor Pavlikot �szrevette, hirtelen �sszekapkodta a fest�kgombokat, �s kez�vel eltakarta �ket.
"Becsapott az �reg" – bosszankodott a fi�. – "Majd �ppen az ilyen �rti meg a var�zsig�t…"
Pavlik oldalv�st k�zeledett n�v�r�hez, �s megr�ntotta a ruh�ja ujj�t. A l�ny r�n�zett. Ekkor szem�be n�zve, halkan sz�lt a fi�:
– L�na, adj nekem egy fest�ket… k�rlek.
L�na nagy szemeket meresztett. Ujjai sz�tny�ltak, kez�t levette az asztalr�l, �s zavartan d�nny�gte maga el�:
– Melyiket akarod?
– A z�ldet – v�laszolt gyorsan Pavlik.
Pavlik a kez�be vette a fest�ket, szorongatta egy darabig, fel s al� j�rk�lt vele a szob�ban, azt�n visszaadta a n�v�r�nek. Most csak a var�zsig�re gondolt.
"Megyek a nagymam�hoz. Mint mindig, biztosan most is f�z. Vajon elzavar-e?"
Pavlik benyitott a konyh�ba. Nagyany� akkor vette ki a s�t�b�l a s�tem�nyt.
A kisunoka hozz�futott, k�t kez�vel mag�hoz h�zta a piros, r�ncos arc�t, szem�be n�zett, �s �gy suttogott:
– Adj�l egy darabot… k�rlek.
Nagyany� kiegyenesedett.
A var�zsige mintha ott ragyogott volna r�ncai k�z�tt, szem�ben, mosoly�ban.
– Frisset… meleget akarsz, galambom? – k�rdezte, �s kiv�lasztotta a legszebbet, a legropog�sabbat.
Pavlik ugr�lt �r�m�ben, �s jobbr�l is, balr�l is nagyot cuppantott nagyany� arc�ra.
"Var�zsl�! Var�zsl�!" – ism�telgette mag�ban, ha az �regemberre gondolt.
Az eb�dn�l Pavlik csendesen viselkedett, �s b�tyj�nak minden szav�ra figyelt. Mikor b�tyja eml�tette, hogy elmegy cs�nak�zni, Pavlik a v�ll�ra tette kez�t, �s csendesen k�rte:
– Vigy�l magaddal engem is… k�rlek.
Az asztaln�l mindenki elhallgatott. B�tyja felh�zta szem�ld�k�t, �s elmosolyodott.
– Vidd el – mondta hirtelen a kisl�ny. – Mi az neked!
– Mi�rt ne vinn�d? – nevetett nagyany�. – Vidd csak.
– K�rlek sz�pen – ism�telte Pavlik.
A b�tyja hangosan kacagott, v�llon veregette a fi�t, m�g a haj�t is felborzolta.
– Hej, te kalandv�gy�! No j�l van, k�sz�l�dj!
"Seg�tett! Ism�t seg�tett!"
Pavlik felugrott az asztalt�l, �s kifutott az utc�ra, de az �regember m�r nem volt a parkban. A pad �res volt, csak az eserny�vel odarajzolt, �rthetetlen jelek maradtak a homokban.