V�s�rolt is h�t perecet: k�t k�m�nymagosat ap�nak, k�t m�kosat any�nak, k�t cukrosat saj�t mag�nak �s egy kis r�zsasz�n�t �csinek, Pavliknak. Fogta a f�z�rbe f�z�tt pereceket, s hazafel� indult. Megy, mendeg�l, elb�m�szkodik, megsz�molja a varjakat, elolvassa a c�gt�bl�kat. Azalatt odasomford�l egy ismeretlen kutya, s f�lfalja a pereceket, egyiket a m�sik ut�n: apa k�m�nymagosait, anya m�kosait, Annuska cukrosait. �rzi �m Annuska, hogy k�nnyebbedik a perecf�z�r. Odan�z, h�t �res a fon�l, a kutya �pp az utols�kat ropogtatja -�csi r�zsasz�n� perec�t. M�g a sz�j�t is megnyalta ut�na.

- Jaj, te rossz kutya - kiab�lt Annuska, s a kutya ut�n eredt. 

Szaladt, szaladt, de csak nem �rte utol, s v�g�l el is t�vedt. N�zi, n�zi, micsoda idegen helyre vet�d�tt. A nagy h�zak elt�ntek, s csupa kis visk� van k�r�l�tte. Megijedt Annuska, s keservesen s�rva fakadt. H�t csak ott terem egy any�ka. 

- Kisl�ny, kisl�ny, mi�rt s�rsz? 

Annuska elmes�lt, hogy j�rt. 

Megsajn�lta az any�ka Annusk�t, bevezette a kertj�be, s �gy sz�lt hozz�: 

- Ne s�rj, ne r�j, majd �n seg�tek a bajodon. Perecem, igaz, nincsen, �s p�nzem sincs. De nı az �n kertemben egy vir�g, a neve: H�tsz�nvir�g, az mindent megtehet. L�tom, te j� kisl�ny vagy, ha szeretsz is elb�m�szkodni az utc�n. Odaadom neked a H�tsz�nvir�got, az majd seg�t rajtad.  S ezzel let�pett a n�v�nyt egy nagyon sz�p vir�got, s odaadta Annusk�nak. Olyanf�le volt az, mint a margar�ta, csak �pp hogy minden szirma m�s-m�s sz�n�: s�rga, v�r�s, k�k, z�ld, narancss�rga, ibolyasz�n meg �gsz�nk�k. 

- Ez a vir�g nem k�z�ns�ges vir�g �m. Teljes�theti minden k�v�ns�godat. Csak t�pd le valamelyik szirm�t, dobd el, s mondd el ezt a verset: 

Sz�vem szirma, szeretlek,

sz�llj nyugatr�l keletnek,

�szakr�l meg d�lfele,

sz�llj el, sz�llj el sz�zfele!

F�ldet, ha �rsz kis szirom,

legyen �gy, mint akarom,

tedd meg nekem, sz�pen k�rlek -

azt�n megmondod, hogy mit k�v�nsz, s nyomban teljes�l. 

Annuska sz�pen megk�sz�nte az any�k�nak a vir�got, s kiment a kapun. Az utc�n jutott az esz�be, hogy nem tudja az utat hazafel�. M�r vissza is fordult volna a kiskertbe, meg akarta k�rni az any�k�t, hogy vezesse a legk�zelebbi rend�rh�z, h�t uramfia! - se kiskert, se �regasszony, mintha a f�ld nyelte volna el �ket. Mit csin�ljon?  Szok�s szerint m�r �ppen els�rn� mag�t, �ssze is h�z�dik az orra, mint egy kis harmonika, mikor esz�be jut a titokzatos vir�g. Gyorsan let�pett egy szirmot, a s�rg�t, eldobta, s �gy sz�lt: 

- L�ssuk csak, mit tud ez a H�tsz�nvir�g. 

Sz�vem szirma, szeretlek,

sz�llj nyugatr�l keletnek,

�szakr�l meg d�lfele,

sz�llj el, sz�llj el sz�zfele!

F�ldet, ha �rsz kis szirom,

legyen �gy, mint akarom,

tedd meg nekem, sz�pen k�rlek -

hogy otthon legyek azon nyomban a perecekkel egy�tt.

 Ahogy kimondta, m�r otthon is volt, kez�ben a perecekkel.  Odaadta a pereceket a mam�j�nak, s �gy gondolkozott mag�ban: "Bizony, ez csakugyan nagyszer� vir�g; ezt a legeslegszebb vir�gv�z�ba kellene tenni."  Annuska m�g nagyon kicsi l�ny volt, ez�rt fogott egy sz�ket, r��llt �s felny�lt a mam�ja legeslegkedvesebb vir�gv�z�j��rt, amely a legeslegmagasabb polcon �llt. H�t nem �ppen akkor rep�lt el egy sereg varj� az ablak el�tt? Annuska pontosan meg akarta �llap�tani, h�ny a varj�: h�t vagy nyolc? Kinyitotta a sz�j�t �s elkezdte �ket sz�molni, ujjait egyenk�nt beg�rb�tve. A v�za pedig leesett, ezer darabra t�rt.

- M�r megint elt�rt�l valamit, te haszontalan? - ki�ltott be anya a konyh�b�l - Csak nem

az �n legeslegkedvesebb v�z�mat? 

- Nem, anyuk�m, dehogy, semmi sem t�rt el- Rosszul hallottad! - ki�ltott vissza

Annuska, gyorsan let�pte a v�r�s szirmot, eldobta, �s �gy suttogott: 

Sz�vem szirma, szeretlek,

sz�llj nyugatr�l keletnek,

�szakr�l meg d�lfele,

sz�llj el, sz�llj el sz�zfele!

F�ldet, ha �rsz kis szirom,

legyen �gy, mint akarom,

tedd meg nekem, sz�pen k�rlek -

hogy anyu legeslegkedvesebb v�z�ja megint �p legyen. 

Alig, hogy ezt kimondta, a cserepek magukt�l �sszeszaladtak s �sszen�ttek. 

Anyu beszaladt a szob�ba, s l�tta, hogy legeslegkedvesebb v�z�ja a hely�n �ll, mintha mi sem t�rt�nt volna. Annusk�t mindenesetre megfenyegette az ujj�val �s kik�ldte az udvarra s�t�lni.

Kint a fi�k �ppen "�szaki sark"-ot j�tszottak, �cska deszk�kon �ltek s egy nagy kar� volt

mellett�k a f�ldbe dugva. 

- Fi�k, fi�k, vegyetek be engem is j�tszani! 

- M�g mit nem! Nem l�tod, hogy ez az �szaki-sark: Csak nem visz�nk l�nyokat az

�szaki-sarkra! 

- Ez az �szaki-sark? Ez n�gy �reg deszka. 

- Ez nem deszka, hanem j�ghegy! Eredj, ne zavarj! �pp most van a legnagyobb j�gnyom�s. 

- Sz�val nem vesztek be?  - Nem! Eredj! 

- H�t nem is kell! �n n�lk�letek is eljutok az �szaki-sarkra most mindj�rt. �s nem is olyan rongyosra mint a ti�tek, hanem olyanra, mint  az igazi. 

Pukkadjatok meg! 

Annuska a kapuhoz ment, el�vette a titokzatos H�tsz�nvir�got, let�pte a k�k szirmot, elhaj�totta, �s �gy sz�lt: 

Sz�vem szirma, szeretlek,

sz�llj nyugatr�l keletnek,

�szakr�l meg d�lfele,

sz�llj el, sz�llj el sz�zfele!

F�ldet, ha �rsz kis szirom,

legyen �gy, mint akarom,

tedd meg nekem, sz�pen k�rlek -

hogy az �szaki-sarkon legyek, de most r�gt�n. M�g ki sem mondhatta, amikor sz�rny�sz�lvihar kerekedett, a nap els�t�t�lt, k�r�s-k�r�l koromfekete �jszaka lett, a f�ld meg �gy forgott a l�ba alatt, mint a p�rgetty�.  Annuska �gy, ahogy volt, v�kony ny�ri ruh�csk�j�ban, csupasz l�b�val, egyes-egyed�l ott tal�lta mag�t az �szaki-sarkon, ahol sz�z fok hideg van. 

- Jaj, mam�csk�m, megfagyok! - kiab�lt Annuska, �s s�rva fakadt, de a k�nnyei nyomban j�gg� fagytak, s �gy l�gtak az orr�r�l, mint a j�gcsapok az es�v�zcsatorn�r�l. 

A j�ghegy m�g�l el�cammogott h�t feh�r medve, s egyenest a kisl�nynak tartott: egyik sz�rny�bb a m�sikn�l. Az els� - ni, jeges, a m�sik - ideges, a harmadik - talpas, a negyedik - tenyeres, az �t�dik - l�ba kicsit cs�mp�s, a hatodik - szeme t�zes l�mp�s, a hetedik - a legeslegm�rgesebb. 

Annuska f�lholtra v�lt r�m�let�ben, j�ghidegre fagyott ujjaival �pp csak hogy le tudta t�pni a z�ld szirmot, eldobta, s kiab�lt, ahogy csak a tork�n kif�rt: 

Sz�vem szirma, szeretlek,

sz�llj nyugatr�l keletnek,

�szakr�l meg d�lfele,

sz�llj el, sz�llj el sz�zfele!

F�ldet, ha �rsz kis szirom,

legyen �gy, mint akarom,

tedd meg nekem, sz�pen k�rlek -

hogy otthon legyek az udvarunkon, de r�gt�n. 

Abban a szempillant�sban megint az udvaron termett. N�znek r� a fi�k, �s nevetnek rajta. 

      -     Na hol az a te h�res �szaki-sarkod? 

- Ott voltam. 

- Hiszi a piszi, bizony�tsd be! 

- N�zz�tek, m�g l�g a j�gcsap r�lam! 

- Ez neked j�gcsap? Macska farka ez, nem j�gcsap!

 Annuska megs�rt�d�tt, s megfogadta, hogy t�bbet nem bajl�dik a fi�kkal, ink�bb �tmegy a m�sik udvarra, ahol a kisl�nyok j�tszanak. Odamegy, s l�tja, hogy azoknak mindenf�le j�t�kuk van. Egyiknek kis kocsija, m�siknak labd�ja, a t�bbin�l ugr�k�t�l meg kis tricikli, s�t egy kisl�ny karj�n egy nagy besz�l� baba cs�cs�lt, a fej�n babaszalmakalap s a l�b�n babah�cip�. Elb�sulta mag�t Annuska. Az irigys�gt�l m�g a szeme is s�rga lett, mint a macsk��. "Na - gondolta mag�ban -, majd �n megmutatom nektek, kinek van t�bb j�t�ka."  El�vette a H�tsz�nvir�got, let�pte a narancssz�n� sziromlevelet, eldobta, �s nagy hangon mondta: 

Sz�vem szirma, szeretlek,

sz�llj nyugatr�l keletnek,

�szakr�l meg d�lfele,

sz�llj el, sz�llj el sz�zfele!

F�ldet, ha �rsz kis szirom,

legyen �gy, mint akarom,

tedd meg nekem, sz�pen k�rlek -

hogy, a vil�g minden j�t�ka az eny�m legyen. 

Azon nyomban �z�nl�tt fel�je a sok j�t�k a vil�g minden t�j�r�l. Els�nek persze a bab�k, csak �gy csattogott a szem�k a nagy pisl�kol�sban s sz�ntelen�l kiab�ltak, hogy "papa, mama!" - "papa, mama!". Annuska el�sz�r meg�r�lt, de azut�n olyan sok lett a baba, hogy megtelt vel�k az eg�sz udvar, a kis utca, s a t�rnek is j� fele. Egy l�p�st sem lehetett tenni, hogy baba ne ker�lj�n l�b al�. Egyebet sem lehetett hallani k�r�s-k�r�l, csak a bab�k s�r�s�t. Elk�pzelhetetlen, mekkora l�rm�t tud csapni �tmilli� baba. S ezek csak a moszkvai bab�k! Annuska egy kicsit megijedt, de ez m�g csak a kezdet volt. A bab�k ut�n gurultak a labd�k, goly�k, ker�kp�rok, triciklik, traktorok, aut�k, k�nny� harckocsik �s �gy�k. Az ugr�k�telek �gy k�sztak a f�ld�n mint a k�gy�k, a l�bak k�z� tekeredtek, s ett�l az ideges bab�k m�g jobban rik�csolta. A leveg�ben milli�sz�m r�pk�dtek a j�t�k rep�l�g�pek, l�ghaj�k �s vitorl�z�k. Az �gb�l sz�ntelen�l hullott a t�m�nytelen sok tulip�n form�j� ejt�erny�, �s f�nnakadt a f�kon meg a s�rg�nyp�zn�kon. A k�zleked�s elakadt. A rend�r�k felm�sztak a l�mpaoszlopokra, s nem tudj�k mit�v�k legyenek. 

- El�g, el�g: - kiab�lt r�m�lten Annuska, fej�hez kapva - el�g lesz! 

Nagyon k�rem! Nekem nem kell ilyen sok j�t�k, csak tr�f�ltam. F�lek...  De hi�ba, a j�t�k csak �gy �z�nl�tt mindenfel�l. Kifogyott a szovjet j�t�k, k�vetkeztek az amerikaiak. M�r az eg�sz v�ros a h�ztet�kig megtelt j�t�kszerekkel.  Annuska felszaladt a l�pcs�n - a j�t�kok ut�na. Ki a balkonra - a j�t�kok a nyom�ban. F�l a padl�sra - a j�t�kok is. Akkor kiszaladt a h�ztet�re, let�pte az ibolyasz�n� sziromlevelet, eldobta, s gyorsan elmondta: 

Sz�vem szirma, szeretlek,

sz�llj nyugatr�l keletnek,

�szakr�l meg d�lfele,

sz�llj el, sz�llj el sz�zfele!

F�ldet, ha �rsz kis szirom,  legyen �gy, mint akarom,

tedd meg nekem, sz�pen k�rlek -

hogy a j�t�kok menjenek vissza a boltokba, de most mindj�rt. 

S a j�t�kok azonm�d elt�ntek. Ahogy Annuska r�n�z az ı H�tsz�nvir�gj�ra, h�t l�tja �m, hogy m�r csak egyetlenegy szirom van rajta.  "Ejnye, ejnye, hat szirmot m�r elfecs�reltem, s mi  hasznom bel�le? Na nem baj. Ezut�n jobban meggondolom."  Megy az utc�n s t�ri a fej�t.  "De mit is k�v�nhatn�k? Rendelek k�t kil� t�lt�tt csokol�d�t, egy f�l kil� savany�cukrot, t�z deka t�r�km�zet, t�z deka cukros-mogyor�t, s hogy el ne felejtsem, egy r�zsasz�n� perecet �csinek, no �s?  Ha meg is kapok mindent, megeszem az eg�szet, �s akkor nem marad semmim.  Nem, akkor m�r ink�bb triciklit k�rek. K�l�nben minek? A v�g�n �gyis elveszik a fi�k. S�t meg is vernek. Nem. Jobb lesz, ha jegyet k�v�nok a moziba vagy a cirkuszba. Az legal�bb mulats�gos. Vagy tal�n �j szand�lt k�rjek? Enn�l k�l�nb dolgot is k�v�nhatok. Csak el ne hamarkodjam, ez a f�."  Ilyenform�n t�n�d�tt Annuska, amikor egyszer csak megl�tott egy sz�p kisfi�t, aki egy kapu el�tti padon �lt. Nagy, k�k szeme volt, vid�m, de szel�d. Nagyon tetszett neki a fi�, messzir�l l�tszott rajta, hogy nem vereked�s, �s Annuska nagyon szeretett volna vele megismerkedni. Oda is ment hozz� b�tran, olyan k�zel, hogy mind a k�t szembogar�ban megl�tta saj�t arc�t s a v�ll�n l�g� k�t kis copfj�t. 

- Fi�, mondd, te fi�, hogy h�vnak? 

- Vity�nak, h�t t�ged? 

- Annusk�nak. Gyere, j�tsszunk fog�csk�t! 

- Nem lehet. S�nta vagyok. 

- Most l�tta meg csak Annuska, hogy a fi� l�b�n furcsa, magas talpal�s� cip� van. 

- Milyen k�r! - mondta Annuska - nagyon tetszel nekem, s nagyon sz�vesen szaladg�ltam volna veled. 

- Te is nagyon tetszel nekem, s �n is nagyon szeretn�k veled j�tszani, de sajnos, lehetetlen. Hi�ba minden. S ez m�r �gy marad eg�sz �letemre. 

- Ej, micsoda csacsis�gokat besz�lsz, te fi�! - ki�ltott fel Annuska, s el�vette az  � H�tsz�nvir�g�t.

- Ide n�zz! 

S ezzel a kisl�ny �vatosan let�pte az utols� sziromlevelet, az �gsz�nk�ket, egy pillanatra a fi� szem�hez tartotta, azt�n sz�tnyitotta ujjait, s boldogs�gt�l reszket�, v�kony hangocsk�j�n �nekelte: 

Sz�vem szirma, szeretlek,

sz�llj nyugatr�l keletnek,

�szakr�l meg d�lfele,

sz�llj el, sz�llj el sz�zfele!

F�ldet, ha �rsz kis szirom,  legyen �gy, mint akarom,

tedd meg nekem, sz�pen k�rlek -

hogy Vitya l�ba meggy�gyuljon. 

A fi� ebben a pillanatban leugrott a padr�l, elkezdett Annusk�val fog�csk�zni, s olyan pomp�san futott, hogy a kisl�ny sehogy sem tudta utol�rni, ak�rhogy igyekezett is.