Az llatok nyelvn tud juhsz
Ahogy mentem, mendegltem, elmentem
Pelegre, ott lttam jszolhoz ktzve a sok mest, abbl vlasztottam ezt a legszebbiket. Hol volt, hol nem volt, mg az perencin is tlnan volt, az veghegyen innen volt, kidlt, bedlt kemencnek egy csepp oldala se volt, teli volt kalccsal, egy se volt benne. Ht hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhsz. Ahogy a juhait rztte az erdben, megltott messzirl egy tzet. Abban egy rettent nagy kgy srt:
- Segtsl ki, te szegnyember, jtt helyett jt vrj; mert az n desapm a kgyk kirlya, s megjutalmazza a te hsgedet.
Ht kapta a juhsz, levgott egy kart, s azzal kivette a kgyt a tzbl. A kgy elmszott egy darabon. Felemeltek ott ketten egy nagy kvet. A k alatt lyuk volt, azon lementek a fld al, a kgyk kirlyhoz.
Krdezte a kgyk kirlya:
- Mit kvnsz, te szegnyember, amirt a fiam lett megmentetted a halltl?
Azt mondta a szegnyember, csak azt kvnja, hogy az llatok nyelvt rtse. A kgyk kirlya megadta, de egy felttel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani, mert akkor azonnal meghal. Azzal visszajtt az ember a fldre.
Ahogy hazafel utazott, megltott egy odvas ft. lt azon kt szarka. Azt mondta egyik a msiknak:
- Hej, ha tudnk az emberek, hogy mennyi pnz van ebben az odvas fban, milyen boldogok lennnek belle!
A juhsz meghallotta, megjegyezte a ft. Elment haza. Ksbb eljtt szekrrel a pnzrt, hazavitte. Nagygazda lett belle.
Elvette a szmad lnyt. Az asszony mindig krdezgette, hogy honnan van nekik ennyi pnzk. A juhsz azt mondta:
- Ne krdezd; az isten adta.
Odahaza, a szobban, a kemencenyakon lt kt macska. Azt mondja az reg macska a kis macsknak, hogy mivel kisebb, s knnyen befr a kamrba, lopjon neki szalonnt. Erre a juhsz elnevette magt. Krdezte a felesge, hogy mit nevet. Elmondta, hogy az reg macska mit mondott a kis macsknak. Krdezte a felesge, hogy honnan rti azt a beszdet.
- Ha te tudnd! De nem szabad megmondanom, mert akkor meghalok.
- Mindegy, csak mondjad meg! - mondta a felesge.
- Nem lehet! - kttte magt a juhsz.
De egyszer vsrra kszltek. Az asszony lt a kanca lra, az ember pedig a csdrre. Az asszony elmaradt egy kicsit. A csdr ekkor rnyertett a kancra, hogy mirt nem jn hamarbb. Ez meg azt mondta:
- Knny neked, te csak azt a sovny embert viszed, n meg ezt a kvr asszonyt itt e!
A juhsz ezt mind rtette; megint elnevette magt. A felesge most is krdezte, hogy mit nevet. Ht elmondotta, hogy mit mondott a csdr a kancnak. Az asszony rkezdte, hogy mondja meg neki, honnan tudja megrteni az llatok nyelvt. De a juhsz azt mondta, nem szabad mert mindjrt meghal, ha megmondja.
Hazamentek. Odahaza a farkasok elmentek brnyt krni a kutyktl. A kutyk azt mondtk, hogy nem lehet, azutn mgis ngyet odagrtek. De az reg Bodri kutya azt mondta:
- Gyalzatosak, hogy meritek a gazdnk juhait odaadni?
A gazda ezt mind rtette, a kutykat sztkergette, csupn a Bodrinak adott egy nagy karj kenyeret.
Ht az asszony ismt krdezte, honnan tudja megrteni az llatok nyelvt. A juhsz azt mondta, meghal, ha megmondja. Az asszony erre azt mondotta, hogy mindegy, ha meghal is, csak mondja meg. Erre a juhsz koporst csinltatott, s belefekdt. Mg annyit mondott, hogy hadd adjon utoljra a Bodrinak egy darab kenyeret. De a Bodrinak nem kellett, mert nagyon szomor volt, sajnlta a gazdjt.
Hanem ekkor bement egy hetyke kakas, s nagy knyesen ette a kenyr darabot. Azt mondta a Bodri neki:
- , te tkozott, gonosz llat, hogy esik jl a kenyr olyan knyelmesen, mikor a drga j gazdnk most haldoklik?
De a kakas azt mondta:
- Te bolond! Te is olyan bolond vagy, mint a gazdd; nem tud egy asszonynak parancsolni. Ldd, nnekem hsz felesgem van, mgis tudok mindegyiknek parancsolni.
Erre a juhsz felugrott, jl megverte a felesgt, hogy tbbet nem krdezte, honnan tudja az llatok nyelvt.
Illys Gyula
|