Tbori Piroska: Medvekirlyfi
Volt egyszer egy vadsz
S annak hrom lnya,
Szeret szvnek
Hrom szp virga.
Mind a hrmat egytt
Nevelte, gondozta,
Minden bajtl vdte,
Szelltl is vta.
A legidsebbik
Bszke, mint a rzsa,
Mg a madrral is
Alig ll az szba.
A msodik knyes,
Jl vigyz magra,
Mindig szp hfehr,
Tiszta a ruhja.
A harmadik szerny,
Akr az ibolya,
Mint fnyl napsugr
Olyan a mosolya.
Egyszer, hogy a vadsz
Elment a dolgra,
Egyedl marad hon
A hrom lenya.
Kitakartottak,
Fztek j ebdet,
Pedig ide bizony
Vendg sose tved.
Ht, lm, az erdbl
Jajgatst hallanak,
Mind a hrom leny
Az ablakhoz szalad.
Ht a nagy fk kztt,
- ppen odalttak -
Egy nagy barna mack
Csapkodta a fkat.
Jajgat keservesen,
Mintha panaszkodna,
Aztn sszeesik,
Mintha vge volna.
Szl a legnagyobb lny:
"-Csak medve jajgat ott!
Egy hitvny mackrt
n ki nem szaladok!"
Mondja a msodik:
"-Bizony mocskos lehet!
n be nem piszktom
rte a kezemet!"
A harmadik szl,
Az erdbe szalad,
Ott fekszik a medve
Egyik nagy fa alatt.
Mr alig nyszrg,
Kt szeme lezrva.
Letrdel mellje
A kedves lenyka.
Keresi, kutatja,
Mi baja is lehet?
Ht pp a homlokn
Tall egy nagy sebet.
Ki is mossa gyorsan,
Be is kti szpen.
Mintha knny csillogna
A mack szemben!
Hrom egsz napig
polja a lnyka,
ppen csak vzrt jr
Be a kicsi hzba.
Kt nnje neveti,
Haragszik az apja,
De a beteg mackt
Bizony el nem hagyja!
A negyedik napra
A csf seb begygyul,
Leveszi a ktst
S lm, a mack mozdul.
Talpra ugrik gyorsan,
Mintha mi se fjna,
rl is szvbl
A szeld lenyka.
Mack bundjbl
A gazt tisztogatja,
Bozontos nagy fejt
Meg-megsimogatja.
Ahogy simogatja,
Valami megroppan,
A csf medvebunda
Ott hever a porban!
Szpsges kirlyfi
ll a medve helyn,
Neki nincs is prja,
Olyan derk legny!
Vidm lakodalom
A szp mese vge,
Kastlyt ptettek
A kis hz helybe,
Szpsges kirlyn
a szeld lenyka,
Aranyos j szvt
Mindenki csodlja!
|