- Azt hiszem, ma ism�t csod�latos napunk lesz! - mosolygott csillog� tekintettel a Napocska.
K�rbepillantott a hegyes-dombos vid�ken, majd arr�bb terelt n�h�ny - m�r kora reggel rakonc�tlanul fic�nkol� - felh�gyereket.

 - Sem es�, sem pedig zivatarfelh�t nem l�tok k�zeledni – azzal kib�jt a b�r�nyfelh�-paplan al�l �s sz�p kom�tosan elindult, hogy ism�t mosolyt var�zsoljon az emberek arc�ra. Amikor felkelt a Nap, Harmat T�nd�r m�r jav�ban ser�nykedett. Lenge kis ruh�csk�j�ban olyan l�giesen reppent egyik kertb�l a m�sikba, hogy m�g a pillang�k is megirigyelhett�k volna a mozdulatait. L�tszott rajta, hogy kedv�t leli abban, hogy minden hajnalban bej�rja az eg�sz k�rny�ket �s kecses �v� kis kancs�j�b�l par�nyi harmatcseppeket hint mindenfel�. Nyom�ban m�r �bredeztek a n�v�nyek, a vir�gok kelyh�ben �sszegy�lt harmatcseppekben pedig a kor�n kel� kis bog�rk�k most�k ki szemeikb�l az �lmot. Harmat T�nd�r nem gy�z�tt betelni az �bred� t�j l�tv�ny�val. - Nem telik el �gy nap, hogy ne csod�lkozn�k r� valami �jdons�gra –lelkendezett, amint megpillantotta bar�tn�j�t, a kis Hajnal T�nd�rt.

 - Legjobban azt �lvezem, amikor oda�rkezem ahhoz, az erd� k�zel�ben l�v� h�zhoz. A kertj�ben kora tavaszt�l k�s� �szig pomp�znak a szebbn�l szebb vir�gok. N�melyiknek olyan kellemes, b�d�t� illata van, hogy m�g Szell� T�nd�r is �r�m�t leli benne. Felkapja a vir�gokat k�r�lleng� illatfelh�t �s rep�ti, rep�ti… szeretn�, ha m�sok �lvezhetn�k ezeket a finom illatokat. Gyere velem! Megmutatom neked is azt a pomp�s kertet. - Sz�vesen megn�zem, hiszen �n is nagy rajong�ja vagyok a vir�goknak – mondta �r�mmel Tavasz T�nd�r, mik�zben bar�tn�je ut�n reppent. - Igaz�n j� emberek �lhetnek ott, hiszen szeretettel, �s odaad�ssal gondozz�k a n�v�nyeiket. A k�t kisgyermek pedig boldogan seg�t a sz�leinek minden kerti munk�ban. Az is el�fordul, hogy teljesen egyed�l ser�nykednek a vir�gok k�r�l. Hunyd csak be a szemed �s szippants j� m�lyet a leveg�b�l! �rzed? Arra kell rep�l�nk, ahonnan ezek a pomp�s illatok �radnak. Mik�zben az erd� fel� rep�ltek, Harmat t�nd�r egyfolyt�ban sz�rta, sz�rta a k�r�l�tt�k l�v� n�v�nyekre az �d�t�, h�s harmatcseppeket. - M�r ide is �rkezt�nk – mutatott egy h�z fel� a kis t�nd�r.

 - Jaj, mi ez a sz�rny�s�g? - kapott r�m�lten a fej�hez �s ijedt�ben m�g a harmatvizes kors�t is majdnem kiejtette a kez�b�l. - Hol vannak a pomp�s vir�gok, f�k, bokrok? �s hol van a sz�p, z�ld, s�pped�s p�zsit? Ez borzaszt�! Elt�ntek a sz�nek… csupa fekete minden.

 - Ki m�velhetett ilyen gonoszs�got? Mi lesz, ha fel�brednek a gyerekek? Biztosan nagyon el lesznek keseredve, hogy mi lett a gondosan �polt kertj�kb�l – h�ledezett a bar�tn�je is. �ppen akkor �rt oda Szell� T�nd�r.

 - Nah�t! Mif�le gonosz man� m�velhetett ilyen cs�fs�got? – �muldozott, hiszen � is �r�mmel l�togatta meg a sz�p, gondozott kertet naponta t�bbsz�r is. - Gonosz man�? Mintha te tudn�l valamit… - vonta �ssze gyanakv�n a szem�ld�k�t Hajnal T�nd�r.

 - Tudni ugyan nem tudom, de sejtem. Tegnap d�lut�n �ppen a szomsz�dos erd�ben muzsik�ltam egy �reg t�lgyfa �gain, amikor tan�ja voltam egy besz�lget�snek. N�h�ny huncut kis koboldgyerek arr�l besz�lgetett, hogy vezet�t v�lasztan�nak maguk k�z�l. Term�szetesen mindenki saj�t mag�t szerette volna megszavaztatni vez�rnek, �gy h�t nem tudtak d�nteni. Annyiban maradtak, hogy a vezet�nek �tletesnek, rafin�ltnak, huncutnak kell lennie, �gy azt fogj�k megv�lasztani e fontos posztra, aki ma estig a legnagyobb huncuts�got k�veti el.

 - J�, j�. De ebb�l hogyan k�vetkeztetsz arra, hogy ezt a gonoszs�got k�z�l�k k�vette el valaki? – faggatta izgatottan Tavasz T�nd�r. - Egyszer�. Tegnap este l�ttam az egyik kis koboldot, amint az erd� m�ly�n csordog�l� patakn�l �cs�rg�tt. Nagyon izgatottan �s elm�ly�lten tanulm�nyozott egy �sr�gi k�nyvet, melynek a c�me az volt, hogy: Var�zskever�kek �tv�ltoztat� var�zslatokhoz. Akkor m�g nem is tulajdon�tottam neki komolyabb jelent�s�get. De reggel ism�t tal�lkoztam a kis kobolddal, amint ebb�l az ir�nyb�l szaladt, kez�ben egy s�t�t, fest�kes doboznak t�n� valamivel. N�h�ny perc m�lva pedig, amikor megpillantottalak benneteket, m�r ez a rettenetes l�tv�ny t�rult a szemem el�.

 - Igaza van Szell� T�nd�rnek. Ez nem lehet v�letlen – b�logatott Tavasz

T�nd�r, majd jelent�s�gteljesen egym�sra pillantottak �s elreppentek a szomsz�dos erd� fel�. Meglepetten tapasztalt�k, hogy a v�n t�lgy alatt m�r jav�ban tan�cskoztak a k�p� kis koboldok.
Kacar�szva mes�lt�k egym�snak, hogy ki milyen cs�nyt k�vetett el. �m nem maradtak sok�ig titokban a huncuts�gok. A haszontalan kis lurk�knak m�g a hang is a torkukon akadt, amint megpillantott�k a fel�j�k k�zeled� id�s koboldokat.

 - Ugye nem szeretn�tek, ha a gonosz var�zslataitok miatt el kellene hagynunk az otthonunkat? T�bb sz�z �ve �l�nk m�r itt b�kess�gben, az emberek szomsz�ds�g�ban. Gormon, a f�kobold �ppen most indult �tra, hogy visszav�ltoztassa az erd� mellett l�v� vir�goskertet. Vallj�tok be �szint�n, ki volt az, aki elcsente a k�nyvt�rb�l az �tv�ltoztat� var�zslatok k�nyv�t? A kis koboldok lehajtott fejjel, megszeppenve �lltak, de senki nem v�llalta mag�ra a gonosz var�zslatot.

 - �gy, sz�val nem jelentkezik �nsz�nt�b�l a b�n�s. Akkor k�nytelen vagyok valami fondorlattal r�j�nni. Ne izguljatok, nem t�rt�nik semmi furcsas�g. Legal�bbis annak biztos nem lesz meglep�, aki elk�vette azt a gonosz cs�nyt – figyelmeztette �ket �s m�r emelte is a magasba apr� kezeit, majd a kis koboldok fel� mutatva r�kezdte:

Amikor az utols� sz� is elhagyta az ajk�t, az �sszes kis koboldr�l elt�ntek a sz�nek. A ruh�juk, cip�j�k, hajuk, de m�g az arcuk is fekete lett. Amint �szrevett�k, mindannyian keserves zokog�sban t�rtek ki. Legnagyobb r�m�let�kre m�g az arcukon v�gigcsordog�l� k�nnycseppjeik is koromfekete sz�n�ek voltak.

 - Ugye, nem is olyan m�k�s dolog feket�nek lenni? - sz�lalt meg Darmin, a rangid�s kobold. - Most legal�bb l�thatj�tok, hogy egy-egy gonosz var�zslattal mekkora keser�s�get tudtok okozni valakinek. A kezdeti r�m�let ut�n az�rt elmondom, nem fogtok �r�kk� �gy maradni. Egy kis id� m�lt�n visszat�rnek r�tok a sz�nek. Na persze nem mindenkire - egy valaki sajnos tov�bbra is fekete marad. Az, aki elk�vette ezt a rosszas�got – pillantott r�juk komor tekintettel. Igaza volt Darminnak. N�h�ny perc eltelt�vel Arion kiv�tel�vel az �sszes kis kobold sz�p lassan elkezdte visszanyerni kor�bbi sz�neit. - No, most m�r l�tom, hogy ki volt a b�n�s. �jf�lkor �ssze�l a Kobold Tan�cs. Ott fogjuk eld�nteni, hogy milyen b�ntet�st szabjunk ki r�d. Addig is ilyen fekete maradsz. Ut�na pedig csak akkor t�rnek vissza r�d a sz�nek, amikor let�lt�tted a b�ntet�sed �s �szint�n megb�nod, amit tett�l. A kis t�nd�rek megk�nnyebb�lten egym�sra mosolyogtak, majd visszareppentek az elcs�f�tott vir�goskert fel�. Mire oda�rtek, a kert - Gormonnak, a f�koboldnak k�sz�nhet�en - m�r ism�t a r�gi sz�neiben pomp�zott. Hajnal T�nd�r boldogan hintette sz�t felette a napf�nyben megcsillan� harmatcseppeket. M�g �ppen id�ben, hiszen a k�t kisgyermek vid�m kacag�ssal szaladt ki, hogy ezen a ver�f�nyes reggelen ism�t k�sz�nts�k kedvenc n�v�nyeiket. Szell� T�nd�r is mosolyogva, l�gy fuvallattal cir�gatta v�gig a f�k z�ldell� lombjait �s a vir�gok tarka sz�nekben t�nd�kl�, illatoz� szirmait. Arion pedig val�ban megb�nta az �ltala csak apr� huncuts�gnak gondolt koboldcs�nyt. Ugyan megmaradt annak a kis huncut, pajkos koboldnak, aki kor�bban is volt, de ezut�n soha t�bb� nem k�s�rletezett olyan cs�nytev�ssel, amivel m�snak szomor�s�got okozott volna.