�jszaka vezettem, nem l�ttam az utast, csak ment�nk, mindig k�t idegen az �jszak�ban, �s hallgattam, ahogy alkalmi �tit�rsam az �let�r�l mes�l. Olyan bens�s�ges dolgokat osztottak meg velem, amelyekr�l f�nyes nappal, szemt�l szemben biztosan nem besz�ltek volna.

Egyik �jjel meg�rkeztem a megadott c�mre �s dud�ltam. N�h�ny perc v�rakoz�s ut�n megint megnyomtam a dud�t. Ez volt aznapra az utols� fuvarom, �gyhogy m�r azon voltam, hogy ink�bb hazaindulok. De azt�n m�gis ink�bb kisz�lltam, els�t�ltam az ajt�ig �s becs�ngettem. ’Egy pillanat’ – v�laszolt egy t�r�keny, id�s hang odabentr�l. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padl�n.

Kisv�rtatva kiny�lt az ajt�. Kilencven�ves-forma, apr�cska asszony �llt el�ttem. Kartonruh�t viselt �s kis kalapot, kalapt�vel. �gy n�zett ki, mintha egy r�gi, fekete-feh�r filmb�l l�pett volna ki.

Mellette egy kis b�r�nd pihent. Ahogy ben�ztem a lak�sba, olyan volt, mintha �vek �ta senki sem lakna benne. A b�torokat feh�r leped�kkel ter�tett�k le. Nem voltak �r�k a falakon, egyetlen k�p vagy d�szt�rgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz �rv�lkodott, mindenf�le fot�kkal �s v�z�kkal telet�mve.

’Kivinn� a b�r�nd�met a kocsihoz? Szeretn�k n�h�ny percre egyed�l maradni. Azt�n, ha �n is �gy gondolja, visszaj�hetne �rtem, hogy lek�s�rjen az aut�j�ig. Nem vagyok valami j� er�ben.’ Miut�n beraktam a b�r�nd�t a csomagtart�ba �s vissza�rtem, bel�m karolt. Lassan, nagyon lassan odas�t�ltunk a taximhoz. K�zben v�gig a kedvess�gem�rt h�l�lkodott. ’Semmis�g’ – feleltem. ’Minden utasommal �gy b�nok, ahogyan m�st�l is elv�rn�m, hogy az �desany�mmal b�njon.’

’Milyen j� fi� maga!’ – mondta, ahogy be�lt a h�ts� �l�sre. Odaadta a c�met, azt�n megk�rdezte: ’Mehetn�nk esetleg a belv�roson kereszt�l?’

’Nem az a legr�videbb �t.’ – v�gtam r� gyorsan.

’�, azt egy�ltal�n nem b�nom.’ – mondta. ’Egy hospice-h�zba tartok.’

Belen�ztem a visszapillant� t�k�rbe. A szemeiben k�nnycseppek csillogtak. ’Nincs m�r csal�dom. Mindenki meghalt.’ Nagyon csendesen besz�lt. ’A doktor �r szerint nekem sincs t�l sok h�tra.’ Csendben a m�szerfalhoz ny�ltam �s kikapcsoltam az �r�t.

’Mit szeretne, merre menj�nk?’

A k�vetkez� k�t �r�ban bebarangoltuk a v�rost. Megmutatta nekem azt az �p�letet, ahol r�ges-r�gen liftes kisasszonyk�nt dolgozott. Azt�n elment�nk abba a v�rosr�szbe, ahov� �j h�zask�nt a f�rj�vel k�lt�ztek. Egy picit meg�lltunk egy b�torrakt�r el�tt. Azt mondta, l�ny kor�ban az m�g b�lterem volt, �s a t�bbiekkel odaj�rtak t�ncolni.

N�ha megk�rt, hogy �lljak meg egy-egy sarkon vagy egy �p�let el�tt. Nem mondott semmit, csak maga el� r�vedt.

Ahogy a hajnal els� sugarai megjelentek a horizonton azt monda: ’Most m�r mehet�nk. Elf�radtam.’ Sz�tlanul haladtunk a megadott c�mig. Alacsony �p�let volt, a felj�r� az el�tet�vel fedett f�bej�ratig vitt.

K�t egyenruh�s alkalmazott jelent meg, ahogy meg�rkezt�nk az ajt� el�. Profi udvariass�ggal seg�tettek, figyelt�k az asszony minden mozdulat�t.

Kinyitottam a csomagtart�t, �s elvittem a b�r�nd�t az ajt�ig. Az utasomat m�r be�ltett�k egy kerekessz�kbe.

’Mennyivel tartozom?’ – k�rdezte �s beny�lt a retik�lj�be a p�nzt�rc�j��rt.

’Semmivel.’ – feleltem.

’Mag�nak is meg kell �lnie valamib�l.’ – mondta.

’Vannak m�s utasaim is.’ – szereltem le.

Azt�n, egy hirtelen �tlett�l vez�relve lehajoltam �s meg�leltem. Meglep� er�vel szor�tott mag�hoz.

’Nagy �r�m�t okozott egy kis �regasszonynak.’ – mondta v�g�l: ’K�sz�n�m.’

Megszor�tottam mindk�t kez�t �s visszas�t�ltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy m�g�ttem becsuk�dik a h�z ajtaja. Egy �letre z�rt�k r� az ajt�t.

Aznap csak vezettem, c�ltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem besz�lni. Egyre csak az j�rt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy d�h�s sof�rt fog ki? Vagy valakit, aki t�relmetlen? Vagy mi lett volna, ha �n magam vagyok t�relmetlen �s elhajtok kopog�s n�lk�l?

Lassan meg�rtettem, hogy eg�sz �letemben nem tettem m�g fontosabb dolgot, mint el�z� �jszaka.

Eg�sz �let�nkben a nagy dolgokra v�runk. �s a nagy dolgok n�ha meglep� �lruh�ban �rkeznek: �gy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az �szre sem veszi, mennyire fontos lehet�s�get mulasztott el.”