Azt mondja a medve: 
- J� reggelt, farkas koma! 
V�laszol a farkas: 
- Nekem ugyan nem j� ez a reggel, medve koma, �s att�l sem lesz j�, ha te k�v�nod, de az�rt hozott isten. 
Mire a medve: 
- De szomor� vagy! Tal�n valami bajod van? 
Azt mondja a farkas: 
- Ne is k�rdezd! Baj?! Volt is, maradt is bel�le. 
Erre a medve: 
- Tal�n �hes vagy? Mert olyan csikasz a horpaszod, mint egy sz�nyogkisasszony�. 
S�hajt a farkas: 
- Az is baj, de m�s is. 
A medve csak most n�zi meg a farkast: 
Azt mondja: 
- Ejnye, de meg van hasogatva a bund�d is! Tal�n valamelyik aty�dfi�val verekedt�l �ssze? 
Legyint a farkas: 
- Aty�mfi�val? Az emberrel! 
Mosolyog a medve: 
- Csak az emberrel? 
El�mul ezen a farkas: 
- Csak az emberrel?! Hiszen nincs ann�l er�sebb �llat! 
Gyan�t fog a medve: 
- H�t hogy s mint t�rt�nt? 
Sz�tn�z a farkas: 
- Elmondhatom! Nem b�rtam m�r az �hez�st, s az �jjel belop�zkodtam a faluba, hogy valami k�v�r b�r�nyt vagy malacot szerezzek. �vatosan j�rtam, de amint meg�rezt�k a szagomat a kuty�k, ugatni kezdtek, ahogy kif�rt a torkukon. Kiugrik erre az ember, t�r�l-fordul, csapkod azzal a f�nyes fark�val, amit �k balt�nak neveznek, azut�n csak neki a fejemnek; �gy helybenhagyott, hogy alig tudtam elv�nszorogni id�ig. Hitetlenkedik a medve: 
- Az ember? Hiszen az gy�nge, hiszen csak ember! 
Mire a farkas: 
- �n meg azt mondom, hogy nincs ann�l er�sebb �llat! 
Kih�zza mag�t b�szk�n a medve: 
- N�zd, �n ugyan sose l�ttam embert, de ha tal�lkozn�k eggyel, �gy t�pn�m sz�t, mint ezt a bokrot itt. 
Azt mondja lesajn�l�n a farkas: 
- K�nny� neked itt ezzel a bokorral vit�zkedni! De csak j�nne erre egy ember! Nem tudom, akkor mit csin�ln�l?! 
- �n tudom! - mondja �nhitten a medve. - Azt tenn�m, hogy itt hagyn� a fog�t! 
- Hiszi a piszi! - mondja fitym�lva a farkas. 
F�lfortyan a medve: 
- Fogadjunk! 
Ny�jtja l�b�t a farkas: 
- Fogadjunk! De mibe? 
- Egy k�v�r ny�lba! - mondja dolgabiztosan a medve. 
Ebben maradtak. 
Azzal kilopakodtak az erd�b�l, s lesbe �lltak az orsz�g�ton, amerre a falusiak szoktak j�rni. 
V�rnak, v�rnak, egyszer csak j�n arra egy gyerek. 
K�rdezi a medve: 
- Ez az ember? 
Mondja a farkas: 
- Ez m�g nem. Ez csak lesz. 
V�rnak, �jra v�rnak. Egyszer csak arra j�n egy v�n koldus. K�rdezi a medve a farkast�l: 
- H�t ez ember? 
Feleli oktat�n a farkas: 
- Ez csak volt! 
V�rnak, v�rnak, egyszer csak arra j�n egy menyecske. 
K�rdezi a medve: 
- De ez csak ember m�r? 
Feleli mindentud�an a farkas: 
- Ez csak t�rsa az embernek! 
V�rnak, v�rnak, egyszer csak arra j�n egy husz�r. 
K�rdezi a medve: 
- H�t ez m�r ember? 
Feleli suttogva neki a farkas: 
- Ez m�r az! 
De azzal a farkas m�r szaladt is, amerre l�tott. 
A medve meg ki�lt nagy b�szk�n az orsz�g�tra, a husz�r �tj�ba. 
Megl�tja a husz�r a medv�t, megk�pi a mark�t, el�veszi el�sz�r pisztoly�t, �s r�l�. Azt�n r�gt�n kir�ntja a kardj�t, s azzal neki, de vit�z�l a medv�nek! Olyan �gyesen forgol�dott a husz�r, hogy a medve m�g csak hozz� se kaphatott. Nem b�rta sok�ig a medve, megfordult �s - uzsgyi! - nem n�zte, hol az �t, futott t�k�n, paszulyon �t, amerre l�tott, vissza az erd�be. 
Nemsok�ra csak tal�lkozik megint a medve meg a farkas. 
Azt mondja a farkas: 
- No, medve koma, megkapom-e a nyulat? 
Feleli neki kedvetlen�l a medve: 
- Megkapod! Most m�r elhiszem, hogy az ember a leger�sebb �llat! 
Mire a farkas: 
- H�t hogy s mint t�rt�nt, medve koma? 
Mondja megokosodva a medve: 
- Elmondom! Vil�g�letemben nem l�ttam olyan furcsa �llatot, mint az ember! Amikor �sszeakaszkodtunk ott az orsz�g�ton, mentem neki morogva, �v�ltve, de � - h�t � m�r messzir�l r�m k�p�tt, de �gy, hogy csak �gy szikr�zott t�le a szemem. Ez m�g hagyj�n lett volna! De amikor a k�zel�be �rtem, �s ugrottam volna r�, el�h�zta a f�nyes nyelv�t, azzal nyalogatott, pofozgatott, olyan �gyesen, meg olyan �lesen, hogy m�g csak hozz� sem f�rhettem. Ezt m�r �n sem b�rtam tov�bb, farkas koma, �s sz�gyen ide, sz�gyen oda, biz elfutottam!