nem is medve,

csak egy apr�,
lompos,
loncsos
�s bozontos,
pisz�n pisze k�ly�kmack�.
Az az apr�,
k�ly�kmack�,
az volt �m csak
nagy csavarg�,
eg�sz nap j�rta az erd�t –
hi�ba kereste anyja,
b�mb�lt ut�na az apja,
nem lelt�k a cs�pp tekerg�t.
H�t egy sz�p nap,
alkonyatkor,
megint messze
k�sz�l Vackor,
csalta j�t�k,
tarka lepke –
itt egy kicsit vackort szedett,
vackort, azaz vadon term�
erdei vadk�rt�t, ahogy
vadon termette az erd�,
ott egy kicsit f�ra m�szott,
le a f�r�l,
f�l a f�ra,
szagos f�be heveredett,
barlangba b�jt b�j�csk�zva;
addig,
addig,
napnyugodtig,
m�g el�rte,
el az este.
Este,
este,
cs�ndes este,
s�t�t a t�vol,
a messze,
s�t�t a hegy
�s az erd�.
Fenn az �gbolt els�t�t�l,
a k�k s�t�tebbre k�k�l,
s�t�t dunyha:
sz�ll a felh�.
F�l is �m a kicsi medve,
megriad a pisze mack�,
menne haza
�rkon-bokron,
futna �tal
dimben-dombon,
b�jna anyja bund�j�hoz,
apj�hoz a cs�pp csavarg�.
Hanem
hajjaj,
nagy �m
a baj!
Mert elmosta,
el az este,
elmosta az �rkot-bokrot,
el a szel�d dimbet-dombot,
amin �tal
az az apr�,
az a boglyos,
lompos,
loncsos
�s bozontos,
pisz�n pisze k�ly�kmack�
az otthon�t megkeresse.
F�l�tte az �g ragyog:
felj�ttek a csillagok,
de a pisz�n pisze,
boglyos,
a bolondos,
erd� m�lyiben zokog.
Hull a k�nnye,
hulldog�l,
cs�pp mancs�ra
csurdog�l:
szipog,
szepeg,
h�pp�get,
ejt nagy k�v�r
cs�pp�ket,
�l egy lombos
fa alatt,
�s keserves b�nat�ban,
vigasztalan b�sult�ban
sz�ve majdhogy megszakad.
H�t az apja
micsin�l?
Tal�n nyugodtan
pip�l?
Ugyan nem,
hanem az erd�n
k�lyke ut�n ordib�l:
– Vackor fiam,
hallod-e?
H�j, te k�l�k,
fuss ide!
Szaladj hozz�m,
hogyha mondom,
mert elraklak,
rontom-bontom!
Hanem mire
kiab�l?
Cs�pp k�lyk�re
nem tal�l.
Bej�rhatja,
be az erd�t –
mehet �tal
�rkon-bokron,
m�szhat �tal
dimben-dombon,
s�r� erd�n csatangolhat,
barlangokban barangolhat,
m�g egy fa alatt megl�tja,
nagy h�pp�gve megtal�lja,
meg a boglyos,
lompos,
loncsos
�s bozontos,
pisz�n pisze cs�pp tekerg�t.
�r�m�ben felki�lt,
�lbe kapja cs�pp fi�t:
– Vackor k�lykem,
hallod-e?
Hogyan cs�szk�lt�l
ide?
Nem megmondtam,
el ne k�sz�lj,
tiltottam, hogy
messze b�kl�lj,
hanem ez volt az utols� –
t�bbet minket
nem ijesztesz,
h�t hat�rra
nem tekergesz,
mert aszondom,
kutya brumma:
holnap reggel k�zen kaplak,
�s az �vod�ba adlak,
az �m,
te pisze csavarg�.
�s apj�val akkor
hazas�t�lt Vackor.