Ennek a Mesebeli Jancsik�nak volt egy �veggoly�ja, de nem �m olyan �veggoly�, amilyen a te zsebedben van, meg n�ha az eny�mben is! Jancsika �veggoly�ja igazi var�zsgoly� volt: ha j�l a tenyer�be szor�totta, s k�zben elmondta a var�zsig�t: „Hipp-hopp, az legyek, ami akarok!” – Mesebeli Jancsika nyomban �tv�ltozott valamiv�, amihez �ppen kedve volt. 

Hol cinke k�p�ben r�pd�s�tt, hol mint vid�m m�kus ugr�lt a legmagasabb f�k �gain, azt�n be�llt nyuszinak, �zik�nek, gy�knak, halacsk�nak, amihez �ppen kedve volt. Egy sz�p napon meg addig-addig szorongatta az �veggoly�t, m�g medveboccs� v�ltozott. 

Mesebeli Jancsika most mint medvebocs ballagott a szam�c�s erd�ben. �sszetal�lkozott az erd� legesleg�regebb medv�j�vel, s illedelmesen k�sz�nt neki: 

- J� reggelt, Leg�regebb Medve! Nem vagyok �m bocs, egy percig se hidd, �n vagyok a Mesebeli Jancsika!

- Brummm … Hallottam �m r�lad, te gyerek! Sok kalandodat emlegeti az erd� apraja-nagyja!

- Igaz�n? Ez nagyon kedves az erd� apraja-nagyj�t�l! �s mondd csak, Leg�regebb Medve, arr�l is hallott�l, hogy h�tf�n cinke voltam, ide-oda sz�lltam, felh�k k�z�tt, csillagok k�zt j�rtam, de azt�n megt�madott a Gonosz Sas?

- �s hogyan menek�lt�l meg a Gonosz Sast�l, hova b�jt�l el�le?

- Nem b�jtam �n sehov�! Visszarep�ltem az �n mesebeli anyuk�m mesebeli h�zacsk�j�ba, a h�zacska ablak�n kopogtam, kiny�lt az ablak, �s �n megint Mesebeli Jancsika voltam, akit nem b�nthat a Gonosz Sas, mert vigy�z r� az anyuk�ja. 

- Brummm … - mondta a Leg�regebb Medve. – J� annak, akinek anyuk�ja van. �s mikor halacska volt�l, �s a vizek m�ly�n j�rt�l …, mes�lt csak err�l!

- - Mikor halacska voltam, �s a vizek m�ly�n j�rtam, a foly�ban aranyhomokot, a tengerben dr�gagy�ngy�s kagyl�t l�ttam. �s egyszer h�l�ba akadtam. De nem ijedtem �m meg! A hal�szok hangosan dicsekedtek, hogy milyen sz�p halacska van a h�l�jukban, ezt meghallotta az �n anyuk�m, odaszaladt, �s az er�s kez�vel sz�tt�pte a h�l�t, s�rt is, nevetett is, �s azt mondta: „Csakhogy ism�t n�lam vagy, Mesebeli Jancsika!”

- Brummm … - mondta a Leg�regebb Medve. – J� annak, akinek anyuk�ja van!

- J� bizony – mondta a medvebocs, azazhogy Mesebeli Jancsika. – Nekem a legjobb a vil�gon, mert sz�llhatok a felh�k k�z�tt, hogy megsz�moljam a csillagokat, lemer�lhetek a m�ly vizekbe, hogy gy�ngy�t hal�sszak, elmehetek ak�r a vil�g m�sik v�g�be is, nem f�lek, mert a mesebeli h�zacska ablak�b�l mindig engem figyel az anyuk�m, mindig tudja, hol vagyok, mindig tudja, hogyan seg�tsen, ha bajban vagyok, �s mindig megcs�kol, ha hazamegyek a vil�g m�sik v�g�b�l.

- Brummm – mondta az erd� legesleg�regebb medv�je. – J�, ha egy kisfi�nak var�zsgoly�ja van, de a legeslegjobb m�giscsak az, hogy anyuk�ja van.