Ennek a piros k�t�nynek a zseb�ben volt egy lyukas k�tfill�res. Zsuzsika nagyon vigy�zott r�, a vil�g minden kincs��rt el nem k�lt�tte volna. Pedig egy fi� az �vod�ban m�r egy forintot is �g�rt �rte. De Zsuzsika m�g az�rt sem adta oda.

Nem adom a lyukas p�nzt senkinek, mert �desany�nak akarok aj�nd�kot venni rajta any�k napj�ra.”

Pedig akkor m�g �ppen csak hogy elm�lt kar�csony: m�g t�rdig �rt a h� az �voda udvar�n.

Jaj, hol van m�g any�k napja!

Egyszer azt�n kis�t�tt a nap, elolvadt a h� is, �s kir�gyeztek az orgonabokrok a ker�t�sek mellett. �s ebb�l megtudta Zsuzsika, hogy k�zeledik m�r any�k napja. Mindennap el�vette a p�nz�t, �s megolvasta, azt�n megnyugodva visszatette a piros k�t�nyke zseb�be: megvolt, nem hi�nyzott bel�le semmi. Mikor m�r az orgona is elvir�gzott, egy napon �gy sz�lt az �v� n�ni a gyerekekhez.

- Tudj�tok-e, milyen nap lesz most vas�rnap?

- Tudjuk! – felelt�k a gyerekek k�rusban.

- Tudjuk! – felelte Katika is. – Kar�csony lesz!

- Jaj, Katika, bizony rosszul tudod! – mondta az �v� n�ni. – Tudhatn�d, hogy elm�lt m�r kar�csony!

- �n tudom! – ki�ltotta Danika. – Vas�rnap lesz.

- Vas�rnap! Vas�rnap! De milyen vas�rnap? Ki tudja, melyik a legszebb vas�rnap az esztend�ben?

De m�r erre elki�ltotta mag�t Zsuzsika is:

- Any�k napja lesz, �v� n�ni, k�rem!

- Az bizony! – felelte az �v�n�ni. – Verset is tanulunk, sz�p k�sz�nt�verset, azzal k�sz�nts�tek �desany�tokat!

Tanulta is Zsuzsika a verset szorgalmasan, m�g este, az �gyban is azt mondogatta. Ment is neki, mint a v�zfoly�s, csergedezett, mint a tiszta viz� erdei patakocska.

�gy j�tt el a szombat, amikor csak d�lig vannak a gyerekek �vod�ban. Elindult Zsuzsika is hazafel�, de m�gse ment haza, mint m�s napokon, hanem bement a cukorka�zletbe, mert volt a kirakatban egy sz�v sz�ntiszta cukorb�l, azt akarta megvenni �desanyj�nak.

El� is vette a lyukas k�tfill�rest, �s kitette a pultra.

- K�rem azt a cukorsz�vet a kirakatb�l! Azt akarom aj�nd�kozni anyuk�mnak any�k napj�ra.

- Jaj, Zsuzsik�m – mondta a boltos n�ni -, hozz�l m�sik p�nzt, mert ezt nem tudom �m �n felv�ltani neked!

De Zsuzsik�nak nem volt m�sik p�nze, h�t azt gondolta mag�ban:

„Akkor ink�bb megveszem a selyemkend�t, amit a szomsz�d bolt kirakat�ban l�ttam. S ha m�g marad p�nzem, visszaj�v�k a cukorka sz�v�rt.”

Azzal fogta a lyukas k�tfill�rest, �s bement a szomsz�dos boltba. Kitette a pultra, �s �gy sz�lt:

- Tess�k nekem ez�rt ideadni azt a selyemkend�t a kirakatb�l!

- Jaj, Zsuzsik�m – sz�lt a boltos b�csi -, szaladj haza m�sik p�nz�rt, mert ebb�l �n nem tudok �m neked visszaadni! 

- Nem kell visszaadni – felelte Zsuzsika -, legfeljebb nem veszem meg a cukorka sz�vet, hiszen ez a selyemkend� is tele van sz�vekkel.

De a boltos b�csi egyre csak azt mondogatta, hogy sajnos, nincsen neki apr�p�nze, nem adhatja oda Zsuzsik�nak a sz�p, tarka selyemkend�t.

Elb�sulta mag�t Zsuzsika. Hi�ba van a sz�p, f�nyes k�tfill�rese, ha senki se tudja neki felv�ltani! �s elindult hazafel� nagy b�b�natosan.

Ahogy ment, mendeg�lt, kis gyalog�thoz �rt, mely a r�ten �t a h�zukig vezetett. A gyalog�t mellett kicsi feh�r sz�zszorsz�pek �lldog�ltak. Ismert�k Zsuzsik�t, mert minden d�lut�n arra ment haza az �vod�b�l.

Meg is sz�l�tott�k:

- Mit b�sulsz, Zsuzsika?

- Hogyisne b�suln�k, mikor holnap lesz any�k napja, �s �n semmi sem vettem anyuk�mnak. Pedig van egy lyukas p�nzem, de senki sem tudja felv�ltani!

- Ne b�sulj, Zsuzsika – vigasztalt�k �t a sz�zszorsz�pek -, k�ss csokorba benn�nket, �s �gy k�sz�ntsd fel holnap �des anyuk�dat! Csak el ne felejts friss v�zzel megitatni minket!

- Az bizony j� lesz! – �r�lt meg Zsuzsika, �s leguggolt a f�be sz�zszorsz�pet szedni. De vigy�zott, hogy ne f�jjon a kis vir�goknak. Mikor m�r egy mar�kra val�t �sszeszedett, sz�pen csokorba k�t�tte, elb�cs�zott a vir�gos r�tt�l, �s indult volna haza a kis bokr�t�val. De akkor hirtelen elszontyolodott, majdhogy s�rva nem fakadt:

- Jaj, de mi lesz a sz�p lyukas k�tfill�resemmel?!

Beleny�lt a k�t�je zseb�be Zsuzsika, de bizony volt – nincs k�tfill�res. Az bizony kihullott a sok hajolgat�s k�zben.Ha a k�tfill�res el nem veszett volna, a kis csacsi Zsuzsika m�g s�rva fakadt volna. De szerencs�re elveszett, �s Zsuzsika �r�m�ben nevetni kezdett. Hogyne �r�lt volna, hiszen holnap any�k napja lesz, �s � egy csokor sz�zszorsz�ppel k�sz�nti fel �desanyj�t az �v legszebb vas�rnapj�n.

 �s a k�tfill�rest �gyse tudta senki felv�ltani.