Ak�rkivel ak�rmir�l besz�lt, mindig csak az �v� lett az utols� sz�. B�sult ezen a nagy nyelvess�gen a kir�ly, kiv�lt, ha l�tta, hogy a t�bbi kir�ly- �s hercegkisasszonyok soha egy rossz sz�t, egy k�romkod�st ki nem eresztenek a sz�jukon, az � le�ny�t�l meg m�st se lehet hallani soha. Ezenk�v�l az is b�ntotta, ha elgondolta, hogy hogy tegyen � ezzel valami becs�letes embert szerencs�tlenn�, hogy aki elveszi, csak keser�s�g lesz az �lete. Utolj�ra gondolt egyet.
– No le�nyom, mondta a le�ny�nak . Kihirdettetem az orsz�gban, hogy aki t�ged le tud nyelvelni, annak adlak feles�g�l. 
A le�ny m�g meg�r�lt neki, ahelyett hogy megszontyorodott volna rajta. 
– J� lesz biz az, fels�ges aty�m, legal�bb nem lesz olyan alamuszi tedd ide, tedd oda uram. 
A kir�ly l�tta, hogy csakugyan nincs m�s mit tenni, h�t kihirdettette, hogy aki r� tud arra menni . mikor az � le�ny�val besz�l, hogy nem a le�ny�, hanem az �v� legyen az utols� sz�, annak adja feles�g�l fele kir�lys�g�val egy�tt. 
Mentek azt�n szerencs�t pr�b�lni mindenf�le emberek: hercegek, gr�fok, nagy s�veg� t�tok, de egyik se tudott kett�t se sz�lani a kisasszonyhoz. 
Meghallotta azt h�rom sv�b fi� is, �k is elindultak, hogy megpr�b�lj�k, mire mennek. Ha nyernek, j� lesz; ha nem nyernek, se k�ruk, se hasznuk benne. A legkisebb fi� eszel�s volt, a b�tyjai el se akart�k vinni. 
– Ne is gyere te, Jank�, �gyse lesz az a kisasszony a tied. 
– Csak az�rt is elmegyek, majd ott megv�lik, h�ny zs�kkal telik, ki� lesz a kir�lykisasszony! 
Mentek, azt�n mendeg�ltek, a k�t b�tyja m�r nagyon elhagyta Jank�t, mert az ak�rmit l�tott �ton-�tf�len, mindent felszedett. Egyszer tal�lt egy toj�st; elkezd kiab�lni a b�tyjai ut�n: 
– Gyertek csak, h�! Mit tal�ltam! 
A k�t b�tyja azt gondolta, hogy legal�bbis egy v�ka aranyat-ez�st�t tal�lt, visszaszaladtak nagy l�hal�l�ba, h�t l�tj�k a toj�st. No hiszen nekiestek Jank�nak, �gy elvert�k, mint a k�tfenek� dobot, azut�n otthagyt�k. Jank� is felt�p�szkodott, eltette a toj�st, ment ut�nok. Kev�s id� m�lva megint tal�lt egy rossz szeget, megint elkezdett kiab�lni: 
– H�t most mit tal�ltam, gyertek csak! 
Azok megint visszaszaladtak, hogy isten tudja, mit tal�lt, mit nem Jank�! H�t l�tj�k a rossz szeget, no ez�rt megint j�l helybehagyt�k. Jank� eltette a szeget is. Harmadszor m�g tal�lt egy rak�s gan�jt, akkor is kiab�lt, de r� se heder�tettek. Jank� eltette azt is a sipk�j�ba. Ment azt�n a b�tyjai ut�n, de azok m�r �gy elhagyt�k, hogy mire a palot�hoz �rt, azok m�r visszafel� j�ttek nagy szomor�an. 
– Ne is menj te oda be, �gyse lesz az a tied . mondt�k Jank�nak. 
– M�r m�rt ne lehetne az az enyim? 
– Csak. Nincs hozz�val� eszed. 
– Hm! Csaknak zs�k kel, papnak �gy kell. Az�rt is megmutatom, hogy az enyim lesz! 
– Nem �red meg hajasan, kopaszon is bajosan. 
De Jank� csak bement. Mindj�rt besz�dbe eredt a kisasszonnyal: 
– De piros a kisasszony! 
– T�z �g �m bennem! 
– Itt egy toj�s, s�ss�k meg n�la. 
– Lyukas �m a serpeny�! 
– Itt egy szeg, foltozzuk be vele. 
– Igen biz a gan�jt! 
– Az is van itt egy sipk�val! 
No, erre a kisasszony egy sz�t se tudott sz�lani, hozz� kellett neki menni a bolondhoz. 
M�snap megesk�dtek, nagy lakodalmat tartottak, m�ig is �lnek, ha meg nem haltak.