M�r nagyon sok�ig v�ndorolt, biztosan megj�rta m�r sz�z t� hossz�t, csak azon vette �szre mag�t, hogy bizony tizenh�t esztendeje m�r annak, ami�ta � hazulr�l elj�tt. A sok j�r�s-kel�sbe nagyon kif�radt, megszomjazott, le�lt egy patak partj�ra. Azut�n lehasalt a v�z sz�n�ig, hogy majd iszik egy j�t. Alig kortyantott egyet-kett�t, valaki megfogta a szak�ll�t. H�zta volna � vissza, de nem tudta. Beki�lt a v�zbe:

- Hallod-e, te nemtudomki, ereszd el a szak�llamat, am�g sz�pen vagy!

De m�g ann�l jobban h�zt�k. M�r rim�nkod�sra fogta a dolgot, mert annyira h�zt�k befel�, hogy majd megfulladt. Azt mondja egyszer a v�zben valaki:

- Ha ideadod nekem, amit az orsz�godban nem tudsz, eleresztem a szak�llad.

- Ugyan mit nem tudn�k �n az orsz�gomban? A legutols� t�t is tudom! - mondta a z�ld szak�ll� kir�ly.

- De csak �g�rd meg, hogy amit az orsz�godban nem tudsz, az eny�m lesz! - mondta a v�zben az �rd�g�k kir�lya, mert az volt.

- H�t j�l van, legyen a tied! �gysem s�tsz te abb�l kenyeret, amit �n az orsz�gomban nem tudok! - mondta a z�ld szak�ll� kir�ly.

De m�r akkor nagyon rossz volt neki a k�nytelen-kelletlen hason val� fekv�s, mikor feleresztette az �rd�g�k kir�lya. Akkor azt�n indult hazafel� azon gondolkodva, hogy mi is lehet az, amit � otthon, az orsz�g�ban nem tud.

Mikor haza�r, eleibe szalad egy sz�p nagy suhanc leg�ny, a nyak�ba ugrik, �sszevissza cs�kolja.

- Jaj, kedves ap�m, de sok�ig itthagyt�l benn�nket, de j�, hogy v�gre itthon vagy!

A kir�ly csak n�zett. Majd eltasz�totta mag�t�l a gyereket.

- Kinek vagyok �n az apja? Te meg kinek vagy a fia? �n nem ismerlek!

De odabenn a feles�ge megmondta neki, hogy bizony az � gyereke az! M�r �ppen annyi id�s, mint ami�ta � elment hazulr�l.

Csak akkor kapott �szbe a z�ld szak�ll� kir�ly. Eml�kezett, hogy az �rd�g�k kir�ly�nak �g�rt � valamit, amit az orsz�g�ban nem tud. H�t ez a sz�p leg�nyfia volt az, akir�l � nem tudott. Majd megette mag�t. M�g arra is gondolt, hogy j� volna oda nem adni a gyereket, de a m�sik percben meg att�l f�lt, hogy akkor maga az �rd�g�k kir�lya j�n el �rte.

Mag�hoz h�vatta a fi�t. Elmondott neki mindent, ahogy van. A leg�ny meg nemhogy megijedt volna, m�g maga is azt bizonygatta, hogy j� lesz, � elmegy. M�snap felk�sz�lt, �s el is ment.

Megy, megy, mendeg�l hetedh�t orsz�g ellen, ahhoz a patakhoz �r, ahol az apja szak�ll�t megfogt�k. A v�zben gy�ny�r� sz�p h�t arany vadkacsa �szk�lt, a parton meg egy inget lobogtatott a sz�l. Lehajlik, felveszi az inget, m�r a tariszny�ba akarta gy�m�sz�lni, h�t a h�t aranykacsa k�z�l az egyik t�nd�kl� sz�p l�nny� v�ltozik, s azt mondja a kir�lyfinak:

- Sz�p kir�lyfi, tudom, ki vagy, meg hogy hov� sietsz! Te a z�ld szak�ll� kir�ly fia vagy, s m�gy az ap�mhoz, mert � t�ged elnyert az ap�dt�l. Add ide az ingemet, j�tett hely�be j�t v�rj!

A kir�lyfi odaadta. A l�ny fel�lt�z�tt, leh�zott az ujj�r�l egy aranygy�r�t, odaadta a kir�lyfinak.

- No, ezt tedd el! Tizenk�t v�rkapun tudsz bemenni an�lk�l, hogy valaki �szrevenn�. Csak ford�tsd meg a gy�r�t, a kapu mag�t�l kiny�lik. S ha bejutott�l, majd mond neked az ap�m olyanokat, hogy ha angyal vagy, akkor sem tudod megtenni. �n seg�t�d leszek. Este nyolc �ra t�jban dong� k�p�ben ott dongok az ablakodn�l, te eressz be, azt�n ne f�lj semmit!

A leg�ny ujj�ra h�zta a gy�r�t, a l�nyt�l elb�cs�zott, s ment az �rd�g�k kir�ly�nak palot�ja fel�. Tizenk�t v�rkapu �llta �tj�t, de ha a gy�r�t megford�totta, mind kiny�lt mag�t�l. Utolj�ra a palota ajtaja ny�lt meg, s ekkor el�tte �llott az �rd�g�k kir�lya.

- Fels�ges kir�ly, gr�cia fejemnek, itt vagyok el�tted!

- H�t ha itt vagy, j�l van! - mondta a kir�ly. - De nagyon b�tran besz�lsz, t�n nem tudod, kihez j�tt�l?

- Tudom �n - mondta a kir�lyfi -, te sem vagy k�l�nb, mint az �n ap�m, az is kir�ly, te is kir�ly vagy, azt�n megvan!

A kir�ly nagyon m�rges lett.

- No v�rj csak, h�rom feladatot kell teljes�tened; ha azoknak ura tudsz lenni, j�, ha nem, v�ge az �letednek! Itt van ez a k�posztalev�l, fogd meg! Most majd becsuklak egy szob�ba, ha ebb�l holnap reggelre darutollas kalapot nem csin�lsz, h�t im�dkozhatsz!

Azzal mentek egy szob�ba. A kir�lyfira r�z�rt�k az ajt�t mind a h�rom oldalr�l, tettek be neki �telt-italt, hogy ne unja mag�t. Mikor mag�ra maradt, bizony nagyon szomor� lett �kigyelme!

- Hej, hogy az any�d sirasson meg, �rd�g�k kir�lya - mondogatta mag�ban -, olyat adt�l fel, hogy m�g a vil�g, sohasem tudom meg csin�lni.

M�g tov�bb is szomorkodott meg gondolkozott volna, de az ablakn�l valami dong�st hallott. Akkor jutott esz�be a sz�p le�ny. Odamegy, h�t hallja, hogy a dong� azt mondja:

Nyitotta is az ablakot mindj�rt. A dong� berep�lt, gy�ny�r� sz�p l�ny lett bel�le.

- No, �des sz�vem, sz�p szerelmem, mondd meg, miben lehetek seg�ts�gedre?

Elmondja J�nos, hogy hogy meg van � ijedve, mert k�posztalev�lb�l kell darutollas kalapot csin�lni!

- Csak az a baj? - mondta a l�ny. - Akkor nincs baj! Hol az a k�posztalev�l?

- Itt van.

- No n�zd csak! - S abban a pillanatban olyan sz�p darutollas kalap fek�dt az asztalon, hogy olyan t�n m�g Ferenc J�sk�nak sincs a fej�n!

A leg�ny majd kin�zte a szem�t, �gy n�zett. � m�g ilyet �let�ben nem l�tott! Akkor azt mondja a l�ny:

- Holnap este is elj�v�k, de ne v�rakoztass olyan sok�ig, mint ma. Ha a dong�somat hallod, csak eressz be! Most pedig megyek, nyisd ki az ablakot!

Abban a percben kis iriny�-piriny� dong� lett bel�le, s kirep�lt. A kir�lyfi meg nyugodtan lefek�dt, tudta, hogy majd n�z egyet az �rd�g�k kir�lya, ha ezt megl�tja.

M�snap j�kor reggel ment is a v�n Dr�m�. Alig nyitott be, megl�tta az asztalon a sz�p darutollas kalapot. Azt mondja a leg�nynek:

- No, h�t ennek derekasan megfelelt�l!

- Meg biz �n! - mondta r� a leg�ny nagy hetyk�n.

- �h�m, h�t ha olyan b�szke vagy, majd adok �n fel olyant, hogy azt csakugyan nem b�rod megtenni!

Azzal az �rd�g�k kir�lya kiment, hozott egy b�gre k�posztalevet.

- No, ha ebb�l holnap reggelre ez�stsarkanty�t nem csin�lsz, v�ge az �letednek!

A leg�ny arra is csak a v�ll�t r�zta.

- H�t majd meglesz az is, ha a j�isten megseg�t!

A kir�ly azzal kiment, a kir�lyfi meg mag�ra maradt. "K�posztal� meg ez�stsarkanty�! No, ebb�l m�r csakugyan nem lesz semmi. De bolond egy esze van ennek a kir�lynak, hogy ilyeneket kital�l!" - gondolkozott mag�ban.

Megv�rta az est�t, a nyolc �r�t. J�tt a kis dong�.

Beeresztette, s az megint az a sz�p le�ny lett, akit a patakparton l�tott. Elmondta neki, mit �s mit parancsolt az �desapja. De annak ez annyi volt, mint a semmi. A k�posztal�b�l olyan ez�stsarkanty�t kanyar�tott, hogy ak�rki megn�zhette volna. De boldog volt a kir�lyfi! Meg is �lelte, meg is cs�kolta a l�nyt, ahogy sz�ve v�gy�sa akarta. Azut�n a l�ny �jra megr�zk�dott, kis dong� lett bel�le, s elrep�lt.

M�snap az �rd�g�k kir�lya majd hanyatt esett, mikor a gy�ny�r� ez�stsarkanty�t megl�tta. De nem is nyughatott a leg�nyt�l, minden�ron az �let�re t�rt, el akarta veszejteni. Hozott be egy kancs� tiszta sz�r�tt vizet.

- No, ha ebb�l holnap reggelig r�zfokost nem csin�lsz, el�re meg�rhatod a testamentumodat!

A kir�lyfi nem sz�lt semmit. Az est�re v�rt, azt hitte, hogy ha eddig ment minden, ezut�n is megy. Az �m, de mikor a kis dong� sz�p l�nny� v�ltozott, s megtudta a parancsot, csak a fej�t cs�v�lta: m�r azt � se tudja megcsin�lni!

- Tudod mit? - mondta a kir�lyfinak. - Elmegy�nk mi innen, mert itt egyik�nknek sem lesz j� a sora. T�ged majd meg�tlek a p�lc�mmal, v�ltozol egy aranygy�r�v�, a sz�p kis pej lovam aranyalm�v�, �n meg egy mad�r leszek, s megy�nk.

Ahogy mondta, �gy is lett. A kir�lyfib�l aranygy�r� lett, a sz�p kis pej l�b�l aranyalma, a l�ny meg mad�r lett, a gy�r�t a sz�j�ba vette, az alm�t meg a l�b�ba fogta, s ment, ment, mint a gondolat.

M�snap reggel az apja �szrevette, hogy se l�ny, se kir�lyfi. Mindj�rt tudta, hogy egy k�vet f�jnak. Azt mondja a szolg�j�nak:

- Eredj csak ut�nuk, hacsak tudod, hozd vissza �ket!

M�g olyan szalad�st, amit az a szolga tett! �gy ment, mint a vill�m. Egyszer azt mondja a mad�r a gy�r�nek:

- Jaj, de sebes sz�l f�j a h�tam megett! J�nnek ut�nunk! - Aminthogy igaza is volt.

L�tott egy s�r� bokrot, besz�llott �ppen a k�zep�be.

A szolga nemsok�ra a nyomukban volt, de hasztalan keresett-kutatott, nem tal�lt semmit. Megy haza, mondja a kir�lynak:

- Fels�ges kir�lyom, nem l�ttam �n bel�l�k annyit sem, mint a k�rm�m feket�je. Egyed�l egy bokor volt a puszt�n, annak a k�zep�ben meg egy kis mad�r.

- Az volt az, te szam�r! - mondta a kir�ly. - L�tom m�r, hogy magamnak kell mennem, mert r�tok m�g ezt sem lehet b�zni.

De m�g ha valaki l�tott sebes men�st, l�tta volna az �rd�g�k kir�ly�t! A kis mad�r is nyomta �m, de hasztalan ment volna ak�rhogy, ha mindj�rt ott nem lett volna az orsz�g hat�ra, meg is fogt�k volna. De �gy az �rd�g�k kir�ly�nak az ereje csak a maga orsz�ga hat�r�ig tartott, tov�bb nem. Mikor l�tta, hogy azok �tl�pt�k a hat�rt, olyan m�rges lett bele, hogy mindj�rt megpukkadt.

A kis mad�r �tv�ltozott sz�p l�nny�, a gy�r� kir�lyfi, az aranyalma pedig sz�p pej l� lett. A l�ra fel�ltek mind a ketten, mentek haza a z�ld szak�ll� kir�ly orsz�g�ba.

Otthon megesk�dtek, lagzit laktak, �n is ott voltam a lakodalomban, mint kisb�g�s, �gy j�llaktam hurk�val, kolb�sszal, hogy m�g m�snap se kellett az �tel. Bandi legyek, ha nem igaz! M�g most is �lnek, ha meg nem haltak.