M: Anyát akartál, fiam, megkaptad!Mondd mit jelent szerinted az, hogy "anya"?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg... ilyesmi.
M:Hát ez az látod, nem ezt jelenti!!A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg?Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!!S pont úgyis birtokoltad!Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül:Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek!Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!!Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!.Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!!!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle? De hát, én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam. Gyengédséget!Mert ez az Ő ereje. A szíve!Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már!Figyelj!Figyeld és csendesedj el!!Kérdezd és hallgasd!Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is!Mire vágyik mit kíván, mit szeret!!S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!!Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad!Engedd meg, hogy megmutassa magát! Szeresd, óvd, és öleld,hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!
Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!S ő felemel Téged, fiam azért, hogy Te is emelhesd őt! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess! S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!
F: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!

S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az! Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG. Benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad. Mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?