– Viszi m�r a j� �reg Mikul�s a sok aj�nd�kot! 
     Mert bizony � volt az, a j� gyerekek �reg bar�tja, aki akkor�kat l�pdel csizm�iban, hogy egyetlen �jszaka bej�rja a vil�g �sszes v�rosait �s falvait. S akinek puttony�b�l sohasem fogy ki az �dess�g, jut abb�l minden j� gyerek cip�j�be. 
     Most is alig l�pett h�rmat-n�gyet, m�r lent volt a f�ld�n, �s k�r�ln�zett, hogy melyik ablakban tal�l gyerekcip�t. Ahogy n�zdeg�lt, �szrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament h�t hozz�, hogy megn�zze, ki lehet az a szeg�ny, aki ilyen hideg t�li �jszak�n az utc�n h�zza meg mag�t. Eg�szen f�l�je hajolt, �s bizony majdnem els�rta mag�t a j�s�gos �reg. Megismerte az alv�t. Sok-sok �vvel ezel�tt cukrot �s csokol�d�t vitt neki, s m�snap m�g az �gbe is f�lhallatszott, ahogy nevetett �r�m�ben. De ez m�r r�gen volt, az�ta feln�tt ember lett bar�tj�b�l, s �me, most itt fekszik a hideg, decemberi �jszak�ban. 
     Nem sok�ig gondolkodott Mikul�s b�csi, levette puttony�t, �s megt�lt�tte az alv� zsebeit csokol�d�val �s mogyor�val. Azt�n piros k�peny�t is r�ter�tette, hogy ne f�zzon, s mikor �szrevette, hogy milyen rosszak a cip�i, levette m�rf�ldj�r� csizm�it, �s r�h�zta a szeg�ny ember l�b�ra. Azt�n szomor�an �s mez�tl�b ment tov�bb, hogy elvigye aj�nd�kait a gyerekeknek. 
     S m�g a j� �reg Mikul�s v�ndorolt a messzi v�rosokban, az alv� ember �lmodni kezdett a piros k�peny alatt. Azt �lmodta, hogy ism�t gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cip�i cukorral telerakva ott �llnak az ablakban. S m�g �lmodott, az �tsz�li, kop�r f�k f�l�je hajoltak, �s megv�dt�k a sz�lt�l, a csillagok pedig eg�szen f�l�je sz�lltak, �s simogatva meleg�tett�k az arc�t. 
     – �lmodj, csak �lmodj! – susogt�k a f�k, zizegt�k a csillagok.
     S � �lmodott. �lm�ban elm�lt az �jszaka, sz�p, vil�gos reggel lett, s annyi cukor �s csokol�d� ker�lt el� a cip�b�l, hogy az asztalt is telerakhatta volna vele. Milyen boldog volt �lm�ban, istenem, milyen boldog! A f�k �s a csillagok mondogatt�k is egym�snak: 
     – Csak f�l ne �bredjen, m�g ki nem tavaszodik… 
     De v�get �rt az �lom, �s v�get �rt az �jszaka, s a szeg�ny ember csod�lkozva l�tta mag�n a k�penyt �s a csizm�t. S mikor zseb�be ny�lt, azt hitte, a t�nd�rek j�tszanak vele, azok t�lt�tt�k meg ennyi j�val a zsebeit. H�t m�g mekkora lett csod�lkoz�sa, mikor a cukor �s a mogyor� mind p�nzz� v�ltozott zsebeiben. Cseng� aranyp�nz lett valamennyib�l, s most m�r vehetett h�zat, ruh�t mag�nak, s olyan lett az eg�sz �lete, mint egy �lom. �gy nevetett megint, mint gyerekkor�ban.  Mikul�s b�csi boldogan hallgatta a nevet�st. S a t�nd�rek a j� �reget, mi�rt j�tt vissza mez�tl�b a f�ldr�l. Mikul�s b�csi nem felelt, csak szel�den belemosolygott h�feh�r szak�ll�ba.