Messze f�ldre vitt�k a sz�ps�ge h�r�t a madarak, a galambok, �s azt a h�rt is, hogy a hercegn�nek v�leg�nyt keresnek.
Nem messze a v�rt�l lakott egy gonosz t�nd�r, irigy volt, cs�f �s megkeseredett. Hallotta a sz�ps�ges hercegn� h�r�t, haragra lobbant �s �tra kelt. Be is jutott a v�rba �s amint megl�tta a sz�ps�ges kir�lyl�nyt nyomban meg�tkozta:
– Szebb �s szebb legy�l napr�l napra, ki r�d n�z, a val�s�got l�ssa! Egyed�l Te, csak Te l�gy az, aki minden t�k�rben cs�ny�t l�t, egy cs�f ocsm�ny bany�t…!
Szeg�ny hercegn� nagyon megijedt, bement a v�rba, �s egyb�l t�kr�t keresett. Belen�zett, �s mit l�tott! Egy sz�rny�, torz arcot, k�pet! Egy r�t, v�n bany�t, rettenetes cs�nya arcot.
Volt nagy s�r�s, nagy ijedelem, a kir�ly is remegett idegess�g�ben, nem tudta mit tegyen. Azt�n ki�tl�tt�k, hogy megh�vj�k a j� t�nd�rt, h�tha tud seg�teni.
Az igazs�g az volt, hogy az �tok ellen�re a hercegn� sz�p maradt, de minden t�k�rben, ha belen�zett, egy r�t v�nasszonyt l�tott. Hi�ba mondt�k neki sokan, hogy � sz�p, gy�ny�r�, �s nincs hozz� foghat� hetedh�t orsz�gban, nem hitte el senkinek. Csak mag�ba roskadt, szomorkodott, kesergett.
K�zben a palot�ba meg�rkezett a j� t�nd�r, de sajnos az �tok olyan er�s volt, hogy nem tudta teljesen feloldani, csak enyh�thetett kiss� rajta.
– Minden t�k�rben mely nem �l csak a r�tat l�thatod, de az �l� t�k�r majd megmutatja az igazs�got, az k�pes lesz feloldani a var�zslatot!- mondta, s ezzel t�vozott. T�bbet nem mondhatott, seg�tett ahogy tudott, �rj�k be annyival, hogy kiss� enyh�tette az �tkot.
Telt m�lt az id�, senki nem �rtette a gonosz var�zslatot.
– Az �l� t�k�r, mi lehet az? – k�rdezt�k.
Senki nem tudta, ez�rt azt�n seg�teni sem tudtak szeg�ny hercegn�n. Kipr�b�ltak sok-sok t�kr�t, mindenf�l�t- Messzi orsz�gokb�l hozattak k�l�nleges t�kr�ket, furcs�kat, nagyon dr�g�kat, de a hercegn� mindegyikben csak a cs�fs�got l�tta. M�sok viszont napr�l napra szebbnek �s szebbnek l�tt�k �t.
�z�nl�tt a k�r�k serege de a hercegn� mindet visszautas�totta, mag�ba roskadt, kesergett, s�rt. A v�rtorony szob�j�b�l t�bbet ki sem n�zett. �r�ket �ll�ttatott a l�pcs�kh�z, s�lyos lakatokkal csukatta le a szob�t, hogy senki emberfia ne l�ssa cs�fs�g�t.
A k�r�k lassan elmaradoztak, a kir�lyl�ny hossz� ideje mag�ny�ban b�slakodott.
�lt egy t�voli orsz�gban egy egyszer� leg�ny, nagy volt a sz�ve, szerette a vil�got, minden, ami �l� �s mozg� a term�szetben a bar�tja volt.
Szelek sz�rny�n terjedt a h�r a hercegn�r�l aki gy�ny�r�, �s az �tokr�l, amely miatt �lve eltemetkezett. A leg�ny is tudom�st szerzett fel�le �s nem b�rta m�r a szomor�s�got, amelyet olyan t�volr�l hallott.
Felkerekedett h�t, �s csak �gy gyalogosan elindult, hogy megn�zze a sz�ps�ges kir�lykisasszonyt.
Sok v�ndorl�s ut�n, el�rkezett a v�rhoz, ahol hercegn� �lt �nn�n rabs�g�ban. Megpr�b�lt bejutni hozz�, de nem engedt�k. A l�ny parancsa szent volt, a szolg�k sz�m�ra.
A leg�ny viszont gondolt egyet, j� hossz� k�telet ker�tett, kamp�s horgot (vasmacsk�t) k�t�tt a v�g�re, �s v�rta az �jszak�t.
Mikor az alkony leereszkedett, �s s�t�t lett, a fi� nagy b�tran a v�rtorony al� lopakodott, �ri�si l�legzetet vett �s teljes er�b�l f�lhaj�tott a k�telet. A vasmacska koccant, majd megakadt a v�rtorony tetej�n, sz�d�t� magass�gban. Elkezdett m�szni a b�tor ifj�, egyre feljebb �s feljebb haladt, h�zta mag�t mindig felfel�. K�v�ncsi volt a sz�ps�gre, aki �gy elrejt�zik el�le.
M�szott, csak m�szott egyre feljebb, tenyer�r�l lej�tt a b�r, f�jt nagyon de � ezzel sem t�r�d�tt.
Egyre fentebb volt, az irdatlan m�lys�g felett t�bbsz�r megcs�szott, de nem rettent el, nem �rdekelte semmi vesz�ly, csak ment el�re, meg sem �ll�thatta volna semmi �s senki. Nincsenek �les fegyverek, marcona �r�k, villog� k�sek – gy�zk�dte mag�t – csak a k�t�l �s a magass�g.
K�zd�tt kem�nyen hajtotta a v�gy. V�gre feljutott, kif�jta mag�t, majd az ablakhoz lopakodott, belesett �s az �mulatt�l k�v� dermedt, mert a sz�ps�gnek ilyen term�szetes, egyszer� megjelen�s�t, val�s�g�t nem szokta � meg.
Baldachinos �gyban, puha, gy�ny�r� ruh�ban egy t�nd�r aludt. Arca mely r�g�ta csak �lm�ban mosolygott, szebb volt mindenn�l mint, amit a leg�ny eddig l�thatott. Gy�ny�r� haja, r�zsa arca, h�feh�r karja elb�v�lte a b�tor fi�t.
Nesztelen a szob�ba l�pett �s az �gyhoz osont. �r�kon �t n�zte a sz�ps�get l�legzetvisszafojtva. Nem tudott betelni a l�tv�nnyal.
Egyszer csak a hercegn� felriadt, megl�tta a fi�t, s f�lsikoltott. De a sikoly abban a pillanatban a tork�ra forrt, mert �vek �ta el�sz�r, egy szeret� szemp�rban megl�tta �nmag�t, saj�t k�pm�s�t �s, amit l�tott t�bb volt mint egy sz�p arc, a ragyog� szemek t�kr�ben csod�t l�tott.
Megl�tta teh�t �nmag�t a fi� szem�ben, egy szeret� szemp�rban, mely maga volt az �l� t�k�r. L�tta a sz�ps�get, amely addig rejtve volt el�le. A var�zs megt�rt �s a lelk�be �jb�l boldogs�g k�lt�z�tt.

Ennyi volt, amit a szak�llas man� mes�lt. Elmondta a sz�p hercegn� t�rt�net�t. Bizony, nem �veg �s nem f�m az, melyben az igazat l�thatod, csup�n az �l� t�k�r k�pes megmutatni a val�s�got.

Mikolai Bertics Mih�ly