Peti �gy meglep�d�tt, hogy nem is v�laszolt, csak tov�bb pislogott.
- Mi a baj, seg�thetek? - sz�lalt meg �jb�l a fura kis hangocska.
- Hol vagy? - k�rdezte Peti - Ki vagy te?
- H�t nem tudod? Azt hittem ismersz! - felelte egy ici-pici valaki a cser�p m�g�l kikandik�lva. - Hancurka vagyok, �s itt kuksolok a cser�p m�g�tt! Man�cska vagyok. Sz�val, mi�rt s�rsz? - k�rdezte ism�t a man� kil�pve a cser�p m�g�l.
Peti el�mult. L�tott egy huncut arcocsk�t k�t hegyes, z�ld f�lecsk�vel, p�r sz�l lengedez� lila hajacsk�val, egy krumpliforma testecsk�t, k�t pici kezet, k�t pici l�bat.
- Az�rt s�rok, mert mindenki mindig azt mondja nekem, hogy �n m�g kicsi vagyok! - panaszolta Peti. Pedig m�r nagyfi� vagyok, n�gy �ves! Igazi �vod�s!
- �s? - tudakolta Hancurka - Ett�l vagy szomor�?
- Ett�l. Soha semmit nem szabad, mert m�g nem val� nekem, meg kicsi vagyok, meg majd, ha nagyobb leszek, mindig ezt mondja nekem mindenki! Anya nem engedett el az iskol�s tes�mmal sz�nk�zni, mert kihicsihi vagyohoook! - zokogta Peti.
- Ajjaj, h�t ez t�nyleg nagy baj! - mondta Hancurka, azt�n s�r�re r�ncolva homlok�t t�prengeni kezdett. Nagy l�ptekkel k�rbej�rta a kaktuszokat, k�zben csendesen mormogva gondolkodott, morfond�rozortt mag�ban. Azt�n hirtelen megtorpant, �s vid�man rikkantott egy nagyot.
- Juh�, tudok seg�teni neked! Mondd csak, szeretn�l nagy lenni? Na, mondjad gyorsan, mennyire nagy akarsz lenni? - hadarta Hancurka. 
- Mit mondt�l? -csod�lkozott Peti h�pp�gve.
- Nagy lehetsz! Eg�szen v�letlen�l tudok egy nagyobb�t� var�zslatot. Na, mit sz�lsz hozz�?
- Nagy lehetek, eg�szen? - k�rdezte Peti izgatottan, az el�bbi s�r�sr�l teljesen megfeledkezve.
- Igen. Nagy. Olyan nagy, mint,... mint,...eg�szen pontosan mekkora is szeretn�l lenni?
- Mint, az iskol�s tes�m, nem, ink�bb, mint apa. Igen. Feln�tt, mint apa, eg�szen olyan feln�tt.
- J�. Akkor figyelj! Forogj�l k�rbe, tapsolj a fejed f�l�tt, �s k�zben mondd azt:
Kesze-kusza csinadratta,
nagy leszek �n, nagy, mint apa!
Peti egy pillanatig gondolkodott, majd a macit let�ve f�l�llt, p�rg�tt, tapsolt, �s mondta a nagyobb�t� var�zslatot. J� hangosan. Egyszer csak azt vette �szre, hogy magasr�l l�t mindent.
- Iden�zz Hancurka, siker�lt, l�tod milyen nagy lettem? - ki�ltotta boldogan, de Hancurka nem v�laszolt. A kisman� elt�nt.
- Anya, n�zd milyen nagy lettem! Pont, mint apa! - szaladt ki a konyh�ba Peti.
- T�nyleg, hogy megn�tt�l Petik�m, de j�, hogy m�r ilyen nagy vagy, legal�bb tudsz nekem seg�teni, �gy, mint ahogy apa szokott!
- Anya, �n most m�r mindent csin�lhatok, mert nagy lettem!
- Ezt mondom �n is. - v�laszolta anya titokzatosan mosolyogva. - Szedd le a sz�r�t�r�l a zoknikat, gomb�cold �ssze �ket l�gy sz�ves, �s vidd le a szemetet, �s s�pr�gess �ssze a konyh�ban ! �n most lepihenek egy kicsit a h�l�szob�ban, olvasok, am�g mindezt megcsin�lod. J�? - mondta anya m�r az ajt�b�l. Peti egyed�l maradt. 
- S�pr�getni? Szemetet? Zoknikat? De h�t �n most sz�nk�zni...mert m�r nagy...vagyok! - mondta Peti elbizonytalanodva a becsuk�d� ajt�nak. Azt�n nekifogott a zokniknak, de azok valahogy nem akartak �sszegomb�col�dni., pedig sok�ig bajl�dott vel�k - Buta zoknik! - mondta m�rgesen, �s ink�bb indult s�pr�getni, de a partvis valahogy nem akart sz�tfogadni.
Anya frissen, pihenten j�tt ki a h�l�b�l. 
- Siker�lt mindent megcsin�lnod? - k�rdezte, amint bel�pett.
- Nem. De anya, �n nem �gy akartam nagy lenni - mondta Peti bosszankodva - �s m�r �hes is vagyok, meg �lmos! Ma m�r ink�bb nem szeretn�k semmit csin�lni!
- J�l van, ha f�radt vagy, h�t ne csin�lj semmit. - v�laszolta anya kedvesen.
Vacsora ut�n Peti f�rdeni indult. M�r a k�dban volt, amikor esz�be jutottak a f�rd�j�t�kai.
- Anya, k�rem a kiskacs�mat, meg a delfint! �s l�gy sz�ves z�rd el a csapot, mert �n nem tudom!
- Aki feln�tt, az el tudja z�rni a csapot, �s nem f�rdik kacs�val, delfinnel! - j�tt a v�lasz.
Peti �lt a k�dban, �s csak n�zte, n�zte, hogyan emelkedik a v�z, majd, hogyan folyik ki a f�rd�szoba k�v�re. Nehezen tudott kim�szni a teli k�db�l, a vizes k�v�n cs�szk�lt, alig tudott megt�r�lk�zni. Mire nagy �ggyel-bajjal kijutott a f�rd�szob�b�l, m�r el�gg� el volt keseredve. H�t m�g amikor a d�n�s pizsam�j�t akarta f�lvenni, �s l�tta, hogy nem f�r r�, akkor szomorodott csak el igaz�n. Mert csak az a ruh�ja n�tt meg vele, ami a var�zsl�skor rajta volt, a pizsama kicsi maradt! �s az �gya, az is kicsi maradt! Csak eg�szen �sszeg�mb�ly�dve f�rt el rajta! Mag�hoz szor�totta a macij�t, �s any��rt kiab�lt.
- Feln�ttek nem alszanak macival! - mondta anya, �s elvette a macit.
- Akkor legal�bb mes�lj, k�rlek! - 
- Mes�lni? Egy feln�ttnek? - k�rdezte anya d�bbenten. - Itt van apa k�nyve. Olvasd, mint apa szokta elalv�s el�tt! - mondta, �s visszament a konyh�ba. 
- De �n m�g nem tudok olvasni! - s�rta el mag�t Peti. - �n m�g kicsi vagyok! A d�n�s pizsam�mat akarom, a macimat akarom, anya mes�ljen nekem, �n m�g kicsi vagyok! Kihicsihi! - zokogta - Hancurka, csin�lj vissza engem kicsire, kicsi akarok lenniiiii! Hancurka, seg���ts!
- A feln�tteknek nem szoktam seg�teni, a feln�tteknek nincs sz�ks�g�k man�var�zslatra! - hallatszott valahonnan messzir�l, azt�n sokkal halkabban - Vagy m�gis? - de ezt Peti m�r nem hallotta, addigra �lomba s�rta mag�t.
Arra �bredt, hogy m�g mindig este van, a macija ott szundik�l mellette, a d�n�s pizsama van rajta, elf�r az �gy�n, �s anya, meg apa ott �ll mosolyogva az �gya mellett. - N�zz�tek, kicsi vagyok! Nem is tudtam, hogy ilyen j� kicsinek lenni. Ti tudt�tok?
Tudt�k.