Mentek tov�bb �s almaf�t pillantottak meg. A f�n egyetlen kicsike alm�t torn�ztatott csak a szelecske. Olyan kicsi, falatnyi volt az alma, hogy megfelezni�k nem lett volna �rtelme. Elhat�rozt�k: kisorsolj�k melyik�k� legyen.
Pista m�r k�rm�lte is a bet�ket egy pap�rszeletk�re. J�nos �gy l�tta: bar�tja elgy�t�rtebb, mint �. Jobban r�szorul a gy�m�lcsre. �gy h�t saj�t neve helyett Pist��t �rta fel a m�sik pap�rdarabk�ra.
J�nos kalapj�b�l Pista h�zta ki a nyertes nev�t: a saj�tj�t. No de, – n�zett a papirosra – milyen furcsa dolog! Az � neve �ll rajta, de ez nem az � �r�sa. Nagylelk� ez a J�nos!
Nem sz�lt semmit, de az alm�csk�t nem ette meg: zsebrev�gta. J�nos csak n�zett, deh�t, gondolta, nyerem�ny�vel azt csin�l bar�tja, amit akar. Megeheti k�s�bb is.
Alig-alig �rtek tov�bb az �ton �s m�ris gy�ny�r�en kih�mzett ersz�nyt tal�ltak a f�ld�n. Cs�kol�dz� galambp�r volt rajta. No ilyesforma jelenetet gyakran l�tni falisz�nyegen, asztalter�t�n, meg m�s t�rgyakon, de ezek a galambok oly m�v�szi k�zre vallottak, hogy a k�t leg�ny el�mult. Mindegyik�knek nagyon tetszett, de Pist�nak k�l�n�sen. Kinyitott�k az ersz�nyt: p�nz nem volt benne, m�g egy kis vereske r�zfill�recske sem, csak egy �r�s, ny�rfak�reg darabk�ra karcoltan:
“Ha ez ersz�nyt megtal�lod, tedd csak zsebre, nem kell v�rnod! Bel�le p�nzt ki nem veszel, csak ha el�bb beleteszel!”
Ketten tal�lt�k, h�t megint sorsol�s mellett d�nt�ttek, hiszen nem felezhetik el az ersz�nyt!
Ez�ttal Pista J�nos nev�t �rta a pap�rszeletk�re, �gy viszonozta bar�tja el�bbi nagylelk�s�g�t, J�nos viszont, mert l�tta, hogy Pist�nak mennyire tetszik az ersz�ny, most is Pist��t. Ez�ttal azonban Pista kalapj�b�l J�nos h�zta ki a nyertes nev�t, s meglepet�s�re: a mag��t! Elnevette mag�t:
- Visszaadtad a k�lcs�nt! Tudod mit: b�r �n nyertem, legyen ti�d a tal�lt ersz�ny! Neked adom.
Pista szabadkozott:
- Azt m�r nem! Mit adhatn�k ez�rt az �rt�kes dolog�rt viszonz�sul?! Csak azt a kis s�rga alm�csk�t a zsebemb�l! Az nem volna m�lt� viszonz�s! �gy nem fogadhatom el.
Beleny�lt a zseb�be, hogy bizonys�gk�ppen felmutassa a kis alm�t, de legnagyobb meglepet�s�re j�kora, t�nd�kl� aranyalm�t h�zott el�. Mi a csuda, mif�le var�zslat ez?!
J�nos fel� ny�jtotta az alm�t, de most meg az makacskodott, hogy az aranyalma p�ratlan kincs, sokkal t�bbet �r az ersz�nyn�l, nem foszthatja meg t�le Pist�t.
Hirtelen nagy, vastagcs�r� mad�r sz�llt el felett�k: egy holl�. �m milyen k�l�n�s holl�!
K�rogott, de emberbesz�ddel, no �s nem b�san, hanem v�gan:
- Te az alm�t add Kl�rik�nak, te meg az ersz�nyt �vik�nek!
A nagy meglepet�st�l mindk�t leg�ny kalapja lerep�lt a f�ldre. Egym�sra n�ztek leg�nyek, kalapok: hej, r�kam�j, varj�h�j, t�l sok itt a csuda m�r!
No a tov�bbiakban m�r nem t�rt�nt k�l�n�sebb csoda. Hamarosan takaros h�zik�t pillantott meg a k�t leg�ny. Ilyen van m�sutt is. Volt a h�zon ajt�, ablak kett� is, teteje f�l� g�lyaf�szkes k�m�ny magasodott. No ez sem volt megb�mulnival�, mert a g�lya nem volt ott, a t�n�l b�k�szgatott.
Az viszont m�r nagyon is szemnek tetsz� dolognak bizonyult, hogy az egyik ablakon is gy�ny�r� le�ny n�zegetett kifel�, a m�sikon is hasonl� le�nysz�ps�g.
A leg�nyek besz�dbe elegyedtek a l�nyokkal. A k�t le�ny testv�r volt, egyiket Kl�rik�nak, a m�sikat �vik�nek h�vt�k. Tetszett Kl�rik�nak Pista, nagyon is. Pist�nak is Kl�rika. �vik�re pedig J�nos vetett udvarl� pillant�sokat, amit �vike �g�retesen kedves-tr�f�s szavakkal viszonzott. Hamarosan bent �lt a k�t leg�ny a h�zban, ter�tett asztaln�l.
Az aranyalm�t Pista Kl�rik�nak aj�nd�kozta, J�nos pedig az ersz�nyt �vik�nek. Egyik sem ker�lt az aj�nd�koz� leg�nyt�l messze, merthogy kett�s lakodalommal, boldogs�ggal v�gz�d�tt a dolog.
El�gedett volt a var�zsl� is: nem csal�dott a k�t leg�nyben, akiknek bar�ts�ga igazi bar�ts�gnak bizonyult.