A vir�gokat is l�thatod majd, �s minden vir�g kelyh�b�l egy t�nd�rke les re�d. Figyelik, hogy ront�-ember vagy-e? Azokt�l f�lnek.

De te l�t�-ember leszel, �s a t�nd�rek ezt hamar felismerik. Ki�lnek a vir�gok szirmaira, �s kedvesen re�d kacagnak. De akkor m�r a patakot is meghallod, ahogy neked mes�l, csod�latos mes�ket az erd�r�l. …

Haladj b�tran, egyre m�lyebben az erd�k k�z�. A f�k alatt, itt-ott m�g l�thatod a harmatot, ahogy megcsillan a f�sz�lak hegy�n. Jusson eszedbe, hogy angyalok k�nnye az. Angyalok�, akik sokat s�rnak m�g ma is, mert annyi sok embernek marad z�rva a sz�ve a sz�p el�tt.

De miattad nem s�rnak m�r. Mosolyognak, amikor j�nni l�tnak. Mosolyognak a f�k is. A vir�gok legszebb ruh�ikat �ltik magukra, �s megdob�lnak l�thatatlan puha-illat-labd�ikkal. Minden olyan sz�p, puha �s illatos k�r�l�tted, minden olyan tiszta �s bar�ts�gos. Csak haladsz az erd�n �t, �s arra gondolsz, hogy sz�p. A vir�gok, ahogy ny�lnak. A f�k, ahogy egym�s k�zt suttogva besz�lgetnek. A forr�s, ahogy csobog, csillog, mes�l. A madarak, ahogy dalolva, f�ty�r�szve, csivitelve sz�kd�snek �gr�l �gra. A m�kusok, nyulacsk�k, minden. Csak haladsz cs�ndesen, gy�ny�rk�dve, c�ltalanul, s egyszerre csak kil�psz az Angyalok Tiszt�s�ra.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem l�thatja a szemed. Csak annyit l�tsz, csak annyit �rzel, hogy csod�latosan sz�p. �s meg�llsz. �s abban a pillanatban megny�lik a sz�ved, �s az angyalok �szrev�tlen�l mell�d l�pnek, egyenk�nt, l�bujjhegyen, �s belerakj�k kincseiket a sz�vedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember sz�m�ra megteremtett az Isten. A j�s�got, a szeretetet �s a b�kess�get.

Te minderr�l semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon sz�pen �nekelnek k�r�l�tted �s a patak nagyon sz�pen mes�l. Csak annyit l�tsz, hogy nagyon sz�p az erd�. A f�k, a vir�gok, a f�, a moha, a magas k�k �g �s rajta az a nagy, csillog�an feh�r felh�, amelyiken a J�isten �l, b�r�nyfelh�ket p�f�kel nagy k�k pip�j�b�l, �s j�s�gosan al�mosolyog.

Csak, amikor visszat�rsz �jra az emberek k�z�, a ront�-emberek �s a gy�jt�-emberek k�z�, �s hi�ba gonoszak hozz�d, te m�gis j�val viszonzod gonoszs�gukat, szeretettel vagy mindenki ir�nt �s az �let legs�lyosabb perceiben is der� �s b�kess�g van a homlokodon: csak akkor l�tj�k meg rajtad, hogy az Angyalok Tiszt�s�n j�rt�l, kedvesem.”

(Wass Albert: Tavak �s erd�k k�nyve: Mese az erd�r�l)