A nap, �gi �tj�nak v�ge fel� j�rva, miel�tt aludni t�rt, megf�r�szt�tte piros arc�t a kacsa�sztat� viz�ben. A b�ka megpillantotta az innens� partr�l, �s �tki�ltott neki:

- J� est�t, j� est�t! Akarsz-e a feles�gem lenni?

A nap k�r�ln�zett, de nem l�tott senkit a k�zelben.

- Mondd meg, ki vagy, mi a neved, mert �n nem l�tok senkit, csak a hangodat hallom!

A kecskeb�ka kid�llesztette a mell�t, �s �gy felelt a napnak:

- �n vagyok a vil�gsz�p kecskeb�ka! Sz�p lapos a fejem, k�t gurgula szemem, a sz�m majdhogy k�r�l nem �ri a fejemet. Karmos l�baimmal ugrok, mint a bolha, sz�p hangom�rt irigyel a f�lem�le. H�zasodni akarok, �s t�ged v�lasztottalak feles�g�l.

- H�t ha te vagy az a h�res-nevezetes vil�gsz�p kecskeb�ka, �s val�ban �gy ugrasz, mint a bolha, tan�tsd meg ugrani az �n kis�cs�met! Ha megteszed nekem, sz�vesen leszek a feles�ged.

- Sz�ves �r�mest! – felelte a kecskeb�ka. – K�ldd el hozz�m holnap reggel a kis�cs�det, d�lig megtan�tom, est�re meg is tarthatjuk a lakodalmat.

- J�l van – b�lintott a nap, lehunyta f�nyes szemeit, �s m�ly s�t�ts�g borult a vil�gra.

M�snap kor�n reggel egy nagy csigabiga �bresztette fel �lm�b�l a kecskeb�k�t:

- Adj’isten j� reggelt! Te vagy az a vil�gsz�p kecskeb�ka?

- �n vagyok! �n vagyok! – felelte a kecskeb�ka. – H�t te ki vagy, �s mit cipelsz a h�tadon?

- �n vagyok a Nap kis�ccse, a h�zamat hordom a h�tamon. Ha igaz�b�l olyan j� ugr� vagy, tan�ts meg engem is ugrani!

- Meg is tan�talak – lelkendezett a kecskeb�ka -, de tedd le el�bb a h�tadr�l a h�zad!

- Nem teszem le – felelte a csigabiga -, mert ellopj�k a tolvajok. �jjel-nappal a h�tamon hordom.

- Kicsit nehezen fog �gy menni a tanul�s – cs�v�lta fej�t a kecskeb�ka -, no de az�rt megpr�b�ljuk. Csak figyelj r�m, hogy csin�lom, azut�n majd magad is megpr�b�lod.

Azzal leugrott a varacskos k�r�l.

A csigabiga nagy �ggyel-bajjal felm�szott a k�re, ki�lt a h�za el�, onnan figyelte a kecskeb�k�t. De amikor ugr�sra ker�lt a sor, nagyot huppant a f�ld�n, alig tudott felt�p�szkodni.

- Minden kezdet neh�z! – b�tor�totta �t a h�res-nevezetes tan�t�mester. – Pr�b�ld meg m�g egyszer!

De bizony az hi�ba pr�b�lta, nem ment semmire a tudom�nyban.

- Sosem szabad elcs�ggedni! – jegyezte meg a kecskeb�ka �gy d�lfel�. – Tartsunk egy kis eb�dsz�netet!

Letelepedtek, megeb�deltek, eb�d ut�n �jb�l hozz�l�ttak. De most m�g nehezebben ment az ugr�s, mint �hgyomorra.

Lassan v�get �rt a nap, s a csigabiga belef�radt a tanul�sba.

- Nem �rtesz a tan�t�shoz – mondta el�gedetlen�l, �s elballagott h�zastul, m�g k�sz�nni is elfelejtett.

K�zben a nap is aludni t�rt, semmi se lett a lakodalomb�l.

A kecskeb�ka ism�t ki�lt a varacskos k�re, �s �gy elm�lkedett mag�ban:

„Istenem, de sz�p is vagyok! Sz�p lapos a fejem, k�t gurgula szemem, a sz�m majdhogy k�r�l nem �ri a fejemet. Karmos l�baimmal ugrok, mint a bolha, sz�p hangom�rt irigyel a f�lem�le, �s m�gsincsen feles�gem!”

A hold �ppen akkor emelkedett ki a n�das k�z�l, feh�r arc�t f�rdette a v�z t�kr�ben. megl�tta �t a kecskeb�ka, �s �gy ki�ltott neki:

- J� est�t j� est�t! Akarsz-e a feles�gem lenni?

A hold k�r�lj�rtatta tekintet�t a t�jon, de nem l�tott senkit a k�zelben.

- Mondd meg, ki vagy, mi a neved, mert �n nem l�tok senkit, csak a hangodat hallom!

„Istenem, de sz�p is vagyok! – mondotta mag�ban. – Sz�p lapos a fejem, k�t gurgula szemem, a sz�m majdhogy k�r�l nem �ri a fejemet. Karmos l�baimmal ugrok, mint a bolha, sz�p hangom�rt irigyel a f�lem�le! H�zasodni akarok, �s t�ged v�lasztottalak feles�g�l.

- H�t ha te vagy az a h�res-nevezetes vil�gsz�p kecskeb�ka, �s val�ban olyan sz�pen tudsz �nekelni, tan�tsd meg az �n h�gaimat is! Ha megteszed nekem, sz�vesen leszek a feles�ged.

sz�ves �r�mest – felelte a kecskeb�ka. – D�lig megtan�tom a h�gaidat �nekelni, est�re megtarthatjuk a lakodalmat.

- J�l van – b�lintott a holdvil�g mosolyogva, �s elindult a csillagos �g orsz�g�tj�n, ez�stf�nybe bor�tva a vil�got.

Az �gi vil�goss�gban a halak mind kij�ttek a v�z sz�n�re, s n�m�n s�tk�reztek hold n�nj�k f�ny�ben.

- Holnap reggel elkezdhetj�k a tanul�st – sz�lt a kecskeb�ka a halaknak. A halak beleegyeztek, �s m�snap reggel kics�d�ltek a v�z partj�ra. Alig v�rt�k m�r, hogy megtanuljanak �nekelni.

A kecskeb�ka fel�lt a varacskos k� tetej�re, amekkor�ra csak tudta, kit�totta a sz�j�t, �s r�zend�tett egy v�g n�t�ra. A halak t�gra nyitott�k a szem�ket, �gy figyelt�k a kecskeb�k�t. Mikor v�ge lett a n�t�nak, �gy sz�lt hozz�juk a tan�t�mester:

- Most m�r l�thatt�tok, hogyan kell �nekelni! csin�lj�tok sz�pen ut�nam!

- J�l van – b�lintottak a halak, m�g jobban kimeresztett�k a szem�ket, sz�jukat is kit�tott�k, de hang nem j�tt ki a torkukon.

- Mindent kezdet neh�z! – �llap�totta meg a kecskeb�ka. – M�g egyszer megmutatom, hogy kell. – �s r�gy�jtott – a v�ltozatoss�g kedv��rt egy szomor� n�t�ra.

- most m�r tudjuk! – sz�lt egy t�k�rponty a legels� sorban, �s a halak elkezdtek t�togni, ahogyan a mestert�l l�tt�k. De a hang most sem akart kij�nni a torkukon.

- Mutasd meg m�g egyszer! – k�rlelt�k �t a keszegek, r�zsasz�n sz�rnyukkal verdesve a vizet, mire a kecskeb�ka m�g nagyobbra t�totta el a sz�j�t, hogy majd kiesett rajta a feje, felf�jta mag�t, �s teljes erej�b�l r�zend�tett egy gy�szindul�ra.

K�nny�k potyogott a meghatotts�gt�l, de m�gsem tudtak hangot adni a halak.

F� a szorgalom! – jelentette ki �gy d�lfel� a kecskeb�ka, rekedten a sok �nekl�st�l. – De most tartsunk egy r�vid eb�dsz�netet!

A halak boldogan buktak le a v�z al�, gyorsan megeb�deltek, de mire v�ge lett az eb�dsz�netnek, m�r csak feleannyian voltak.

„nem baj – gondolta mag�ban a kecskeb�ka -, kevesebbel majd csak t�bbre megyek!” �s folytatta az �nekleck�t.

A halak �jult er�vel l�ttak hozz� a tanul�shoz: t�togatt�k a sz�jukat, meregett�k a szem�ket… k�zben v�ge lett a napnak, m�gsem tanultak meg �nekelni. Lassan bele is f�radtak a tanul�sba, �s b�cs�sz� n�lk�l lebuktak sorban a v�z al�, mert k�zben a vacsora ideje is el�rkezett.

A vil�gsz�p kecskeb�ka csak �lt a nagy varacskos k�v�n, l�tta, hogy k�l a holdvil�g, hogy int g�nyos mosollyal b�cs�t n�ki a f�zfa�gak m�g�l, s majd megszakadt a sz�ve b�nat�ban. Mit tehet ilyenkor egy szeg�ny kecskeb�ka? R�gy�jtott a b�kakeservesre, hogy megremegett bele a f�zfa minden lev�lk�je.

Mikor v�ge lett a n�t�nak, megt�r�lte k�nnyes szem�t, s ki�llt a k� legsz�l�se – gondolta, hogy beleugrik a kacsa�sztat�ba, �gy vet v�get szomor� �let�nek.

De alighogy elhangzott a dal, egyszerre csak megsz�lalt valaki a f�zfa �gai k�z�l.

- �, ki vagy te, sz�p hang� �nekes, �s mit�l van a sz�vedben ennyi szomor�s�g?

A kecskeb�ka b�b�natos szem�t a f�zf�ra emelte: h�t egy sz�ps�ges sz�p kecskeb�ka le�nyz� �lt ott, egyik �g t�v�ben, z�ld selyemszokny�ban: sz�p lapos a feje, nagy gurgula a szeme. �s a sz�ja? Kis h�ja, hogy k�r�l�ri a fej�t. Ott �ld�g�lt a z�ld levelek k�z�tt, varrogatott a holdf�nyben.

- �n vagyok a vil�gsz�p kecskeb�ka. H�t te ki vagy ott a f�zf�n z�ld selyemszokny�ban, �s mit varrogatsz a f�nyes holdvil�gn�l?

- �rva kecskeb�ka vagyok, papucsokat varrogatok.

- Kinek varrod? Kinek varrod? Mint a z�ld f�, sz�p az arcod!

- Neked varrom! Neked varrom! Abban fogsz s�t�lni otthon!

- �, te sz�ps�g, gy�ny�r�s�g, elj�ssz hozz�m feles�g�l?

- Hogyne menn�k, dr�ga p�rom, erre v�rok eg�sz ny�ron!

Ezut�n m�r sok sz� nem is esett k�zt�k. M�g az este lagzit �ltek, szitak�t�k heged�ltek, t�cs�k volt a cimbalmos, sz�nyog a klarin�tos, dong�dar�zs a nagyb�g�s. De a n�szn�p se hi�nyzott, libacombot vacsor�zott, habos tort�t evett r�ja, m�g a hideg is kir�zta. Akkor azt�n hazamentek, tollas �gyba lehevertek.

H�t az �j p�r hol lakott?

Ahol este j�llakott: nem eg�sz a vil�g v�g�n, csak a falu t�ls� sz�l�n – se nem tenger, se nem t�, hanem kacsa�sztat� -, hol  f�zfa z�ld levele kecskeb�k�val van tele. Az ifj� p�r ott lakott, ott varrj�k a papucsot. Az�ta a lagzi �ta egyre sz�l a b�kan�ta: hol v�konyan, hol vastagon… minden este hallgatom.