Segít édesanyának a házi munkában, és néha már ő maga is elkészít egy-egy egyszerűbb ételt. Anyukája örül, hogy Berci ennyi re szereti az állatokat, a természetet. És büszke a kisfiára, amiért olyan szorgalmasan segít odahaza. Csak az szomorítja el egy kicsit, hogy Berci nemigen játszik a többi gyerekkel. Csakhogy Bercinek semmi kedve más gyerekekkel játszani. A fiúk nagyon is vadak, a játékaik meg unalmasak, az az örökös foci, aztán mindig hencegnek, és folyton azon veszekszenek, melyikük a legerősebb. Kislányokkal sem játszik, habár némelyik lányos játék jobban tetszik neki, mint a fiúké. Csakhogy a lányok nem szeretnek fiúkkal játszani. Ezért aztán Berci a parkban többnyire kisgyerekekkel vagy éppenséggel kisbabákkal foglalkozik, akiknek mindegy, hogy ő fiú-e vagy lány. A gyerekek hamarosan csúfolni kezdik Bercit. - Gyáva! Anyámasszony katonája! Otthon ül, a mama szoknyáján! Bercit nagyon bántja a dolog, tudja, hogy nincs is igazuk a gyerekeknek . de hát hogyan magyarázhatná meg ezeknek a butáknak, hogy igazságtalanok? Amikor egy különösen pimasz kölyök utánakurjant: - Aztán tudod-e, hogy fiú vagy-e, vagy lány? -, Berci rettenetesen szégyelli magát. Fáj neki, hogy a gyerekek ennyire nem akarják megérteni. Búsan ballag ki a városból a közeli kis erdőbe. Leül egy kidőlt fa törzsére, és halkan sírdogál. - Mért olyan buták a gyerekek? Csak az a fiú, aki focizik meg verekszik? Egyáltalán mit jelent az, hogy valaki fiú? Én talán kevesebb vagyok, mert 34 szeretem a kisgyerekeket, mert segítek otthon anyunak, és nem töltöm az időmet butaságokkal? Hiszen én is éppolyan gyerek vagyok, mint a többi! - Te különlegesen jó gyerek vagy! - szólal meg egyszerre egy finom kis hang. Berci megretten. Jobbra néz, balra néz, előre és hátra - de sehol sem lát senkit. - Idenézz, felfelé! A fa tetejére! - szól megint a hangocska. Berci felpillant a fa tetejére, és végre meglátja, ki szólt. - Nini, egy kismókus! Gyakran megfigyeltem, amint vidáman játszotok! Na de ilyet! Mióta tudnak a mókusok beszélni? - ámul Berci. - Minden állatnak megvan a maga nyelve. Csak kevés ember érti meg - magyarázza a mókus, és leszökken a fáról. - Gyere, bemutatom a barátaimat - és a mókus már szökken is be az erdőbe. Bercinek ugyancsak szednie kell a lábát, hogy a nyomában maradjon. Bent az erdő mélyén épp gyűlést tartanak a mókusgyerekek. Rengetegen vannak - ezren is lehetnek. Bozontos farkuk a magasba mered, és láthatólag roppant fontosnak érzik magukat. - Éppen azt tárgyaljuk, hogyan osszuk be egymás között a munkát meg a játékot - magyarázza a mókus. Egy sötétbarna mókus odakurjant a mókusgyerekseregnek: - Jókora diók vannak az odúmban. Használhatnánk őket futballnak. Ki akar játszani? - És a sötétbarna mókus hamarosan össze is szedi a futballcsapatot. Ezután egy vörösesbarna mókus emelkedik szólásra: - Van nálam jócskán virágnektár meg mogyorólé. Rendezhetnénk főzőtanfolyamot. Ki szeretne részt venni? És mindjárt jelentkezik jó néhány mókusgyerek, akinek kedve támadt megtanulni a főzés csínját bínját. - Hát egy kézimunkaklubhoz mit szólnátok? - kérdi egy világosbarna mókus. - Hosszú fűszálakból például takarót horgolhatnánk télire, vagy függönyt, az odúnk bejárata elé. - Nagyszerű ötlet! - örvendeznek a mókusgyerekek, és a kézimunkacsoport menten meg is alakul. 35 Ezután javaslatok hangzanak el versenyfutásra, távolugrásra, fogócskára, bújócskára és sok más vidám játékra. Megszervezik a játékcsoportokat, a sportköröket, de a munkacsoportokat is: néhány mókusgyerek jelentkezik, aki a beteg mókusnagypapának segítene szívesen. Mások vállalják, hogy dió- és makk-készletet gyűjtenek télire az öreg mókusoknak, akik már nem tudnak könnyen mozogni. Végezetül pedig nagy csoport alakul, amelynek az a célja, hogy az erdőből összeszedje a sok papírt, szemetet, amit az emberek szórtak szét. Ez már igen! - kiált elragadtatva Berci. - Nálatok aztán jó mulatság lehet a játék is, a munka is! Mindenki azt csinálhatja, amihez kedve van, és mégis nagy a rend, és mindenki szorgalmas! - Te is olyan vagy, mint mi - feleli erre a mókus. - Segítesz anyukádnak, tudsz főzni, takarítani, és szívesen játszanál mindenfélét. - Igen, igen - bólint Berci -, csakhogy itt nálatok nem nevetnének ki, mint otthon a városban a gyerekek. Egyébként, mondd csak: te mókusfiú vagy, vagy pedig mókuslány? És ez a sok mókusgyerek? Kik a fiúk, kik a lányok? - Az egészen mindegy! - kacag a mókus. - De ha mindenáron tudni akarod, ha már érthetetlen módon ez annyira fontos neked - én lány vagyok. A többi mókusgyerekről most nehéz lenne megmondani, melyik micsoda. De mindegyik játék- és munkacsoportban nagyjából ugyanannyi a fiú, mint a lány. Nem tudom egész pontosan, mennyi, mert erre nem is figyelünk. Csak az a fontos, hogy jó pajtások vagyunk valamennyien. A szüleink is jó barátságban vannak, és minden munkát felosztanak egymás között. Mi is tőlük tanultuk. - Micsoda? - ámul Berci. - Azt akarod mondani, hogy az apukák is végeznek házimunkát, hogy a fiúk engedik a lányokat focizni, és hogy fiúk is jelentkezhetnek a kézimunkaklubba? - Hát persze. Miért ne? Mindegyik mókus azt csinálja, ami érdekli, vagy amihez tehetsége van. Világos, mint a nap! Miért csodálkozol? Hiszen ez magától értetődő! Miért érdekelné más a lányokat, mint a fiúkat, miért lenne máshoz 36 tehetségük? Vagy miért kellene a fiúknak más munkát végezni, más játékot játszani, mint a lányoknak? Hiszen elsősorban valamennyien mókusok vagyunk! Tinektek, embereknek, néha egészen különös gondolataitok vannak! - ingatja a fejét a mókus. - Talán azért voltál annyira szomorú, mert az emberek buta módon megkülönböztetik a lányokat a fiúktól? Neked jó szíved van, és ez mindennél fontosabb. Büszke lehetsz magadra. Nevesd ki az embergyerekeket, ha butábbak, mint mi, mókusok. Hidd el nekem, nem vagy te gyáva, sem unalmas fickó, amiért nem szeretsz fiús játékokat játszani, és mert néha szívesen játszanál lányokkal. Igazad van, segítsenek csak a fiúk is a háztartásban. Hiszen ezt láthattad nálunk is. Mindannyian boldog, elégedett mókusgyerekek vagyunk. Ha néha összekapunk is valamin, ha néha elered is a könnyünk, azért jó pajtások vagyunk, fiúk, lányok - valamennyien. Isten veled! Gyere el hozzánk máskor is! Ne felejtsd el, amit nálunk láttál! - És a mókus már szökell is vissza a barátaihoz. Berci zavartan üldögél a fatörzsön. - Álmodtam vajon, vagy mindez valóság volt? Igazán láttam a mókusgyerekek gyűlését? Hogy is volt csak? Náluk egészen mindegy, ha egy fiú olyan, amilyenek nálunk csak a lányok lehetnek, és egészen mindegy, ha egy lány olyan, mint amilyenek nálunk a fiúk. Okosak ezek a mókusok! Már gyakran megfigyeltem, milyen szorgosan, vígan gyűjtik a diót meg a makkot. De azon még sose törtem a fejem, vajon az a mókus, amelyik olyan fürgén ugrik fáról fára, fiú-e vagy lány! Bercire mély hatást tettek a látottak. Igazuk van a mókusoknak - gondolja, míg hazafelé ballag. - Nem hagyom, hogy a buta gyerekek elijesszenek. Utóvégre igazán büszke lehetek magamra, hiszen én is tudok mindent, amit általában lányok csinálnak, de azt is, amit csak fiúk csinálnak. Sokkal többet tudok, mint a városunk többi gyereke! Berci már sokkal magabiztosabb. Újonnan szerzett önbizalmával felvértezve lép be a parkba. Ott alaposabban megnézi a gyerekeket, és észreveszi, hogy 37 egyáltalán nem olyan boldogok és elégedettek, mint a mókusok. A fiúk összeverekedtek egy labda miatt, három kislány egy padon sugdolózik, de a negyediket nem avatják be a titokba. Egy fiú kedvetlenül, magányosan karikázik kerékpárján a gyepen, egy kislány unott arccal, egyedül ugrókötelezik. A homokozóban sem uralkodik kicsattanó jókedv: a kisfiúk lapátjukkal szétrombolják a kislányok homoktortáit, a kislányok bőgnek. Ez nem maradhat így! - gondolja Berci. - Nevetséges lenne, ha a gyerekeknek kevesebb volna az esze, mint a mókusoknak! El is meséli mindjárt a parkban játszó fiúknak-lányoknak, mit tapasztalt az erdőben, a mókusgyerekek gyűlésén. - Piha! - húzza el a száját egy nagyobb fiú. - Micsoda butaság! Én aztán nem fogok lányos játékokat játszani! - Nem érted, miről van szó! - mérgelődik Berci - Mostantól fogva nincs többé fiús játék meg lányos játék. Csak gyerekjáték! Gondoljátok csak el! Mostanáig jóformán többet veszekedtetek, mint játszottatok, mert már rég meguntatok mindent. Próbáljátok csak meg! - Na jó, megpróbálhatjuk - állnak rá a gyerekek. Berci hát megszervezi a különböző játékcsoportokat, pontosan úgy, ahogyan a mókusoknál látta. És lássatok csudát: a gyerekek nagyszerűen mulatnak! Új meg új játékokat találnak ki, egyik ötlet követi a másikat! A munkamegosztás lányok és fiúk között már nem működik ilyen gyorsan és simán. Hiszen sok fiú számára kényelmesebb, ha a nővére segít anyunak a törölgetésben, ő pedig apuval barkácsol, vagy a sportközvetítést nézi a televízióban...