Remek�l �rezt�k magukat. Huncutkodtak, vih�ncoltak, csintalankodtak.  Addig-addig rosszalkodtak, am�g az egyik kis csillagot valamelyik t�rsa v�letlen�l alaposan oldalba l�kte. 
 – Bocs�nat, nem volt sz�nd�kos! – menteget�z�tt a kis rosszas�g. 
 – Seg�ts�g! Kapjon el valaki! – ki�ltotta ijedten a szeg�ny p�rul j�rt csillagocska. De sajnos m�r senki sem tudott ut�na ny�lni.  Elvesz�tette az egyens�ly�t, �s elkezdett zuhanni lefel�. Zuhant, zuhant egyenesen a F�ld fel�. A t�rsai egyre t�volabb ker�ltek t�le. � pedig rettenetesen f�lt, mert ilyen m�g soha sem t�rt�nt vele.
 Lehet-e m�g ann�l is rosszabb, hogy lepottyant, �s elvesz�tette a t�rsait?
 Hossz� ideig csak zuhant, zuhant lefel�, �m egyszer csak valami �rdekes dolog t�rt�nt. Mintha valaki kiny�jtotta volna �rte a karj�t. Egy enyh�n sz�r�s, z�ld valami al�ny�lt, �s elkapta.
A kis csillagocsk�nak fogalma sem volt r�la, hogy mi t�rt�nt?
 �ppen egy fenyves erd�be pottyant le. Az enyh�n sz�r�s z�ld valami pedig egy hatalmasra n�tt feny�fa volt.
 – Nem tudom, hogy ki vagy, de k�rlek, seg�ts nekem, hogy vissza tudjak menni a bar�taim k�z�! – k�ny�rg�tt a kis csillagocska, �s olyan kedvesen mosolygott, amennyire csak tudott a t�rt�ntek ut�n.
 – �n vagyok az erd� leg�regebb feny�f�ja. – recsegte kedvesen az �reg feny�. M�r nagyon sok mindent meg�rtem. �vtizedek �ta csod�llak benneteket, hogy t�len – ny�ron milyen ragyog�an, f�nyesen t�nd�k�lt�k ott az �gbolton. Sz�val sok mindent meg�rtem, de ilyen m�g soha sem t�rt�nt velem, hogy egyik�t�k az �lembe pottyant volna. De ha m�r �gy esett, nagyon sz�vesen megpr�b�lok neked seg�teni, hogy visszaker�lj az �gboltra.
– El�re is nagyon k�sz�n�m neked, kedves feny�! – h�l�lkodott a kis csillag.
 – M�g ne k�sz�nj semmit sem! Megteszek minden t�lem telhet�t, de biztosat nem �g�rhetek. – mormogta kedvesen a feny�fa.
 K�z�ps� �gai egyik�vel megfogta a kis csillagocsk�t, �s j� nagy lend�letet vett… A kis csillag sz�llt, sz�llt egy ideig felfel�, majd lelassult… �s visszapottyant a feny� �gai k�z�.  A v�n feny� m�g j� n�h�ny k�s�rletet tett, hogy visszahaj�tsa a p�rul j�rt csillagocsk�t, de sajnos nem j�rt sikerrel.
 – L�tod, te �rva kis csillagocska, nem tudok rajtad seg�teni. Annyit azonban megtehetek, hogy fel�ltetlek a legmagasabb �gam hegy�re, �gy tal�n egy kicsit k�zelebb leszel a bar�taidhoz.
 – J�l van – sz�lt b�slakodva a kis csillagocska.  – Mindenesetre k�sz�n�m, hogy megpr�b�lt�l seg�teni.
 Az �reg feny� pedig gyeng�den megfogta, �s feltette a cs�cs�ra.  A kis csillagocska egy ideig b�slakodott, majd lassan belet�r�d�tt a sors�ba, �s elkezdett ugyanolyan f�nyesen, szikr�z�an vil�g�tani, mint ott fenn, az �gbolton…
 Amikor az �gb�l a t�rsai megpillantott�k, hogy milyen csod�latosan mutat a kis csillagocska ott lent a havas t�jon, a hatalmas feny�fa cs�cs�n, nyomban irigykedni kezdtek r�.
 – N�zz�tek csak, milyen j�l fest a mi kis bar�tunk ott, azon a sz�p, z�ld feny�f�n! Mennyivel jobb helye lehet ott neki, mint itt nek�nk! Tal�n m�g a f�nye is sokkal szikr�z�bb, mint amilyen kor�bban volt!
 Addig-addig csod�lt�k a kis csillagocsk�t ott lent, a havas feny�f�n, m�gnem elhat�rozt�k, hogy �k is leugranak.  Azon az �jszak�n rengeteg csillag hullott al� az �gb�l, hogy egy-egy sz�p, z�ld feny�fa cs�cs�n folytathassa a ragyog�s�t.
 N�h�ny nap m�lva fav�g�k �rkeztek az erd�be. Nagyon elcsod�lkoztak a l�tottakon, de egyben �r�ltek is, mert ilyen feny�f�kkal m�g soha sem tal�lkoztak.  Ki is v�gt�k mindegyiket, hogy majd feld�sz�tve kar�csonyfak�nt pomp�zhassanak a h�zakban. Az �gbolton t�nd�kl� csillagok pedig �muldozva figyelt�k, hogy mi t�rt�nik a falusz�li fenyves erd�ben?
 El�rkezett a kar�csony. Minden h�zban f�nyek gy�ltak, �s igazi �nnepi hangulat k�lt�z�tt az otthonokba.  Az �gen ragyog� csillagok k�v�ncsiskodva tekintettek be az ablakokon.  Azonban amit ott l�ttak minden v�rakoz�sukat fel�lm�lta.  A csillag-bar�taik m�r nem csak egy egyszer� z�ld feny�fa cs�cs�t d�sz�tett�k, hanem egy-egy pomp�san, csillog�an feld�sz�tett kar�csonyf�n ragyogtak.
 Az emberek k�rbe�llt�k, csod�lt�k, �s �neksz�val k�sz�nt�tt�k �ket.
Az �gen t�nd�kl� csillagok ekkor hat�rozt�k el, hogy minden kar�csony el�tt leugranak egy-egy feny�f�ra, hogy nekik is r�sz�k lehessen ebben a pomp�ban, �s szeretetteljes fogadtat�sban. Azt pedig, hogy kit �rjen ez a megtiszteltet�s, minden decemberben sorsh�z�ssal d�ntik el.
 Az�ta d�sz�ti csillag a kar�csonyf�k cs�csait.