Hangok a méhben
A terhesség harmadik hónapjában már belülről hallgat minket kisbabánk. A fül belső része, a hallószerv ekkorra már teljesen kifejlődött és működőképes. Persze a kis pocaklakó mégsem úgy hall, mint mi: agya nem tudja jelentéshez kapcsolni a hangingereket, így pusztán zajokat érzékel. Illúzióromboló, ám igaz: nem tudja pontosan megkülönböztetni apja és anyja hangját, a mosógép zúgását és Mozart zenéjét. Már csak azért sem, mert minden hang igen tompán jut el hozzá a hasfalon és a magzatvízen keresztül, körülbelül úgy, mintha befogott füllel ülnénk egy hangversenyen. Mégis fontos, hogy beszéljünk hozzá a terhesség alatt, így is ismerős lesz neki a hangunk, és szeretetünk kifejezését már születése előtt gyakorolhatjuk.

Tanul a fül
Születés után is hasonló a helyzet. Az újszülött még nem tudja úgy feldolgozni a zajokat, mint a felnőtt. Az első hónapokban nem érti a hangok jelentését, ám a zajból hamar kiválik édesanyja vagy édesapja hangja, és ez különösen sokat jelent számára. 
Csodálatos fejlődés indul meg. A szülők beszélnek a babához, ő rájuk mosolyog, a szülők úgy érzik, érti őket a kisbabájuk, és még többet beszélnek hozzá. Így elegendő inger éri a babát ahhoz, hogy az agy és a belső fül közötti idegösszeköttetések szaporodjanak, és tovább fejlődjön a hallópálya. 
Az első hónapban megfigyelhetjük, hogy hangos zajra a rúgkapáló baba hirtelen abbahagyja mozgását. A második hónaptól a hangforrás felé fordul, a harmadik hónapban pedig már megkülönböztet egyes zajokat. Másképpen reagál a papírzörgésre, a csengőhangra és apja hangjára. Összességében mintegy másfél évig tart, amíg a hallóidegek rostokká, a rostok hallópályává egyesülnek - a gyerek megtanulja használni a fülét.

A beszédhez hallania kell
Ha a hallott szavak sokszori ismétlés után végül is értelmet nyernek, a kicsi maga is kimondja őket. Ezért fontos, hogy a szülők minél többet beszéljenek hozzá, „hallgatásra késztessék" és tudatosan működésre ösztönözzék a hallószervét. Így kapcsolódnak a hangingerek forrásukhoz, így nyernek jelentést a kezdetben értelmetlen zajok. A passzív szókincs, a beszédértés hamarabb alakul ki, mint az aktív beszéd. Az elhangzott szó és az egyidőben látott tárgy, cselekvés képe, kapcsolódik össze az ismétlések hatására. A lényeg az egyidejűség. Talán értelmetlennek tűnik, mégis fontos, hogy folyamatosan mondjuk kisbabánknak, amit éppen teszünk. Hívjuk fel a figyelmét a hangforrásokra is: kutya, repülő, ajtócsapódás. Ha ez elmarad, később a tanító néni szembesül a problémával: a gyerek iskoláskorában nehezen érti az olvasottakat. Óriási a jelentősége a kicsivel való beszélgetéseknek, amire mese „olvasáskor" (itt inkább beszélgetés a képekről), séta, egyéb, közös tevékenység alkalmával keríthetünk sort. Sok gyereknél az okos, értelmező, magyarázó beszélgetések hiánya okozza később az iskolai kudarcokat.

Hallod-e?
Fülünk elsőrendű kapcsolattartó. „Nézd, kutyus" - hallja a baba anyjától, és a szavak előbb-utóbb jelentésükhöz kapcsolódnak.
Éppen ezért fontos, hogy minél előbb fény derüljön az esetleges nagyothallásra. Előfordulhat, hogy ez hónapokon, akár éveken keresztül rejtve marad, mert a gyerekek mesterien tudják éles látásukkal ellensúlyozni rossz hallásukat. Igen jó megfigyelők, és a szülők arckifejezéséből, mozdulataiból olvasnak, így nem tűnik fel, hogy nem hallanak jól. Csak hallásvizsgálattal zárható ki teljes biztonsággal az esetleges hallásprobléma. 
Ezer újszülött közül évente egy-kettő siketen vagy súlyos halláskárosodással jön a világra. A baj szervi okokra, vagy fertőzés okozta elváltozásra, illetve más szerzett vagy veleszületett rendellenességre vezethető vissza. Hallókészülékkel és szurdopedagógus (hallássérültekkel foglalkozó gyógypedagógus) segítségével beindítható a beszéd. A terápia sikere a hallássérülés mértékétől, a gyermek szellemi képességétől, a szülők együttműködő készségétől függ.