Elcs�sztak a t� v�kony j�gh�rty�j�n, megcsillantott�k a nedves, kopasz fa�gakat, s egy szempillant�s alatt milli� kicsi f�ny kacagott, ugr�lt, szipork�zott piros gyereksapk�kon, feh�r h�foltokon, csepeg� h�ztet�n �s sima ablak�vegen.

 – Kikelet! Kikelet! – ujjongtak a madarak.

 – S�t a nap! S�t a nap! – kiab�lt�k a gyerekek.

 – Utat a tavasznak! – f�ttyentett a sz�l �s sepregetni kezdte az utakat. Nap-any� most m�r eg�sz kerek arc�val lemosolygott a f�ldre �s �gy sz�lt a sok kis fick�ndoz� napsug�rhoz:

 – Ideje, hogy munk�hoz l�ssatok!

Vigy�tek el mindenhov� az �let meleg�t! Kit a r�tre k�ld�tt, kit az erd�re, kit a kiskertekbe, hogy olvasszanak, melengessenek, alv� cs�r�kat �bresztgessenek. Mindegyik �r�mmel tette a dolg�t, csak az egyik aranysz�n� napsug�rka duzzogott.

 – M�g mit nem! Hogy �n folyton csak egy s�ros, piszkos h�foltot ker�lgessek? Ugyan minek? Igaz�n nem az�rt vagyok f�nyes, tavaszi napsug�r, hogy ilyen unalmas munk�t v�gezzek! Hipp-hopp!…v�gigt�ncolt a pocsoly�k t�kr�n, ez�st�set bok�zott a patakon �s cs�fond�rosan megr�katott egy makacs j�gcsapot.

 – �, de pomp�s! �gy �rv�nyes�l igaz�n az �n ragyog�som! – t�nd�kl�tt a boldogs�gt�l �s olyan helyet keresg�lt, ahol f�nyess�ge megsokszoroz�dn�k.

Ebben a pillanatban megjelent egy ablakban egy kisfi�. �ppen unatkozott odabent �s csintalans�gon t�rte a fej�t.

– Kis�t�tt a nap! – ki�ltott vid�man.

– Napsug�rral fogok j�tszani! El�vett a zseb�b�l egy kicsi t�kr�t �s oda tartotta a f�ny el�. Az �nfej� napsug�r belepillantott �s val�s�ggal el�mult a tulajdon ragyog�s�t�l. Csillogott, villogott b�szke �r�m�ben �s cs�szk�lni kezdett a t�kr�n, ahogyan azt a kisfi� forgatta. �les f�nye �tvet�d�tt a t�k�rlapr�l a szemk�zti h�zfalra �s v�gigt�ncolt rajta, mint vak�t� aranyfoltocska.

 A kisfi� eleinte csak hunyorg� cic�kat bosszantott vele, de azut�n mer�szet gondolt �s �gy tartotta a t�kr�t, hogy a haszontalan napsug�r belevillanjon r�la a j�r�kel�k szem�be. A sug�rk�nak tetszett a mulats�g. Ez igen! �gy mindenki �szreveszi! Nicsak, m�ris milyen nevets�gesen kapkodja a fej�t a sarki �js�g�rus n�ni!

 – Ide n�zz, milyen vak�t� vagyok!

 – Ide n�zz, te padon �ld�g�l� b�csi, hogy elk�pr�ztatlak!

 – Csod�ljatok meg, emberek! Ilyen az igazi napsug�r!

 – �mulj-b�mulj, te rolleroz� kisl�ny, akkora ragyog�st var�zsolok a szemed el�! K�l�n�sen f�nyeset akart kacagni, amikor a rolleros kisl�ny ijedten a szeme el� kapta a kez�t, elengedte a korm�nyt �s nagyot esett. Cs�ny�n meg�t�tte a t�rd�t �s hangosan s�rva fakadt. A f�kon haragosan l�rm�zni kezdtek a verebek.

 – Mit csin�lt�l, te haszontalan, semmirekell� napsug�r? Meg�llj csak, bepanaszolunk Nap-any�n�l! A napsug�rka maga is megijedt a v�ratlan balesett�l, ak�rcsak az ablakban a csintalan kisfi�, aki most megszeppenve b�jt el a f�gg�ny m�g�. Zseb�ben elt�nt a f�nysz�r� t�k�r �s a napsug�r els�padva, t�tov�n simogatta a rolleros kisl�ny arc�t, de bizony azon csak a k�nnyeket tudta megcsillantani. Elsz�gyellte mag�t, mert hiszen nem volt � rossz, csak meggondolatlan �s pajkos.

 – Bocs�ss meg! Na, igaz�n ne haragudj r�m! – suttogta b�nb�n�an, de a kisl�ny nem �rtett napsug�rnyelven, �s csak otthon az �desanyja tudta megvigasztalni. A napsug�r ut�na illant, belesett a h�zuk ablak�n, ott ugrabugr�lt a kertj�kben �s nagyon szerette volna j�v�tenni azt, ami t�rt�nt. Mindennap az ablak alatti h�foltocsk�n t�ncolt, minden meleg�t odasz�rta, csak megbocs�jtana az a kisl�ny!

K�zben �szre sem vette, hogy a h�folt egyre zsugorodik, alatta megpuhul a f�ld, s�t, mintha megmozduln�nak a s�ros r�g�k. Egyszer csak egy apr� reped�sb�l �gaskodni, tolakodni kezdett kifel� egy icipici, z�ld hajt�s.

 – H�t ez mi? – lep�d�tt meg a napsug�rka �s minden f�ny�vel m�g jobban odacsod�lkozott. A z�ld sz�r m�snapra csaknem arasznyira n�tt, harmadnapra pedig – �, csod�k csod�ja! – apr�, feh�r szirmok bomlottak ki a v�g�n.

– H�vir�g! – csend�lt meg az ablak m�g�tt a kisl�ny kacag�sa.

 – Anyu, n�zd, milyen sz�p! – El�csalogatta ez az �ldott, tavaszi napsug�r – felelte egy kedves hang.

 A napsug�r csak most �rtette meg, hogy mi t�rt�nt. Akaratlanul is vir�got fakasztott, elhozta a f�ldnek az �let meleg�t. K�r�s-k�r�l fiatal r�gyek pattogtak, friss f�vek serkentek a napsug�r testv�rek munk�ja nyom�n. A pajkos napsug�r azt sem tudta, hov� legyen �r�m�ben! Milyen j�, hogy � is hozz�j�rult ehhez a nagy csod�hoz! Mindj�rt k�r�l is n�z, hogy hol kell m�g melengetni, �rdes r�g�ket cir�gatni, fagyot olvasztani, hogy min�l szebb legyen a vil�g. Az ablakban nevetett a kisl�ny. Arc�n nyoma sem l�tszott m�r a m�ltkori k�nnyeknek, s odafent a k�k �gen Nap-any� is mosolygott, legder�sebb tavaszi mosoly�val.