�gy h�t sz�lt a Napnak: „Szeretn�k t�rsakat, akikkel lehet besz�lgetni, nevetni!”

A Nap meg�g�rte, hogy seg�t neki.

M�snap egy csod�latos feh�r mad�r (Hamsz�szana/Hatty�p�z) rep�lt el a Hegy felett, �s cs�r�b�l lepottyantott egy magot. (B�l�szana/Babap�z) �t egy er�s, hatalmas sz�rny� griff (Garud�szana/Sasp�z) k�vette, amelyik a cs�r�ben hozott v�zzel �s t�panyaggal meg�nt�zte a magot. A magvacska �ledezni kezdett. A Nap �s a Hegy k�v�ncsian figyelt�k, amint el�sz�r er�s gy�kereket eresztett a f�ldbe, majd felfel� is n�veked�snek indult. (B�l�szan�b�l h�tratoljuk a testet Sas�nk�szan�ba/Holdp�zba, majd felguggolunk. Tenyerek �sszez�rva. Ezut�n k�gy�z� mozg�ssal fel�llunk.) Ett�l �hes �s szomjas lett.

Ekkor a Nap es�felh�t k�ld�tt, �s hatalmas ny�ri z�por kerekedett. (Alulr�l felfel� csapkodva a teljes testet engergetiz�ljuk.) A n�v�ny j�les�en ny�jt�ztatta leveleit �s bontogatta illatos vir�gait. (A karok oldals� k�z�ptart�sban vannak.) J�ttek is a pillang�k �s a m�hek (Bhramar� z�mm�g�s – M�hecske l�gz�s) a finom illatra.

A n�v�nyen �des gy�m�lcs�k kezdtek n�vekedni, amelyek egyre nagyobbra �s nagyobbra n�ttek, olyannyira nagyra, hogy egy id� ut�n �gy �rezte, el kell engednie �ket. (Magvet�: terpesz�ll�sban, mintha magot vetn�nk.) Volt k�z�tt�k azonban egy k�l�n�sen makacs, amelyik nagyon kapaszkodott bel�. A n�v�ny �gy �rezte, hogy t�le is meg kell v�lnia. Mivel nem b�rta tov�bb tartani, �sszeszedte minden erej�t �s elv�gta a sz�rat. (Krij� terpesztben h�tradobjuk a k�pzeletbeli labd�t.) A gy�m�lcs messzire rep�lt, �s egy csudasz�p v�lgybe, puha moh�ra pottyant.

N�v�ny�nk imm�ron nagyon k�nny�nek �rezte mag�t, �s gy�ny�r� sz�p F�v� tereb�lyesedett. (Ny�jt�z�s, Vriks�szana/Fa�ll�s) �s l�tta, ahogy a gy�m�lcs�k magjaib�l, a f�ldb�l sz�p kis n�v�nyek b�jnak el�.  

Ekkor hirtelen nagy sz�lvihar kerekedett, cib�lta, r�ngatta a kis n�v�nyeket. Volt, amelyik gyenge gy�kereivel nem tudott el�gg� a f�lh�z kapaszkodni, �gy a sz�l a magasba emelte. De a Fa tov�bbra is csak hajladozott a nagy sz�lben. B�r n�h�ny �ga, levele �s gy�m�lcse is let�r�tt, m�gis �letben maradt.

Amint a vihar elm�lt, a Fa megk�sz�nte a gy�kereinek �s a Hegynek, hogy megtartott�k.

A Hegy gy�ny�rk�d�tt a F�ban, �s �r�mmel fedezte fel a sokf�le �l�l�nyt, akik a Fa mened�k�ben leltek otthonra: az �gai k�z�tt madarak, a t�rzs�ben baglyok �s m�kusok, a gy�kerei k�z�tt pedig s�n�k, vakondok �s bogarak tany�ztak. �s voltak olyan �llatok is, amelyek az�rt l�togatt�k meg a F�t, hogy �rny�k�ban h�s�ljenek, �s lombj�val, gy�m�lcs�vel j�llakjanak. �gy a Fa rendszeres vend�gei k�z� tartozott a zsir�f, a szarvas, a ny�l, a teh�n, �s m�g sok m�s �l�l�ny is.

�s akkor a Hegy meghallotta a Fa aggodalm�t: „Jaj, j�jj�n valaki, aki seg�t nekem, mert ha ez �gy meg tov�bb, mindenemet megeszi ez a sok �llat!”

Ekkor �rkezett meg a Farkas a F�hoz. (Adh�-mukha-svan�szana/Lefel� n�z� kutyap�z) Az �llatok mind csendben lapultak. Felfel� n�zett (�rdhva-mukha-svan�szana/F�lfel� n�z� kutyap�z), de nem l�tott senkit. Mivel gyan�s volt neki a nagy csend, ravasz m�don h�trapillantott megemelve a h�ts� l�b�t is. (F�ll�bas emel�sek) Mivel nem l�tott senkit, tov�bbment.

Ezut�n a Skorpi� k�szott el� magasra emelt full�nkkal. Az �llatok tov�bbra is csendben lapultak.

�s j�tt a Medve. (Ardha-utt�n�szana/Medvetart�s) Az �llatok meg sem pisszentek. A Fa l�togat�ja evett egy kis gy�m�lcs�t, majd tov�bb�llt.

V�g�l felbukkant az Oroszl�n. (Szimh�szana/Oroszl�np�z) Amikor az egyik �llat v�letlen�l a fark�ra l�pett, az �llatok kir�lya hatalmasat b�mb�lt. Aki k�zel �llt hozz� l�thatta hatalmas fogait �s f�ldig l�g� nyelv�t. Az ord�t�sra az �llatok mind menek�lni kezdtek. Ett�l megijedt az Oroszl�n is, �jra �v�lt�tt egyet, majd � is elkezdett rohanni. F�ktelen nagy szaladg�l�s kerekedett…

A Hegy mindezt nagyon mulats�gosnak tartotta, �s nevetni kezdett. R�zk�dott a Hegy, r�zk�dott az erd�, gurultak az �llatok, �s gurultak a k�vek is. A Heggyel egy�tt nevettek �k is, olyan m�k�s volt egy�tt hemperegni. (Gurul�s a talajon) Az egyik bog�r k�l�n�sen vicces volt, mert ak�rhogy is kap�l�zott, csak nem siker�lt felkelnie. (A bog�r hanyattfekv�sben rugkap�l.) V�g�l egy kiseg�r l�kte meg az orrocsk�j�val, �gy siker�lt talpra �llnia.

Mindenki nagyon elf�radt, �s�toztak, ny�jt�zkodtak.

Lesz�llt az este. Felj�tt a Hold, a Hegy pedig nyugov�ra t�rt. Az �llatok is visszat�rtek a Fa �gai, odva �s gy�kerei k�z�. S�n any� gondosan betakargatta avarral a kicsinyeit.

„Tegnap kor�n esteledett,

 S�ndiszn�cska �gyat vetett.

 �gyat vetett az avarba,

 Kicsinyeit betakarta.

 F�jhat a sz�l szakadatlan,

 Meleg�t a puha paplan.

 J� a meleg f�ldi f�szek,

 Aludjatok kis t�sk�sek.”

„Csak �l�k csendben, semmire sem v�rok, elj�n a tavasz, �s z�ld f�ben j�rok. Csak s�t�lok csendben, ahogy a v�gtelen v�ndor, elj�n a tavasz �s a f� n� mag�t�l.”… (Dal, dobol�s)