|
Menü |
|
| |
|
naptár |
|
| |
|
gyerekszáj |
|
"Ne add rám ezt a ruhát, mert ettől én butaütést kapok!"
"Nem akarok inni, nem csuklok, csak csiklandozza a hasamat valami!"
"Tudod anya én kibe vagyok szerelmes? - Kibe? -Tégedbe."
| |
|
értékek |
|
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit,
annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.
| |
|
|
|
mesék kicsiknek |
|
Petrolay Margit A világszép kecskebéka |
|
|
Hol volt, hol nem volt, nem egész a világ végén, csak a falu túlsó szélén: se nem tenger, se nem tó – volt egy kacsaúsztató. Ennek a kacsaúsztatónak a partján állt egy öreg fűzfa, fűzfa tövében egy nagy, varacskos kő, ezen a kövön üldögélt egy fiatal kecskebéka, és nézegette magát a kacsaúsztató vizében.
„Istenem, de szép is vagyok! – mondotta magában. – Szép lapos a fejem, két gurgula szemem, a szám majdhogy körül nem éri a fejemet. Karmos lábaimmal ugrok, mint a bolha, szép hangomért irigyel a fülemüle!” És mindjárt rá is gyújtott egy harsány nótára.
|
Devecsery László: Évszakok |
|
|
Egyszer volt…, …hogy’ is volt? Talán egyszer volt, hol nem volt! Ki tudja hol volt? Ki tudja hol van?
Az üveghegyen innen? Az Óperenciás-tengeren túl? Ahol a kurta farkú malac túr?
|
Évszak tündérek és a tizenkét hónap meséje |
|
|
Volt egyszer egy hatalmas erdő, az erdőben négy házacska. Az egyikben élt a Tavasz tündér, a másikban Nyár tündér, a harmadikban Ősz tündér és a negyedikben Tél tündér.
|
Lázár Ervin: A kislány, akit mindenki szeretett |
|
|
Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is. Eltévedt. Reggel elindult hazulról, a kert alatt egy kicsit nézte magát a patakban, fésülködött.
- Szép fekete hajam van – mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van.
|
Lázár Ervin: Az igazságtevő nyúl |
|
|
A Majom éppen a diófán ült, és diót evett. Vidáman köpködte a dióhéjat, dudorászott is, jókedve volt, mert sütött a nap, egyetlen erősebb állat sem járt arra – s végül: evett, hát azt hitte, övé a világ. Aztán meglátott egy hangyát.
- Hm – mondta rátartian -, miféle légypiszok izeg-mozog ott?
|
| |
|
|
|
BlogPlusz |
|
| |
|
gondolatok |
|
A Dalai Láma, mikor arról kérdezték, hogy mi az, ami a leginkább meglepi az emberrel kapcsolatban, ezt válaszolta: „Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent: az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben. Úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”
| |
|
nyelvtörők |
|
Láttam szőrös hörcsögöt, éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök.
Potyogó orsó, kotyogó korsó, rotyogó borsó, motyogó kutya, lötyögő gatya.
Két pék két szép kék képet kér.
Csóri csiga csalán csúcsán cselleng. Csalán csúcsát csipegetve leng fent.
| |
|
Térfonás |
|
| |
|
|